Épülettervek/Középület

„Miért ütsz meg, ha nem is ismersz?” - Cigány Kultúrközpont, Cserdi

2011.08.11. 11:59

A cigány kultúra hazánk egyik legvitatottabb szociális kérdéskörébe tartozik évszázadok óta. Az országunk történelmét mintegy 500 éve kísérő népcsoport életmódjának, kultúrájának bemutatása mérföldkő lehet a különböző nemzetiségek egymáshoz való közeledésében – ezt a célt szolgálhatja az idősebb és ifjabb Kistelegdi István által tervezett „Miért ütsz meg, ha nem is ismersz?” mottójú létesítmény. Funkcióján túl az együttes külön érdekessége, hogy az energiahatékonyság és a bionika elvei alapján épül majd fel.

Az épület megvalósítási programja

"Miért ütsz meg, ha nem is ismersz?

A cigány kultúra hazánk egyik legvitatottabb szociális kérdéskörét feszegeti – évszázadok óta. Hazánk történelmét mintegy 500 éve kísérő cigányság életmódjának, kultúrájának bemutatása mérföldkő lehet a különböző nemzetiségek egymáshoz való közeledésében. A „Miért ütsz meg, ha nem is ismersz?” mottójú létesítmény az emberiség egységtudatának erősítésében tesz harmonizáló lépéseket.

Cserdi és Bogdása haladó gondolkodású polgármesterei, Bogdán László és Szatyor Győző szobrászművész fejében már régóta megfogalmazódott egy skanzenprojekt gondolata. A Cserdi külterületén elhelyezkedő 02/19 hrsz. telek optimális beépítési környezetnek bizonyult a települések menti vándorló, illetve letelepedett romakultúrát bemutató szcenárió bemutatására. A putriépítményeken, viaszfigurás életmódot bemutató installációkon kívül (skanzen) megbízó és tervező elengedhetetlen szükségességét látta egy olyan építészeti „keret” megvalósításának, melyben nemcsak a múlt megidézése, hanem a jelen cigányság kulturális, zenei, mesterségbeli és művészeti élete is helyet kap egy virágzó, közös, békés és alkotó jövő kialakítását szolgálva. Mindehhez egy jövőbe mutató, 21. sz.-i építészeti, szerkezeti és technológiai megoldás képes megfelelő „keretet” biztosítani.

A zene az emberiség közös nyelve” (Henry Wadsworth Longfellow)

A zene azt fejezi ki, amit nem lehet elmondani és amiről lehetetlen hallgatni.” (Victor Hugo)

 

 

 

A közel 37 000 m2 vízszintes beépítési telek déli pereme a Cserdiből vezető közúton közelíthető meg. Egy nagy kiterjedésű keleti, zöldsávval határos mezőre érve a központ bejáratát egy 30 m magas világítótorony jelzi – a látogatók „automatikusan” a telek hátsó északi területén ágaskodó, obeliszk-felkiáltójel hatású oszlop felé indulnak el, az egyetlen nyílegyenes,  a nyugati telekhatárt jelző vasúti sínekkel párhuzamos kőúton. A vasúti sínek mentén egy új zöld zónasáv kialakítása természetes határként keretet biztosít a CKK szabadtéri funkcióinak lebonyolítására és természetes zajvédelmet is biztosít a vasút felől. Egy jövőbeli „CKK-Kisállomás” létesítése elgondolható, nem utolsósorban az öko-turizmus közel CO2-neutrális tömegközlekedési lehetőségét figyelembe véve. Parkolás a mező szélén, kavicsos területen biztosított, az egyenes kőút már kizárólag gyalogos közlekedésre hivatott. A felvezető út nyugati tangense egy 40m széles biztonsági távolságot tart a vasúttól, és többfunkciós kulturális rendezvényeknek, kirakodóvásárnak, sátortábornak, fesztiváloknak nyújt szabadteret. Az épületkomplexumot közelítő látogatók figyelme mind a rendezvények során, mind általános üzemeltetési időszakban az üres mező hatása alatt - bár más-más módszerrel -, de lépésről lépésre koncentrálódik, érdeklődésük fokozódik a közel 200 m hosszú, szakrális karakterű „toronyiránt” úton.

