Miért nem sikerült 1945 óta a Szent György tér beépítése? - ”16 este Zugligetben”

A tizedik este témája a Szent György tér beépítésével immár tizennegyedik éve foglalkozó Kis Péter erre a helyszínre készült terveinek bemutatása volt. Turányi Gábor tudósítása a „16 este Zugligetben" 2008. február 21-én lezajlott eseményéről

A tizedik este témája a Szent György tér beépítésével immár tizennegyedik éve foglalkozó Kis Péter erre a helyszínre készült terveinek bemutatása volt. A tizennégy évi távlat adta az ötletet, hogy tanulságos lenne a Vár több, mint hatvan éve megoldatlan csuklópontjának alakulását a kezdetektől végigkísérni és (talán) választ kapni arra, hogy miért nem sikerült ezt a helyszínt 1945 óta beépíteni.

Az est Bencze Zoltán régész előadásával indult. A Budapesti Történeti Múzeum középkori osztályának vezetője alapos áttekintést adott a terület múltjáról. A középkortól szinte napjainkig követhettük végig a régészeti és építészettörténeti eseményeket.

 

 

Masznyik Csaba – az 1945 utáni történésekről szóló előadásának indításaként - föl is hívta a figyelmet arra, hogy kevesen ismerik a Szent György tér és a Dísz tér háború előtti léptékét és atmoszféráját. Az Építészfórumon is megjelent légifelvételen és archív fotókon mutatta be, hogy milyen nagyságrendű épületek határozták meg a térfalakat. A polgárváros és a Királyi palota közötti határterületen, mely korábban a polgárváros része volt, az 1880-as évektől kezdődően olyan kormányzati épületek és főúri palota épült, melyek alapvetően átformálták ennek a városrésznek az arculatát. A háború után ezeket az épületeket apránként lebontották, pedig a bombázások után több maradt belőlük, mint pl. a lényegében újjáépített Sándor palotából – ahogy ezt Bencze Zoltán képein is láthattuk. A városszerkezeti szempontból fontos területre tíz évenként újabb és újabb pályázatokat írtak ki, de máig nem sikerült a pályázatok eredményét valóra váltani.

Masznyik jellemző epizódként említette az 1962-es tervpályázatot ismertető Magyar Építőművészet cikket. A cikkíró, Kathy Imre elképzelése szerint létezik „jó megoldás" a Szent György tér kialakítására. A pályaműveket is aszerint értékelte, hogy azok mennyire közelítették meg ezt az - általa elképzelt - ideát. Az első díjas Gulyás Zoltán valamint a díjazott Farkasdy Zoltán és Kiss E. László tervéből levonva a tanulságokat, a három tervből kiindulva megrajzolt egy negyediket, elsősorban városépítészeti szempontokra koncentrálva. Átvette Gulyás nagyszabású elképzelését a nyugati oldal beépítésére és beleillesztette a Teleki palota rekonstruált homlokzatát is Farkasdy ötlete alapján. A központi épületet Kiss E. László tervéből vette át, kisebb módosításokkal. Érdekes szempont, hogy Gulyás Zoltán ötletét, mely a központi épületet ketté vágva tovább erősítette a Vár és a polgárváros kapcsolatát, Kathy Imre rossz megoldásnak tartotta, míg később - ahogy majd ezt látni fogjuk - Kis Pétert éppen ez a gesztus ihlette már az első, ide készült tervének megfogalmazásakor is.

Kis Péter közbevetése a 62-es pályázat más aspektusáról szólt. Azt hangsúlyozta, hogy az a kor még tudta, hogy mit akar. „Nem hezitált".

 

 

Az elbizonytalanodást mutatja, hogy a 62-es pályázat utáni következő képek már a hetvenes évek elejéről valók. A hely „tapogatása" folyik. Ekkor Jánossy György sajátosan expresszív épületeket és tereket rajzol, fiktív programokra. 1974-ben születtek a koncertterem rajzai, melyek Masznyik olvasatában a gótika szubjektív átírásai. „Péter, neked tetszik ez? Válasz: ahány ház, annyi szokás. Kontra: Ez ugyan nem Péter malmára hajtja a vizet, de meg kell jegyeznem, jó, hogy ezek a tervek nem valósultak meg."

Visszatérve a Honvédelmi Minisztérium romjaihoz, Masznyik Csaba úgy látja, hogy minél kisebb lesz a rom, annál jobban fölértékelődik. Olyannyira, hogy 2004 után hirtelen műemlékké nyilvánítják. A romhoz való viszony szimbolikussá vált. Ezt illusztrálta az az aprólékos felmérés is, melyet Dr. Krähling János készített a romról úgy, mintha egy középkori, vagy újkori maradvány lenne.

Ugyanakkor ambivalens is ez a viszony. Például a nemrég lezajlott sikeres központi zsűrin Finta József részéről elhangzott, hogy ha már lőtték az oroszok, legalább lőtték volna szét, egyszerűbb lenne egy koherens, új épületet tervezni a helyére.

A 2003-as tervpályázathoz érkeztünk. A pályamunkák közül azokat mutatták be, melyek Kis Péterre, aki szintén részt vett ezeken a pályázatokon, valamilyen módon hatással voltak. Az Építész Stúdió hét tornyos terve Kis Pétert „elbűvölte", és a hatvanas évek lendületére emlékeztette. Aztán a 2004-es pályázatnál megjegyzi: tanulságos, hogy egy évvel később újabb pályázatot írtak ki. Ritka alkalom, hogy ugyanarra a helyszínre egy év különbséggel újabb pályázat készül. Ennek kapcsán mondja ki azt is, hogy „a jó házhoz egy dolog kell biztosan: idő." Asplundnak több mint húsz éve volt a göteborgi Városháza megtervezésére.

