Mi lesz a Honvéd Főparancsnokság épületével?

”Amennyiben továbbra is Kis Péter a Honvéd Főparancsnokság (HF) tervezője, nem lenne utolsó dolog, ha ennyi küzdelem után a ház is jól sikerülne...”
Részlet Somlyódy Nóra és Zsuppán András újabb cikkeiből

Újabb kérdéseket vetnek fel az újságírók a Dísz tér és a volt Honvédelmi Minisztérium épületének rehabilitációs tervezésével (terveztetésével) kapcsolatban. A Magyar Narancs és a Heti Válasz legfrissebb cikkeiből szemlézünk.

Somlyódy Nóra: Mi lesz a Honvéd Főparancsnokság épületével? - Szétlövés
részlet
(www.magyarnarancs.hu)

Amennyiben továbbra is Kis Péter a Honvéd Főparancsnokság (HF) tervezője, nem lenne utolsó dolog, ha ennyi küzdelem után a ház is jól sikerülne. Annak idején az I. kerületi önkormányzat nem volt hajlandó a nyertes pályázat kedvéért módosítani a kerületi szabályozási tervet (KSZT) - nagy szükség van tehát a rugalmasságra, hiszen a KSZT előírásai jóval konzervatívabb megoldást kínálnak. Ha a minisztérium lezárja a közbeszerzési eljárást, és új pályázatot hirdet, akkor az uniós határidőre éppen csak kijelölheti az új nyertest: márpedig január végére engedélyes terv kell. Indokolt esetben három hónap hosszabbítás ugyan szóba jöhet, de ha ez a határidő is ugrik, akkor ugrik a pénz meg a 2010-es választások idejére tervezett átadás is.
Előfordulhat, az OKM továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ő jelöljön ki egy építészt. Ez esetben két bökkenőbe ütközik: egyrészt szembefordul a teljes szakmával (és ezt a KÖH elnöke tudja is), másrészt a kamara eltiltotta az építészeket a tervezéstől. Akit megtalál a felkérés, törheti a fejét: a kamarának engedelmeskedjen, vagy esetleges megbízójának (aki adott esetben még a munkáltatója is lehet)? Ha mégis akad vállalkozó szellemű építész, aki kockára teszi a tervezői jogosultságát, akkor a kamarának az engedélyezési eljárásban van módja közbelépni. Persze, látott már az ország olyat, hogy feloszlattak egy kamarát (az orvosit), de olyat is, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy kísértetiesen hasonló ügyben visszaadta a tervezői jogosultságot a botláson ért építésznek (Siklós Mária esete a Nemzeti Színházzal és a Kamara által megállapított etikai vétséggel). És van még egy lehetőség: a várprojekten belül át lehet csoportosítani a pénzt. De inkább nem adnánk ötleteket.

Zsuppán András: Uniós légvár
részlet
(hetivalasz.hu)

”Etikailag és szakmailag elfogadhatatlan, ami történt. Ez egy második Nemzeti Színház-ügy, sőt annál is sokkal rosszabb, mivel a Vár kellős közepén, az ország legfontosabb pontján történik” - állítja lapunknak Finta József építész, miután levélben fordult a Budapesti Építészkamarához. Ennek hatására a kamara elnöksége november 15-én megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy erre a területre ”csak nyilvános, titkos tervpályázat lefolytatását követően” lehet épületet tervezni.

A Dísz téri rom turisztikai központként való helyreállítására már 2004-ben tervpályázatot írtak ki. A zsűri akkor Kis Péter tervét találta a legjobbnak, mely egy radikálisan modern szárnnyal egészítette volna ki a csonka műemléket. A ”lebegő, rózsaszín betontömb” azonban kiváltotta a várbeli lakosok haragját. Varga Kálmán, a KÖH akkori elnöke szintén úgy vélte, hogy a hipermodern épület nem való a történelmi környezetbe. Ráadásul az elképzelés nem felelt meg az I. kerület szabályozási terveinek, ezért az önkormányzat nyilvánvalóvá tette, hogy nem hajlandó zöld utat adni a megvalósításnak...

