Míg a Föld kerek, mindig lesznek – Rocksuli, Debrecen

1989-ben alakult meg Debrecenben az ország egyetlen Rocksulija, mely akkora népszerűségnek örvend és olyan fejlődésen ment keresztül, hogy 2011-ben egy felújított épületbe költözhetett. Ezt a tendenciát feltételezve készített tervet Donka Sándor a jövőbe. Víziója a további terjeszkedésen átesett Rocksulinak adna otthont egy elképzelt debreceni városképen belül.

Rocksuli

Előzmény

1989-ben alakult meg Debrecenben az ország egyetlen Rocksulija, ahol a rockzenében alapnak számító hangszereket oktatják. Az elképzelés már magában nagyszerű, de ha ezen felül számításba vesszük, hogy így pályakezdő, fiatal, zenész oktatóknak adnak állást és keresetet, a kortalan tanulni vágyók pedig olcsón, kötetlen hangulatban vehetnek zeneórát, akkor észrevehetjük az „intézmény” szociális szerepét is.

„A Rocksuli népszerűségét mutatja, hogy évről évre több száz diák zenél az iskolában, és tölti hasznosan a szabadidejét.” (Forrás: http://rocksuli.hu) A suli 20 éves fejlődésének hála, 2011-ben egy felújított épületbe költözhettek, amit más szociális szervezetekkel együtt használnak. Tervezési feladatomnak a következő 20 év fejlesztését tűztem ki, mely szerint ha a Rocksuli folytatná az eddigi növekedést, akkor új, önálló épületbe költözhetne.

Koncepció

A „rockerek” és a köröttünk lévő társadalom sok szempontból alkot ellentétet. Ilyen a rock mint zenestílus, életstílus, viselkedés, ami a „normák”-tól élesen eltér. Megfigyelhető továbbá az is, hogy sok esetben a nagyon érzelmes emberek választják kompenzálás okán a rock- és metálzene elsőre keménynek tűnő hangulatvilágát. A stílusra ilyen módon jellemző ellentéteket pedig magam is igyekeztem kifejezésre juttatni a tervezés során. Mindezt szem előtt tartva egy olyan épület megalkotása lett koncepcióm célja, mely gazdaságosan fenntartható, minden napszakban használható, ideális hely a fiatal zenekarok megszületésének, és egyben a lázadó gondolkodású embereknek szimbóluma, átvitt értelemben otthona tudna lenni.

Telepítés

Tervezési feladatomnak egy 2031-ben megvalósuló épület megalkotását tűztem ki, ezért az illeszkedés kérdése némiképpen eltért az általánostól. El kellett gondolkodnom azon, milyen lesz vagy lehetne Debrecen 20 év múlva. 12 belvárosi telket és Debrecen szabályozási tervét megvizsgálva egy modern negyed kialakulásának vízióját vetítettem elő, fő csomópontjában egy parkkal, melynek közepén, leghangsúlyosabb elemeként az orosz konzulátus eklektikus épülete állna. Az új városrész tengelyén kialakított korzó mentén pedig modern megjelenésű vállalkozások települhetnének meg. A távoli jövőben, a jelenleg meglévő épületállomány bontásával teljesen kialakulhatna Debrecen fiatal városmagja.

Funkció

A legfontosabb szempontnak azt tartottam, hogy az épület minél jobban kihasználható legyen. Három fő funkciót sikerült összeházasítanom, melyek segítségével mind nappali, mind éjszakai programok szervezésére lehetőséget adtam. Az első és egyben fő funkció a zeneoktatás volt. Tantermekben és gyakorló termekben történne a tanítás és az ideiglenesen verbuvált csapatok összeszoktatása. Egy igazgatási blokk elégítené ki a tanári kar igényeit, és egy koncertteremben rendezhetnék meg a féléves koncerteket, évnyitókat vagy előadásokat. Emellett külsős zenekarok elszállásolására egy művészlakást terveztem be, melyhez extra szolgáltatásként külön gyakorlóterem is adható. A felszerelt stúdióban pedig zeneszámokat lehet rögzíteni, amit a szomszédos számítógépes oktatóteremben vágni és keverni lehet. Legutolsósorban egy zenebolt is kiegészíti a Rocksuli miliőjét.

