Mi lesz veled, Életfa?
Nyíregyházán, a százhúszezres szabolcsi megyeszékhelyen van egy szűk csoport, akik szűnni nem akaró gyűlölettel hergelik a helyieket a főtéren álló szökőkút ellen. A pár száz főt számláló „nem-tetszik" csoport különféle portálokon, internetes szavazásokkal és hozzászólásokkal tiltakozik a Bán Ferenc tervei alapján, szakmai zsűrik támogatásával készült, valóban nem mindennapi szobor elbontása, de legalább áthelyezése érdekében. A felelős vezetők bizonytalankodnak, a szakma hallgat, az alkotó megalázva. A kortárs művészet esete az utólag heccelőkkel - Garai Péter helyzetjelentése.
Hosszas előkészítő munka, számos tervváltozat, bő egy évig tartó építkezés és nagy várakozások után 2008. április 17-én adták át Nyíregyházán a Korzó bevásárlóközpontot, a hozzá vezető, gyalogos zónává alakított Dózsa György utca belső szakaszát, valamint a keleti irányban kibővített és átalakított Kossuth teret. A mintegy 10 milliárdos beruházás döntően magánbefektetői forrásokból valósult meg, ebből a római katolikus templom előtti tér rendezése 800 millió forintba került. A sétálóutcát és a tér átalakítását a város ajándékba kapta, a beruházóval kötött megállapodásnak megfelelően.
A legnagyobb tiltakozást az egymással szemben elhelyezkedő templomot és városházát összekötő, fő tengelyre komponált nagyméretű vízmedence és a közepébe ültetett, szegecselt acéllemezekből felépített, absztrakt formájú - a koncepció szerint stilizált életfát formázó - szökőkút váltja ki. Az ellenzők főként a tömegformálást, a túlzott méretet, a lezúduló víztömeg morajlását, valamint magát a telepítést kifogásolják.
A tervezés történetéről Bán Ferenc Kossuth- és Prima Primissima-díjas építész elmondta, hogy a szökőkút formájának alapötlete még az 1970-es évekből származik, amikor a Beloiannisz tér (ma Hősök tere) átalakítására kiírt tervpályázatra elkészítette a víz-kockát létrehozó, forradalminak számító koncepcióját, amelyet végül nem adott be. Makett is készült róla, ám az idők folyamán sajnos elkallódott. A korszellemnek megfelelően az alkotás akkor vasbetonból készült volna, a mostani megbízás alkalmával tért át a ma jóval divatosabb acéllemez-burkolatra. Az ágakat felül összefogó vízszintes keret a mozgatott vízmennyiséghez kapcsolódó gépészet helyigénye miatt hízott meg, az építész ezt jóval laposabb, tálcaszerű megjelenésűnek képzelte - ez az életfa-ősforrás metaforát jobban erősítette volna. Az építkezést személyesen nem tudta felügyelni, mert éppen annak kezdetén kórházba került, a szökőkutat már csak teljesen készen láthatta.
A víz, mint a mélyről feltörő őserő és az ember által megszelídített, csatornákba és csövekbe kényszerített éltető elem kifejezése szép gondolat, az egykor homokos-mocsaras területre épült város főterén állva - kis túlzással - akár a (helyi) mikro-világ köldöke koncepció is eszünkbe juthat. A lezúduló, permetező, szertehulló - olykor szél által is borzolt - víztömeg áramló jellege miatt sokszor nem képes megidézni a kívánt szigorú geometrikus forma képzetét, a sűrű vízfüggöny viszont jól eltakarja a forrás foglalatát képező szerkezetet, s ezáltal anyagtalanná teszi. Ez különösen este, a sejtelmes éjszakai kivilágításban érzékelhető. Az építész célja a kút körül egy kis mélységű, használható vízmedence létrehozása volt, ami meg is valósult, hiszen a meleg napokban a gyerekek előszeretettel szaladgálnak benne. A telepítés és a víztükör geometrikus rendszere Bán Ferenc elképzeléseit tükrözi, a sétálóutca további részletei Szabó Gábor tájépítész nevéhez fűződnek.