Major György nem díjazott pályaműve a kiírástól eltérően nem csak a központi résszel, hanem a teljes Szt. György térrel foglalkozott, és érzékeny rajzai egy minden korábbitól eltérő térrendszert mutattak, ami ott és úgy sosem volt. Masznyik ezen terv kapcsán hívta fel a figyelmet arra, hogy ilyen összetett és kiemelt fontosságú helyszíneken túl kellene lépni a szabályozási tervek korlátain.

A 2004-es mezőnyből két pályaművet láthattunk. Az Építész Stúdió újabb tervében a hét karcsú torony egy robusztus toronyépületté sűrűsödött. Dévényi Tamás személyesen mutatta be díjazatlan pályázatát. Felolvasta alapvetéseit, melyek a pályázók többségétől eltérően nem csupán a pályázat tárgyát képező központi épületre, hanem az érintett terület egészére tartalmaztak javaslatokat. Mint például a két, Dísz térre vezető kapu visszaállítása. Elmondta, hogy a Szent Zsigmond kápolna „rekonstrukciójának" PET-palack csomagolás-analógiáját ma is érvényesnek gondolja.

 

 

A szünet után Kis Péter előadása következett. Bevezetésként hangsúlyozta, hogy Gulyás Zoltán 1962-es terve erősen hatott rá. Török Ferenc közbenjárására személyesen is találkozott Gulyással és beszélgetett vele a helyszínről. Különösen megfogta az a gondolat, hogy a Honvédelmi Minisztérium helyére kerülő házon észak-déli irányban átengedte a forgalmat. Ezt a tulajdonságot, az „átszivárgást" ő is át akarta emelni a terveibe.

 

 

1994-es pályázatának két fontosnak eleme a körpanoráma és szivacs-szerű struktúra volt.

A sorban következő a - már említett - 2003-as, „Budavár Kapuház" című pályázat. Ekkor a főtéma egy agora-tér volt.

 

 

A 2004-es pályázaton -„az Építész Stúdió példáján felbuzdulva"- „lelkesítőbb" pályázatot adott be, „hogy megdobbanjon mindenki szíve." Ez volt a „rózsaszín lebegő test". A végeredmény: egyetlen díj Kis Péternek, és néhány megvétel.

A terv legfontosabb tulajdonságai:

• Átjárhatóság
• Ellebegés a régi és az új fal között, hiszen nem összemérhető dolgokról van szó
• Magasítás a Dísz tér felé

2004 után: „sokáig semmi".

Fél év múlva megbízás: hogyan lehet ebből épület? „Próbáltuk oldani a felületet, és igyekeztünk nagyon szép képeket csinálni". Áttört kerámiarács került a házra.

Masznyik: Én ezt a rácsos verziót nem is láttam!
Kis: Közben elvesztette az erejét.
Masznyik: Hogyan vesztette el?
Kis: A kemény gesztus felpuhult. Hosszú elbeszélő költemény lett.

Jelenleg lázas készülődés folyik, 10 milliárdos keret van a Várra. (Mindig is hadszíntér volt, most is az.)

"A feladat az, hogy a Vár térrendszerébe, struktúrájába beillesztett épületet tervezzünk."

 

 

Kis Péter elmondta, hogy a munkájukat ért sok bírálat között voltak olyanok, amiket megszívlelt, amiket máig fontosnak tart. Meggyesi Tamás szerint izgalmas, frappáns, de egységes épület kell ide. Fejérdy Tamás „aki nemcsak okos, henem finom ember is, ellentmondást nem tűrően a tudomásomra hozta, hogy az épületnél fontosabb a terek és az utcák definiálása."

Vagyis olyan terv kéne, amely utcákat, tereket, térfalakat hoz létre. A különleges hely különleges helyzetet igényel.

Az új terv térsorokat alkot, és az átszivárgás elvét alkalmazza. Lehetővé teszi az embereknek, hogy sétáljanak, elemelkedjenek. „Hogy rájöjjenek, hol vannak."

A három órás est végén hozzászólások hangzottak el a közönség részéről. Hőnich Henrik csalódásának adott hangot. A 2004-es pályázatot szerinte ezzel az új tervvel nem lehetett volna megnyerni. Kisfaludy Sándor epigrammájával illusztrálta szomorúságát.

Masznyik Csaba vitatkozott Hőnichhel. Szerinte az előző terv gesztusa, hogy ellebeg a rom fölött, túlzott jelentőségűvé emeli az épületmaradványt, míg ez az újabb változat helyére teszi a viszonyt a megmaradt épülettorzó és az új (a korábbinál sokkal költőibb) épület között.

Befejezésül lepergett néhány kép a göteborgi városházáról. A tervezésével eltöltött húsz év során változott az építészet, változott az építész, Asplund is. Kis Péter még „csak" tizennégy évvel ezelőtt kezdett a Szt. György tér beépítésével foglalkozni. Több értelme volna megbecsülni ezt a sok időt, hagyni még érni a tervet és nem félredobni, mint oly sokat korábban, zárta a beszélgetést Masznyik Csaba.

Turányi Gábor