Miénk itt a tér - Budapest Köztér Program

Budapest Köztér Program névvel új városrehabilitációs programot indított el a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. - hangzott el a szervezet által rendezett műhelybeszélgetésen. A városrehabilitációs program célja, hogy a fővárosban tíz, az agglomerációban pedig három település közterét újítsák meg.

Budapest Köztér Program névvel új városrehabilitációs programot indított el a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. - hangzott el a szervezet által rendezett műhelybeszélgetésen.

A városrehabilitációs program célja, hogy a fővárosban tíz, az agglomerációban pedig három település közterét újítsák meg. A Fővárosi Önkormányzathoz tartozó Studio Metropolitana Kht. a rehabilitáció menedzselését, a humán erőforrás költségeit és a pályázati alap létrehozását vállalja. A kivitelezés már a helyi önkormányzatok feladata, de nem maradnak egyedül, számos szervezet segítségére számíthatnak: jelenleg a Budapesti Kommunikációs Főiskola, a Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht., a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, a Budapesti Corvinus Egyetem tájépítészeti kara és Főkert Zrt. is támogatja a programot.

A SM a program elindításával a közös gondolkodást, az eddigi tapasztalatok átadását és egy valós kézikönyv létrehozását is szorgalmazza. Azok az önkormányzatok, amelyek sikeresen vesznek részt a programban, a következő projekt menedzserei lesznek.

 

 

„A város sok műhelyében megpróbálják újragondolni a városfejlesztést" - mondta Gauder Péter, a Studio Metropolitana ügyvezetője. Sokrétű ez a tevékenység, és egymástól eddig keveset tudtunk tanulni. Ezért úgy gondoltuk, hogy jó lenne egymással megosztanunk a tapasztalatainkat, gondolatainkat. Mindenki részese a játéknak. Szeretnénk útjára indítani egy olyan stratégiai programot, amely építi a közösséget. Együtt gondolkodásra és együtt dolgozásra hívunk titeket.”
A műhelybeszélgetésen az eddig megvalósult köztér megújítási projektek közül, a Magdolna negyed, a Ráday utca, az Erzsébet tér és a „Fogadj örökbe egy teret!” elnevezésű pécsi kezdeményezés kerültek bemutatásra. Ahány project, annyi tapasztalat, bár az alapproblémákat mindenhol ugyanaz jelenti.

 

 

Legyen a kismamáké
A Magdolna negyed, mint városrehabilitációs kísérlet keretében az épület felújítás mellett, a közösségi udvarok létrehozása is legfőbb cél volt. A GANG csapat egy olyan világot szeretne teremteni, ahol aktív a kisközösségi élet és amennyire csak lehetséges természet közeli életmód valósul meg a városban. Budapesti belsőudvarokat változtatnának kertté, közös szabadtéri nappalivá. A bérházak belső udvarának kertesítése során, az adott házban élő lakosok aktív részvételére számítanak. Deák Adrienn, a GANG csapat tagjaként, arra hívta fel a figyelmet, hogy az önszerveződő kezdeményezésként megszületett kertátalakítások bár sok kezdeti nehézséggel és konfliktussal járnak (lakók ellentétes érdekei, ezek artikulálása), megérik a fáradságot: végül ugyanis a lakók elképzelései valósulnak meg, az önkéntes munka pedig felelősséget jelent a kert további fenntartásában, állapotmegőrzésében, végre lesz tulajdonosa és felelőse a belső kertnek.

A legnehezebb feladatok közé tartozik, hogy különböző társadalmi rétegeket kell összefogni úgy, hogy erősödjön a közösségi élet. Ahogy a Magdolna negyed esetében fogalmaztak az előadók: „a fizikai megújítás sokkal gyorsabban halad, mint a társadalmi megújítás. A tér zárva van, részben, hogy megerősödjön a növényzet, részben pedig az a probléma, hogy a helyi gengek találkozási helye volt, akik továbbra is úgy érzik, hogy ez az övéké. Kismamáké, vagy a sétálni vágyóké legyen inkább a tér.”

 

 