A látogatóút a főbejáraton keresztül egy hosszúkás, fedett-nyitott tengellyé alakul át a tárt karokkal váró, ellentéteket megtagadó gesztust megtestesítő, kerítéssel nem határolt telken. A bejárati szituációt egy rozsdás öreg acél emlékkápolna és a cigányság legjellegzetesebb kerék szimbólumát hordozó torony definiálja, a szakrális jelleget tovább erősítve. A rávezető pergolatengelyre fűződnek koncepcionálisan a különböző funkciójú „építőkockák”: torony, kápolna, kiszolgáló- és lakóegység, központi fénycsarnok, multifunkcionális terem és a skanzen részleg. A térszervezés ilyetén megoldása a látogatók térbeli útvonalának leírásán, vezetésén kívül az emberek figyelmét és tudatát is vezetni, ráhangolni szeretné a skanzen témájára: a pergola-út egy „időtengelyként”, jobbról és balról váltakozó térhatároló falszerkezeteken lévő digitális és analóg installációkkal a látogatókat idődimenzió-váltásra készteti - a múltba. A tengely végén megérkezünk a múltba, a szabadtéri múzeumba: végállomás a SKANZEN. Vályog, föld, fa és nád formájában korhű anyag- és szerkezethasználat uralkodik, védőtetővel ellátott sátrak és sátras szekér kerekíti egésszé az tipikusan „elszórt” elrendezésű házakat. Az időtengely alapvető témaként itatja át az egész beépítési telek területét: a JELEN az érkezés – parkolás - felvezető út – rendezvény szabadtér; az IDŐTENGELY a CKK gerince, dimenzióugrás a MÚLTBA, a skanzenbe.  Az időtengely nem csak a múltba terel, a pergolára nyugatról csatlakozó kultúrközpont épülete flexibilis funkciójában, szerkezeteiben és technológiáiban prototipikus megoldással mutat a JÖVŐBE.

 

 

 

A CKK első déli egysége egy szociális blokkokat és ezek fölött, külön vizesblokkokkal ellátott emeleti szállásokat magába foglaló egység déli külső homlokzattal. Lehetőség nyílik egy állandó gondnok-karbantartó elszállásolására, illetve rendezvények esetében, korlátozott számban prominens vendégek rövidtávú elszállásolására. A szobák alatti vizes helységek úgy vannak kialakítva, hogy cigány szokásoknak és igényeknek megfelelően a férfiak és nők különböző oldalról közelítik meg a helységeket. A lakótömb „építőkocka” északi párja, a központ záróakkordja egy multifunkcionális terem kiállítás, konferencia, koncert, színpad, szálláshely funkcióval. Mindkét 200 m2 alapterületű zárt, egyszerű, visszafogott tömeg között egy közel 540 m2 nagyságú szabad tér alakul ki koncert, rendezvény, nézőtér, vásár, nyári iskola stb. céljából. Az időjárástól védett teret egy sátor-tetőszerkezet fedi, a vándorló cigány életmódot tipikusan jellemző sátor absztrakt interpretációjában. Az egymás mellé sorolt, parkoló cigány lovaskocsik szimbólumaként a feszített ETFE-fólia sátortető, mint egy védelmező hajlék, kellemes nyári mikroklímát biztosít; az átszellőzés K-NY irányból biztosított, a megvilágítás és árnyékolás pedig fénytechnikailag megoldott. A CKK rohamosan változó korszakunk gazdasági, kulturális, műszaki-technológiai igényeinek kíván megfelelni a legrugalmasabb, változtatható, „100%-ban üres”, zavaró szerkezetektől mentes multifunkcionális beépített tereivel.

Az épületek mind formavilágukat, mind anyaghasználatukat tekintve visszafogott rendszerben, gazdaságosan és természetes anyagokat használva készülnek. A kb. 100%-ban fa tartószerkezetű és vályog kitöltőszerkezetű megoldások, dobozszerű épülettömbök a figyelmet a skanzenre és a rendezvényekre, koncertekre terelik, nincs öncélúság bennük. A fénycsarnok- fóliaszerkezet, a központ közvetlen bejárata az egyetlen olyan konstrukció, mely megoldásában jövőbemutató karaktert képvisel. Mindezen funkciók végiggondolása után egyértelmű igényként jelentkezett a „téliesítés” opciója - a multiterem, a szállás-szaniteregység és az őket összekapcsoló sátortér egységes épületté fejlesztése. A fal és tetőszerkezetek hőszigeteléssel, a csarnok mozgatható polycarbonat oldalfalakkal és egy másodlagos „bélésszerkezettel” dupla burokkonstrukcióvá bővül, természetes fényt biztosítva, passzív napenergiát hasznosítva.