Várat holnapra
”Két út áll a kormány előtt: fogadják el a 2004-es pályázat eredményét, akkor is, ha a magyar közvélemény esztétikai konzervativizmusa miatt irtó nehezen tudna elviselni egy ennyire mai épületet a Várban, vagy írjanak ki hallatlan sebességgel új pályázatot” - tolmácsolja Finta az építészek többségének véleményét. Jó oka van azonban annak, hogy Hiller és Mezős más utat választottak: legkésőbb 2008. február végére jogerőre kell emelkednie az engedélyezési terveknek ahhoz, hogy az Európai Unió befogadja a projektet, különben elúszik a pénz. A házat tehát meg kell terveztetni december közepéig, bármi áron. Szó sem lehet a hely rangjához méltó nemzetközi pályázatról, de még egy meghívásos pályázat átfutási ideje is legalább három hónap lenne. Ha a tervező ebben a szent pillanatban íróasztalhoz ül, akkor is legfeljebb egy hónapja marad. A kudarc tehát borítékolható, bárkinek jut a feladat, az eredmény garantáltan gyatra lesz.

Süllyedő zászlóshajó
A 2004-es pályázaton nyertes tervet akkor kerülheti ki legegyszerűbben a megbízó, ha egy állami tervezőirodának adja a megbízást. Ilyen intézmény mindössze egyetlen létezik: a - korábban Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központnak (ÁMRK) nevezett - Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Az építészkamarai meghallgatáson elhangzottak alapján úgy látszik, egy itt dolgozó építésznek, Deák Zoltánnak jut a - nem is annyira megtisztelő - feladat. Miközben pedig a kulturális minisztérium fügefalevélnek használja az intézményt, az elmúlt hónapokban szétverte a műemlékes építészek legfontosabb szakmai műhelyét. Az ÁMRK-t ugyanis annak idején nem azért hozták létre, hogy segítségével a kormány kikerülhesse a pályáztatást, és saját házi tervezőivel dolgoztasson. 1993-as megalapítása óta az ÁMRK tucatnyi vár, kastély és középkori templom helyreállítását végezte el, jórészt pályázati úton elnyert pénzekből. Hat munkáját jutalmazták Europa Nostra díjjal, utolsóként a budapesti New York-palota helyreállítását 2007-ben.

”Amikor tavasszal megkaptuk a díjat, nem gondoltuk volna, hogy mire a helyszíni ünnepségre Budapesten sor kerül, az ÁMRK kisebb létszámú szakmai műhelyének a helyzete is bizonytalanná válik” - mondta Káló Judit építész a New York emlékplakettjének november elejei avatásán. Tavaly a kormány úgy döntött, felére kell leépíteni a tudományos intézet dolgozóinak létszámát. 2007 áprilisában megváltozott a feladatkör is. Hiller István célja az volt, hogy a megyei múzeumoktól elvett régészeti feladatokat egy központba szervezze. Némileg leegyszerűsítve: műemlékek helyreállítása helyett a jobban jövedelmező autópálya-régészet lett a fő profil. Az új főigazgató, Virágos Gábor, akit Hiller bizalmasaként tartanak számon, korábban az Archeosztráda Kft. vezetője volt. A miniszter másik famulusát, Szőke Balázs restaurátort a Dísz téri projekt miniszteri biztosának nevezték ki. Július végén arról tájékoztatták a dolgozókat, hogy Szőke Balázs és Mezős Tamás javaslatára kikerül az építészeti tervezés és az épületrestaurálás az intézmény profiljából. Ez újabb leépítést jelent.

A kulturális minisztérium tehát az éppen felszámolás alatt álló állami műemlékvédelmi tudományos központot használja arra, hogy pályázat nélkül, lehetetlen határidőkkel 10 milliárd forintból turisztikai központot építsen a budai Vár szívében. Vajon mennyire lehetett előkészítve a többi kiemelt projekt, ha a zászlóshajó így fest közelről?