A kultutca
Galériák, kamaraszínházak, könyvesbolt, helytörténeti gyűjtemény, két filmes központ, két antikvárium, temérdek kávézó, étterem, évi hat-nyolc fesztivál- ez a ferencvárosi Ráday utca, méltán vált kultutcává. Már a keletkezése sem mindennapi. „Lakossági irigység hozta létre, annyi minden történik a belső- Ferencvárosban, itt meg egy kockakő sem kerül arrébb.”- tudtuk meg a kerületi főépítésztől, Sersliné Kócsi Margittól. „A problémák ott kezdődnek, hogy a gyalogos nem fér el az utcán a parkoló autóktól, a kutyapiszoktól. Úgy nem lehet nekiállni a rehabilitációnak, hogy csak egy utcát kiragadok, ott fizikai átalakítást végzek, hanem az egész területet kell átalakítani. Három évig tartottak az előkészületi munkák, és közel hat év alatt lett olyan a Ráday utca, amilyennek most látjuk. És ennél még lényegesebbnek tartom, hogy fenn is maradjon.” A nagyon tudatos ferencvárosi rehabiltációt jól mutatja, hogy a főépítész az alapos előkészületeket nagyon fontosnak tartja. „Kellő egyensúly legyen az érdekek között. Tudnunk kell, kiknek építjük, kik fognak ide jönni, de azt is, hogy kik laknak itt. Rendszerbe kell illesztenünk, látnunk a folyamatot, honnan hova tartunk, és akkor lehet elkezdeni tervezni. A mai napig foglalkozni kell a Ráday utcával, hogy ott élet legyen.” És a problémák pontosan itt kezdődnek. „Nincs megfelelő jogszabályi háttér, nincs mögötte tartalom, még műfaja sincs a térépítésnek.”- fogalmazott Kócsi Margit. A kiszámíthatatlanság pedig megakadályozza, hogy hosszútávon lehessen gondolkodni. „Nagyon sok rosszul és csúnyán evő ember van Magyarországon, kanállal eszik a pörköltet. A siker nem csak azon áll, hogy én mit főzök, hanem, hogy a kuncsaft hogyan eszi meg.”- summázott Orbán György, a Ráday könyvesház tulajdonosa.

 

 

Legyen parkod, legalább egy évig
Nagy Szidónia, a Baranya Ifjúságáért Kht. képviseletében, a Fogadj örökbe egy teret! elnevezésű projectjüket mutatta be, amely egy bűnmegelőzési programhoz kapcsolódik. Az örökbefogadási akció nem csupán egy tér rendbetételét jelenti, az örökbefogadó vállalja, hogy egy évig különböző programokat is szervez a területen. Nagy Szidónia elmondta, hogy az EKF-nek része a közterek és parkok megújítása, egyeztetések is folytak a menedzsmenttel, akik lelkesen támogatják a projektet, maguk a pécsi fiatalok alacsony aktivitása jelenti a legnagyobb akadályt. Ettől függetlenül, az akció idén újraindul.

Díszburkolat kontra biciklisek
Természetesen az Erzsébet térről van szó, amely kitűnő példája annak, hogyan ne tervezzünk közteret. Ne vonjuk be a lakókat, ne gondoljuk végig, hogy kik fognak ide járni, kik látogatják majd a Gödör Klubot. És akkor az eredmény gyorsan meglesz: pusztulásnak indult, széttöredezett burkolatok a tér minden pontján. Sokan abban látják a megoldást, hogy a bicikliseket kéne innen kitiltani, pedig a megoldás ennél sokkal egyszerűbb. Számukra kéne megtervezni. Vagy legalább számolni velük. Ahogy Eva M. Amichay a közönség soraiból megfogalmazta, azért kell bevonni a lakókat, mert csak így maradhat meg egy terület, a cél ugyanis nem az, hogy megspóroljunk valamennyit, hanem hogy a tér megmaradjon.

 

 

A műhelybeszélgetésen megosztott tapasztalatok alapján a problémák jelentős részét, a jogszabályi hiányok, a jogalkotási ellentmondások, az engedélyezések köre okozza. Másik részét azonban az a probléma halmaz teszi ki, amely nem számol a jövővel, egy gyors, összetákolt, félmunkával is kibékül. Így születnek meg azok a rideg, hideg, inkább menekülésre, mintsem maradásra csábító közterek, amelyektől hemzseg most Budapest. Alapos kutatómunkára van szükség, ez kiderül mind a GANG, mind a Ráday utca példájából. Pontosan kell tudni, hogy kiknek épül meg egy tér, ebből egyenesen levezethetőek lesznek az igények. A helyben élő lakosság bevonása alapvető, és egy korábban a Studio Metropolitana által készített felmérésből kiderül, hogy a fővárosiak alapvető igénye lenne az, ha gazdája lenne minden térnek. Terrence Curry, a BME-n tanító építész felhívta a figyelmet arra, hogy ha gyorsan és politikai hercehurcák nélkül, jó design-nal akarunk létrehozni egy teret, akkor senkinek eszébe ne jusson az emberek bevonása. Ha a közösségformálás a cél, Curry szerint csak akkor kell bevonni a lakosságot, rövidtávon egyáltalán nem éri meg, mert hosszabb és költségesebb lesz a folyamat. Hosszú távon azonban megtérül, hiszen a közösség fogja támogatni, így a politika is. A huszonöt éve közterekkel foglalkozó amerikai építész szerint a leglényegesebb dolog a célok pontos megjelölése, és a szerepek pontos leosztása, még az önkéntes munkánál is.

Kravalik Zsuzsa, a projekt felelőse szerint az is eredmény, hogy a szükségleteket felismerték, a közterekkel kapcsolatos elvárás, hogy legyen neki gazdája, otthonos és biztonságos legyen és ne rongálják meg a vandálok. Kristin Faurest, a projekt másik felelőse úgy fogalmazott: a közterek legyenek "a város nappalijai".

A most elinduló köztér programnak az együttműködés előmozdítása alapvető célja. A programra február 20-ig lehet jelentkezni, a résztvevő közterületekről 28-án döntenek.

szöveg: Biczó Gabriella
fotó: Kresalek Dávid