A távozó vendégek a főbejárat mentén, a kápolna acélrács falszerkezetében, az „emlékfalban” gyertyát gyújthatnak a cigányság jövőjéért, a remény és egységtudat kialakításáért az emberekben. A spirituális „kapu” templomtoronyhoz hasonlító világítótornya a remény szimbóluma egy immár megismert és így elfogadott cigánykultúráért, egy békés cigány-magyar jövőért. A világító művészeti alkotás a rendzvények megvilágítását, light-show funkciót lát el. A toronytetőn egy cigánykerék szimbólumból szerkesztett háromdimenziós, kettős forgástengelyű kerék-gömb lesz kialakítva, mely prototipikus szélkerékként villamosenergiát termel.

[...]

Energiadizájn tervezési koncepció    

A természeti erők elleni harc korszaka a világ fő települési vidékein teljes mértékben lezárult… Ma az ember egyetlen ellensége csupán önmaga, illetve az általa okozott környezeti elégtelenségek, melyek többnyire tervezési hibák.” Frei Otto, 1967

 

 

 

A CKK tervezésekor holisztikus, átfogó teljességű rendszert szeretnénk épített környezetként létrehozni. Azt, amit az épület megépítésekor, üzemeltetésekor és lebontásakor a természettől elveszünk, hitelként tekintjük. A rohamosan növekvő negatív környezeti változások végett az energiát és nyersanyagokat meggyorsított visszafizetéssel kell törleszteni. Mindezt a ház energiadizájn koncepciójával képes elérni. A gyermekrajzoknál ismert mondóka, „pont, pont, vesszőcske – készen van a fejecske” letisztult rendszere érvényesül a stratégiában: három pragmatikusan és konzekvensen kidolgozott helyet és időtálló aspektust érvényesítünk a lokális adottságok függvényében.

  1. Az épület tervezési koncepciójának és szerkezeteinek, anyagainak optimalizálása a veszteségminimáló alstratégiát követi, a ház energiafogyasztását minimalizálva.
  2. Mindezek után elengedhetetlen az energiahatékonyság maximális növelése az épület technikai-gépészeti megoldásaiban.
  3. Végül, egy magas komfortnívóval, de minimalizált-optimalizált energiaigénnyel rendelkező létesítmény gazdaságos energiaellátása-termelése kerül napirendre.

Az így redukált összenergia-mérleg üzemeltetési oldala a lokális környezeti adottságok kiaknázásával oldható meg. Ahelyett, hogy az épület folyamatosan „harcolna” a környezeti energiákkal, sokkal hatékonyabb, ha inkább egyfajta „párbeszédet” vesz fel környezetével, „alkalmazkodik”, a meglévő lokális adottságokból pedig – „ha már eleve ott vannak” - hasznot nyer.

Találjuk fel újra az építést, hogy megmenthessük Bolygónkat” (Thomas Herzog)

1. Tervezési koncepció – anyagok - szerkezetek

A kultúrközpont mind funkcionális elrendezését, mind szerkezeteit (és gépészetét) tekintve egy rendezvény-gépezetnek tekinthető, mely a látogatók és az aktuális program között közvetít, a változó lokális klimatikus viszonyok függvényében pedig élőlényhez hasonlóan, mely a változó környezeti hatásokra valamely tulajdonságait megváltoztatja, adaptívan alkalmazkodik. Mivel az épület környezeti energiákat használ – ez teljes mértékben meghatározza megjelenését. A házra irányuló külső behatásokra és belső kihatásokra reagáló épületburok energia- és klímaháztartást szabályoz, a belső komfortnívót pedig messzemenőleg biztosítja.