2008. április 10-én - még az átadás előtt - Csabai Lászlóné akkori polgármester a Nyíregyházi Napló városi lapban ezt nyilatkozta: "A szökőkút kezdettől fogva megosztotta a véleményeket. Magam is úgy vélem, túl modern alkotás ezen a területen. ... de a szakma, az egyház és a műemlékvédelem is elfogadta." A szökőkút látványtervei is láthatóak voltak 2007-ben a Kossuth téren közszemlére tett elképzelések, a "tágas, izgalmas, modern városrész" megteremtéséről szóló víziók között.
2008. április 24-én Z. Pintye Zsolt újságírónak a teljes beruházásról szóló írásában ezt olvashattuk a Nyíregyházi Naplóban: "Az új belváros legnagyobb problémája, hogy nem sikerült bensőségessé tenni. A modern, letisztult formák sterillé változtatták. Nem sikerült a mítoszteremtés sem. Egyenlőre nincsen olyan szobor, kút, dombormű, amitől az új belváros igazán nyíregyházi lenne." (A Kossuth tér közelében áll ugyan a - Nagy Benedek szobrászművész nevéhez fűződő - város alapítóinak emléket állító szoborcsoport, ám az jóval korábban, a millenniumra készült el.)
2009-től egyre erősödtek azok a hangok, amelyek a szökőkút elszállítását, áthelyezését, sőt újabban lebontását szorgalmazták. December 8-án a lapok arról tudósítottak, hogy az Iwiw közösségi portálon klub alakult "Akiknek nem tetszik a nyíregyházi vaslemez szökőkút" néven és már mintegy százan csatlakoztak hozzá (a tagok létszáma jelenleg 200 körül jár). A legtöbb hozzászólás és vélemény Szabolcs-Szatmár-Bereg megye napilapja, a Kelet-Magyarország által már korábban elindított, Kelet-V@rosvita elnevezésű levelezőlistára (varosvita/kukac/kelet.hu) érkezett és érkezik jelenleg is. Egyre érdekesebb és hajmeresztőbb ötletek, elképzelések láttak napvilágot, amelyek sokszor nélkülözik a meggondolt, szakmailag megalapozott állásfoglalást. A "monstrum" által keltett "dübörgő zaj" az arra járók egy részében ellenérzést váltott ki és a tér eddigi csendjének, hangulatának eltűnését kérték számon. Többen panaszkodtak arra, hogy a szökőkút nagy mérete és elhelyezkedése miatt "nem lehet a templomot jól fotózni." Az egyik legbizarrabb felvetések egyike minden bizonnyal az, hogy építsék át csendesebb működésűre, és az ehhez szükséges 15-20 millió forintot a városban élők családonkénti 1000-10000 forintos adományaiból lehetne finanszírozni. Ilyen és hasonló vélemények olvashatók a levelek között. A helyi médiában önkéntesek felajánlásai is megjelentek a szökőkút díjmentes lebontására vonatkozóan. Cservenyák Katalin újságíró szerint "ha a Korzó (bevásárlóközpont) elé teszik, ott senki sem szólt volna..." Többen viszont azt firtatják, hogy valóban ez-e most a legfontosabb megoldandó kérdés a városban.
2010. augusztus 17-én a nem csituló vitákra reagálva Csabai Lászlóné polgármester azt hangsúlyozta, hogy a terv számos egyeztetésen ment keresztül, amelyet a beruházók, a tervezők, a főépítész és a szakemberek is egyhangúan támogattak, a Kossuth téren kiállított tervekre pedig - akkor - nem érkezett érdemi kritika és észrevétel a lakosság részéről. A tervező, Bán Ferenc a megkeresésekre azt válaszolta: "...minden fórumon átment és senki sem szólt ellene. Meg kellene kérdezni a szakmát..." Az építészet és szobrászat határmezsgyéjén elhelyezkedő, köztük kapcsolatot kereső, újító szellemű műalkotásban a szakemberek a város nyitottságát és jövőbe tekintő, fejlődni, gyarapodni akarását is kifejező hangot érezhették, hallhatták meg.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építész Kamara elnöke, Kulcsár Attila Ybl-díjas építész 2011. február 1-jén kelt, a Kelet-Magyarországban megjelent levelében ezeket írta: "A város soha nincs kész. Állandóan változó organizmus. Magunknak építjük, de a jövőnek is szánjuk. Így akarták ezt elődeink is. ... A változásban a bontás is benne van, és új építése is.... A város egy kőrengeteg. A természet a föld, levegő, víz forrása. Az ember a városban is idézeteket hoz létre régi környezetéből. Nosztalgiázik, amikor parkot, erdőt, jó levegőt, vízfelületeket, madárfüttyöt és csobogást hoz létre mesterségesen a motorizált kőlabirintusban. Vannak szerencsés fekvésű városok, ahol hegy áll és élővíz folyik, Nyíregyháza nem ilyen. Szerencsére parkjai vannak, erdeje, tavai hullámoznak a zöld övezetben. ... A városközpontban szökőkutak idézik a patakok csobogását. Az utóbbi években született néhány. A szökőkutakat vízforgatók működtetik, azt villanyáram. De a közvilágítást is. Egyes városoknak ez megéri. ... A szökőkutak néha azért párosulnak szobrokkal, térplasztikákkal, hogy víz nélkül is attraktívak legyenek." Írásának végén több hasonló jellegű, kortárs alkotást említett Európa nagyvárosaiból (Zaragoza, Larvik, Lisszabon). A városvitázók közül többen megerősítették, hogy a téli álmát alvó szökőkút látványa még erőteljesebben kiemeli annak formáit, az ünnepek idejére ráapplikált karácsonyi díszítés pedig csak ront a helyzetén.