 

 

 

A CKK egységei nem kizárólag logikus funkcionális elgondolásból (a flexibilis terek biztosítják a financiális fenntarthatóságot is), hanem épületklimatikai összefüggések függvényében rendeződnek. A különböző „építőkockák” egyben klímazónaként is működnek: a szállás-szaniter egység, ill. a többcélú terem huzamos tartózkodásra alkalmas klímát biztosít; a fénycsarnok „sátorjellegű” szerkezete pedig köztes térként, klímacsarnok-pufferzónát képez. E köztes tér funkció részben ősi építészeti elem (veranda, árkád stb.), részben pedig új, eddig nem ismert/használt megoldás, mely sem külső sem belső, hanem a kettő közötti köztes térként fundál, és a hőmérsékletingadozásokat hivatott tompítani a külső és belső tér között, hőszigetel, sőt télen még passzív fűtőhatása is van. A fénycsarnok az év 65%-ában magas komfortnívón használható, az extrém hónapokban pedig melegebb, illetve hidegebb klíma uralkodik, mint a zárt dobozegységekben, de jóval kedvezőbb, mint a kültérben.

Az épület kb.75%-ban ökologikus, megújítható építőanyagból, fából készül, mely az egész élettartamra vonatkozó kumulált energiamérleget (life cycle assassement) javítja, CO2-t köt meg és az előállítási és építési energia drasztikus csökkentésével (fa melléktermékek regeneratív felhasználása), a bontási, illetve recycling munkálatok folyamán felszabaduló energianyereséggel minimalizálja. A tartószerkezetek 100%-ban korszerű ragasztottfa megoldások: a csarnok rácsostartó szerkezetei mellett a dobozépületek ragasztott favázas megoldásai jelennek meg (hőhídmentesség). A burkolatok és számos – tetővel, konstruktív favédelemmel ellátott – külső faszerkezetek „asztalos” minőségben készülnek. A dobozszerű egységek kitöltőfalazatai vályogtéglából épülnek, az alapanyagot a telek földrétegeiből nyerik, a víztározókhoz és ciszternához szükséges építési gödörből. A vályog szerkezetekkel sikerül a faépületek legnagyobb „betegségét” a nyári kellemetlen felmelegedést meggátolni a föld alapanyag kedvező hőtárolóképességének segítségével. A téli külső diffúzióra nyitott hőszigetelés biztosított.

A födémszerkezetek is jelentős részben hozzájárulnak a az épület hőkapacitásának növeléséhez: a talajjal határos födémek vasbeton szerkezetűek, a szállásegységek közbenső favázas rendszere pedig esztrich réteggel lesz ellátva. További megoldásként a mennyezetek függesztett „vitorlaelemekkel” mikrokapszulás fázisváltó (PCM=Phase Change Materials) anyaggal kevert vakolat-hibrid felületi rendszerrel bővülnek – szintén a hőtehetetlenség fokozása céljából. A PCM működése hasonlít egy jégkockára, mely az italt az olvadási periódusban konstans 0° C hőmérsékleten tartja.  Az épületbelső hőmérsékletének stabilizálását PCM anyagok a következőképpen biztosítják: szobahőmérséklet felett általában napközben az anyag elolvad, az ehhez szükséges energiát elveszi, elraktározza környezetétől (hűt), később pedig, általában este, éjszaka a temperatúra esésekor ismét megdermed és a látens-rejtett energiát leadja környezetének (fűt). 2x 15 mm vastag PCM lap hőtárolóképessége egyenlő 14 cm vasbeton vagy 36,5 cm téglafal szerkezetével. A hibrid PCM anyagot saját, egyedi gyártásban (cigány community), egyedi cigányszimbólumos mintázattal lehet ellátni igényeknek megfelelően. A Low Tech technológia kitűnően tükrözi az egész épület egyszerű, önzetlen, technológiai, műszaki és helyi adottságokból születő szükségszerűségek optimális kompromisszumát, ahol nem csak a gépészeti rendszerek, hanem a passzív építészeti-szerkezeti és koncepcionális stratégiák is egy egyszerű, tehát építéstechnológiailag is intelligens megoldást eredményeznek.

 

 

 

A fénycsarnok tetőszerkezete ETFE (Etilén-Tetra-Fluor-Etilén) fóliából készül, a high-tech anyag UV-álló, öntisztító tulajdonságú és 100%-ban újrahasznosítható. Tűz esetén visszahúzódik, nem csepeg, nem éghető, jégesőálló anyag. A feszített szerkezet aszimmerikus, déli irányban nagyobb, északon kisebb felületű, domborított  shedtető kialakítással árnyékol a déli direkt rövidhullámú sugárzás elől. A shed konstrukció e továbbfejlesztett, kerekített változata az északról becsapódó diffúz sugárzást beengedi az épületbe, természetes megvilágítást biztosítva, ugyanakkor a túlzott nyári felmelegedést megakadályozza. Az árnyékoló felületek egy második fejlesztési fázisban kerülnek bevetésre. Az elasztikus PV fotovillamos napelem technológia az ősi cigánykerék szimbolikáját alkalmazva kör-felületrendszer formájában kerül az ETFE fóliaszerkezetre. Első fázisként egy időjárástól védett, belső szolárernyő-szerkezet oldja meg a napvédelmi funkciót. A fólia külső felülete tükrözi a rövidhullámú fénysugárzást, meggátolja az abszorpció és így a hőképződés kialakulását, így a csarnokbelső nem tud túlzottan felmelegedni. A speciális magas hatékonyságú „Sunstop” ernyőfelület transzlucens, áttetsző-fényáteresztő – bizonyos átlátást enged, a tört, diffúz fényt pedig átereszti az épületbelsőbe.

A csarnok falszerkezete függőleges tolható kapukonstrukció, favázas tartószerkezet polikarbonát lapelemekkel burkolva. A könnyű szerkezet időjárás elleni és szélvédelmet biztosít nyáron is, a homlokzatfelületek 50%-a pedig megnyitható a természetes átszellőzés végett, a kereszthuzat elve alapján (szélindukció). Zárt térben a termikusan felfelé szálló konvekciós levegő magas hőmérséklete (rendezvény esetén belső hőteher – emberek) korántsem zavaró, mert a kb. 5,0-6,0 m magasságban már az épület használóit nem zavarja. A falszerkezet felső részének megnyitásával a túlmelegedett hőrétegződés friss levegővel „átöblíthető” (szélindukció). Ha megnyitjuk a polikarbonát hártya burokszerkezetet felfelé, a csarnok a padlószinttől 3,0 m magasságig teljesen megnyílik és kvázi tetőként működik.

Télen a csarnok egy opcionálisan alkalmazható kabátbéléshez hasonló termo-bélésszerkezettel reagál a klimatikus változásra. A párnaszerkezet ETFE-fóliába tömött fehér üveggyapotból készül, tűzvédelmi szempontból veszélytelen, függönyszerkezetként a homlokzat belső felületétől kb. 50 cm-re fel- és lebocsátható konstruktív megoldás. A termál bőr low-tech szerkezet saját, egyedi gyártásban készülhet (cigány community), belső felülete Low E (Low Emission) bevonattal van ellátva, mely reflektálja a hosszúhullámú belső sugárzást (hőpajzs elv), és mint egy hőtükör, meggátolja a csarnokbelső lehűlését. A diffúz fénysugárzás áthatol a termobőr szerkezeten, bizonyos mennyiségű természetes megvilágítást elősegítve. Mivel a téli szoláris sugárzás kb. 80%-a diffúz fénytartomány, a transzlucens bélés-burok kismértékben csökkenti a passzív napenergia-nyereséget. Napfényes periódusban pedig a „reagáló bőr” elhúzható, mint egy függöny, passzív energiatermelés-fűtés céljából. A párnaszerkezet egy demonstrációs kutatási méréssorozat keretében időszakosan valósul meg.

PCM táblák a szállás- és színpadépülethez hasonlóan a csarnokban is bevetésre kerülnek egy különbséggel – vertikális függesztett belső homlokzati elemekként gondoskodnak a transzlucens csarnok hőmérsékletingadozásainak csökkentéséért, hőtárolóképességének növeléséért. Az fénycsarnok téli napcsapda- és nyári árnyékolt mikroklíma-hatása, továbbá esztétikuma az ókor óta vitathatatlan. A nagymennyiségű faanyag meleg haptikus pozitív tulajdonságai a fény élettani és lelki pozitív hatásaival ötvöződnek, a transzparens és transzlucens felületek pedig az embereket szorosabban kapcsolja a külső tér természeti jelenségeihez (felértékelődés).