2011 elején újra fellángoltak az indulatok. A vitába immár a Nyíregyházi Városvédő Egyesület is bekapcsolódott. Január 9-én honlapjukon szavazást indítottak az alábbi kérdésben: "Ön szeretné, ha lebontanák a Kossuth téri bádog szökőkutat?" Április 4-ig immár 350 szavazat érkezett az alábbi lehetséges válaszokra: "Igen, alig várom" (73,1%), "Nem, mert nekem tetszik" (10,0 %), "Ettől fontosabb feladatok is vannak" (14,9%), illetve "Már megszoktam" (2,0%). Január 22-től újabb kérdéssel bővült a véleménynyilvánítás köre: "Ha a Kossuth térről elvinnék, Ön hol állítaná fel a bádog szökőkutat?" Április 4-ig az előzőnél jóval kevesebb, 176 szavazat érkezett erre: "Sehol. Irány a MÉH!" (42,0%), "Valamelyik lakótelepen, ahol illik a modern környezetbe." (28,4%), "Elárverezném és a bevételt az új kivitelezésére fordítanám." (20,5%), illetve "Meghirdetném eladásra, hátha akad valaki, akinek tetszik." (9,5%). Ezek a szavazások egyáltalán nem nevezhetőek reprezentatívnak, azonban - valamennyire - talán a közhangulatot jellemzik. Január 19-én Békési Elemér, az egyesület vezetője a Városházán tartott egyeztetésen hangsúlyozta: "az előzőekből is látszik, hogy eddig nem volt megfelelő a kommunikáció a civilek és a város vezetősége, a döntéshozók között. Fontos volna, hogy ne ilyenkor vegyék fel a kapcsolatot, hanem már a döntések előkészítésénél."
2011. február 21-én Békési Elemér levélben kereste meg a város új vezetőjét, Kovács Ferencet, amelyben a szökőkút lebontását és egy új, a környezetébe jobban illeszkedő építését szorgalmazta. A polgármester azt nyilatkozta, ő is szívesen látná más helyen a városban és erre lát reális esélyt. Az egyesület már egy éve foglalkozik alternatív szökőkút-tervek készítésével erre a helyszínre, azonban ezek tartalmát és a tervező személyét egyelőre homály fedi. Elgondolkodtató, hogy egy 120.000 fős városban kétszáz ember véleményére apelláló csoport azonnal a bontást helyezi előtérbe...
A tervezési-építési folyamattal kapcsolatban felvetődhet, hogy hogyan történhetett meg az, hogy a városlakók csak a munkák befejezése után szembesültek igazán a végeredménnyel? Ha pedig már megépült valami, akkor bármilyen változtatást, döntést csakis felelős módon, széleskörű konszenzussal és elsősorban szakmai elvek mentén lenne szabad meghozni.
Garai Péter
Kapcsolódó oldalak:
A Nyíregyházi Városvédő Egyesület honlapja
Videó a téli álmot alvó szökőkútról
Szökőkutat bontanának a nyíregyházi városvédők