A déli tájolású lakóegységek árnyékolása kinyúló előtetővel (magyar parasztház működési elve) egyben konstruktív favédelemként biztosított. A téli lapos beesési szögű napsugárzás be tud hatolni a szobák átellenes északi falaiig, passzív hőtermelést hatékonyan kihasználva. A természetes szellőzés ablakszellőzéssel kezelhető az egész épületkomplexumban.

Energiahatékony technika – épületgépészet

Az energiadizájn épületgépészet geotermikus szíve a hőszivattyú, hasonlóan egy élőlény szervezetéhez, meghajtja az érrendszert és regulálja az épület termikus háztartását a szerkezettemperálás csőhálózat-érrendszerével. A hőszivattyú a földhőből nyert kb. 13 °C energiát direkthűtésre használja, az elektromos áramigény csupán szivattyús – keringetési (primer és szekunder) oldalról jelentkezik.

 

 

 

A hűtővíz cirkulációs rendszer egyrészt termoaktív vasbeton födémekbe és esztrichbe, másrészt PCM fázisváltó hibrid panelelemekbe van vezetve. A keringetés egy speciális hőcserélő csőhálózaton keresztül történik – bionikus elven működő, elágazó rendszerű fraktálstruktúrát követő csőhálózatok, melyek jó termikus hatásfok mellett jelentősen kevesebb szivattyú-energiafogyasztást követelnek, mint a konvencionális szerpentin-spirálformájú hőcserélők, ahol gyakori a nyomáscsökkenés a vezetékekben. A hőcserélők energiahatékonysága ugyanis nagymértékben függ attól, milyen egyenletesen képes a folyadék áramolni és mekkora a nyomásesés. A bionikus rendszerek sosem párhuzamos vagy soros kapcsolásúak, hanem mindig szerteágazó struktúrákat mutatnak, melyeket fraktáloknak neveznek. A hőcserélős csőhálózatrendszerrel aktiválni lehet termikusan a hőtároló- és PCM szerkezeteket –tömegeket – ezáltal a sugárzó alacsonyhőmérsékletű felületi rendszerek hatékonyságát nagymértékben növeljük.

A CKK épületegyüttes csarnoképülete alatt központi elhelyezkedésű, szezonális energiaraktározó menedzsmentrendszert építünk ki, az „aqua” zónát, mely különböző funkciójú víztárolókból áll. Egy csapadékvíz-tározó (kb. 90 m3) öntözés, WC-öblítés és takarítóvíz céljából, továbbá egy hidegvíz (kb. 90 m3) és melegvíz termotároló (kb. 90 m3) kerül elhelyezésre hőtárolás céljából.

A különböző épületrészek tetőszerkezeti burkolata szintén low-tech megoldás: egyedi gyártású, egyszerű abszorberfelületek fémlemezből, hőcserélő (bionikus fraktálstruktúra) csőhálózattal alulról ellátva. Nyáron főszezonban 90 °C hőfokot termelő szisztéma a termopuffer földalatti hőszigetelt tárolóba gyűjti az aktív nyári energiát, melyet szezonálisan átmentünk a fűtési periódusba, és ugyanazzal a sugárzó alacsonyhőmérsékletű felületi rendszerrel felhasználunk épületkondicionálásra. Télen a passzív-hibrid abszorbertető a -30°C-ra lehűlő, felhőzetmentes égbolttal sugárzó hűtőrendszerként működik, és fagyálló glykol-keverék folyadékkal -20 °C hideget tudunk előállítani (a hűtési energiaigény a fűtési energiamennyiség kb. háromszorosa!). A hideget a hűtő pufferttárolóban szezonálisan raktározzuk, és a forró, száraz magyar nyári klímaszezonban épülethűtés céljából aktiváljuk.

 

 

 

Télen a hőszivattyú elektromos áram segítségével az egész évben állandó kb. 13°C hőenergiát 35 °C-ra emeli, és az említett sugárzó felületi szerkezetekben épületfűtő hatású temperálásra használja. Az épületben nem található konvencionális fűtés, a szerkezeteket temperáljuk közel 50%-os energiamegtakarítással a hagyományos megoldásokhoz képest.

Az épület regeneratív energiatermelési potenciálja

A víz túlságosan értékes ahhoz, hogy elvesztegessük.

Ezért a CKK minden egyes esőcseppet felhasznál az létesítmény teljesítményének, performansz-képességének növelésére.

A beépítési telek területén, az épületet délről határoló területen 30 db 100 m mély talajszonda segítségével 13 ºC hőmérsékletű geoenergiával közvetlenül lehetséges az épülethűtés, illetve temperálás. Az egész évben állandó, időjárástól, évszaktól és napszaktól független rendszer a földkéreg felső 3 km-ében annyi energiamennyiséget biztosít, mint az emberiség jelenlegi energiafogyasztása a következő 100 000 évben. E vízminőség télen fűtésre is használható, a hőszivattyú ebben az esetben elektromos árammal meghajtva kb. 35 ºC hőmérsékletet állít elő. A hőszivattyú téli elektromos energiaigénye az alacsonyhőmérsékletű (konvencionális rendszerek kb. 60°C hőnívó) felületi szisztéma végett minimális. A szerkezettemperálás fizikai hatásai pozitív hatással vannak az emberek egészségére, a pszichológiai hatás pedig energetikailag jelentős: a beltéri levegőnél magasabb, illetve alacsonyabb felületi hőmérsékletek az emberekben mindig melegebb, illetve hidegebb szubjektív hőérzetet alakítanak ki, mint ami az épületbelsőben valóban uralkodó hőmérséklet. Mindez elősegíti a még takarékosabb energiamenedzsmentet.

A szivattyú, hőszivattyó, keringési rendszer és egyéb elektromos berendezés energiaigényét a fotovoltaikus (PV) szerkezetekkel kívánjuk a 2. fázisban már 100%-ban fedezni. A fénycsarnok tetőszerkezetén kívül a torony 3d-s szélkereke is hozzájárul az elektromos áramtermeléshez (szélenergia). A nyári többlet áramtermelést a közhálózatba táplálva értékesíteni lehet. Az épület megfelelő mennyiségű fotovoltaikus napelemrendszerrel nullenergiaház-szintet képes elérni (hőhídmentes faszerkezet) – egyszóval önfenntartó. A természetből vett kölcsön visszafizetése kb. 25 éven belül várható.

A szolárenergia aktívtechnika-hasznosítása az elektromos mellett termikusan is „szüretel” az abszorbertetők formájában.

A ház 100 %-ban természetes szellőzéssel működik. A mesterséges szellőzőgépészet nélkülözése bizonyos mértékben komfortérzet-csökkenéssel járhat, melyet szellőzéssel, természetes szerkezetekkel, felületi vizes sugárzó megoldásokkal kompenzálunk ebben a low-tech épületben. Az elektromosáram-megtakarítás, illetve befektetési költségmegtakarítás jelentős.

Az egész évben üzemelő CKK központ egész éves jelentős bevételnövekedéssel számolhat egy kizárólag nyári üzemeltetésű megoldással szemben, mely a többletköltségeket fedezni tudná. A robbanó energiapiacon az árnövekedés a megtérülést jelentősen gyorsítja. Egy példa: jelenleg a geotermikus technika kb. 10 év alatt térül meg az aktuális energiaárak mellett.

A ház megoldásaiban egészen tradicionális értelemben a vitruviusi hármasság jelenik meg: a funkcionális működés, az épület szépsége és a helyes építési technika, mely e projekt esetében egy jelentős különbséggel, az energiahatékonyság és a bionika aspektusaival bővülve, energiadizájn megoldásokkal válaszol a környezeti problémák kérdéseire.

Pécs, 2010. május 7.

 


CIGÁNY KULTURÁLIS KÖZPONT, Cserdi
vezető tervezők: Prof.dr.Habil.Kistelegdi István,
DLA. okl.építészmérnök
Okl.műemlékvédelmi szakmérnök
Ifj.dr.habil Kistelegdi István DLA,
Okl.építészmérnök
tervezés éve: 2010
engedélyeztetés alatt
bruttó szintterület: 280 nm
generáltervező: KISTELEGDI 2008 Kft.
építész munkatársak: Pethes Tamás, Vörös Erika, Kontra Péter
szakági tervezők:
statika: Brandmüller István
épületgépészet: Vígh Szabolcs
erősáram: Ifj. Sas Gyula
bruttó beruházási költség: 400 millió + ÁFA
építtető/megbízó/fejlesztő: Bogdán László, Cserdi Önkormányzat

A terv videó változata