A második funkciót az esti programok, például fellépések, táncestek rendezése jelentené a koncertteremben. A rendezvények kiegészítéseként vagy akár önmagában használva, utolsó funkcióként az előcsarnokban büfét/italozót, a szabadtéren pedig kerthelyiséget telepítettem, melyek önmagukban is leválaszthatóak az épület többi részétől. A szeszesital fogyasztásának a lehetősége az, ami élesen elválasztja a Rocksulit a hagyományos iskoláktól, de így alkalmat teremt a tanárokkal, bandatagokkal, felügyelet mellett történő kontrollált szórakozásra, és egyben a mértékletes alkoholfogyasztás kultúrája is átadhatóvá válhat.

Az ideiglenesen alakuló együtteseknek szántam a lépcső alatti számos zugot és folyosóbővületet, ahol a meghitt beszélgetéseiket folytathatják. Végül figyeltem arra is, hogy egyetlen portás ellenőrizni tudja az összes bejáratot és kezelhesse a belépőket, hogy a főbejárat előtt leburkolt kis szabadtéri színpaddal lehetőséget adjak a nyári zenélésekhez, hogy a vizes blokkok egymás felett legyenek, a koncertterem gépészetileg leválasztható legyen, a gépészeti strangok mérete kielégítő legyen és legvégül a pincébe geotermikus energia központot tettem a megújuló energiaforrások jegyében.

Forma

A telepítés témakörében már említett modern negyed egy reprezentatív épületét szerettem volna megalkotni. A telek nyugati szomszédságában lévő szabad beépítésű, historizáló villa a tervezett park origójaként szolgálna, így ezt a centrikusságot megragadva döntöttem úgy, hogy nem a keleti oldalon lévő, rendezetlen, önmagukhoz sem illeszkedő meglévő épületekhez igazodom, hanem a park ellentétes oldalán fekvő, Reimholz Péter által helyreállított, decens műemléki épületet veszem illeszkedési pontnak.

Ezek után a Rocksuli hármas, lépcsőzetes tömegét a három fő funkció nagysága, a telek adottsága és a tájolás már magától kiadta. Szándékomban állt a környezettel minél intenzívebb kapcsolat létrehozása is, ezt a középső oktatási tömeg megemelésével és egy parkra néző zöldtetővel értem el. Az emeléssel beengedett sétálót strukturált üvegfallal választottam ketté, egyben a vizuális kapcsolatot meghagytam és a középső kubus megtörésével a már kialakított kerthelyiséget résnyire felszabadítva, feszes, félig nyitott-félig fedett belső udvart alakítottam ki. A tömeg tördelése mindazonáltal a zenei oktatótermek akusztikája miatt is indokolttá vált, mert a trapéz alakú alaprajz visszhanggátlása előnyösebb.

Az épület megjelenését tekintve egy figyelemfelhívó, extravagáns, a Rocksulit mint funkciót mélyebben értelmező külső lebegett a szemem előtt, amiről messziről „ordít” egy olyan világ ígérete, mely különbözik a megszokottól. A fentebb említett társadalmi ellentétek szimbólumai már a funkcióban is fellelhetőek voltak, de a fő hangsúlyt a homlokzaton kapták meg. A középső hosszanti tömeget, melyben az oktatás terei vannak, teljesen eltérő módon kezeltem az épület szélső kubusaitól. Előbbiből egy absztrakt, meggyűrt, korrodált fémmel burkolt formát kreáltam, míg a szélső elemek egy letisztult, minimalista formavilágot kaptak, ahol a két világ közötti kapcsolatot csak a végigfutó szalagablakok jelzik. A mészkővel burkolt két tömb egyben kitakarja a park felé vezető utakon a meggyötört fém tömeg látványát, egyrészről így védi a nagykövetségi villa parkban betöltött központi szerepét, másrészről pedig a kivillanó attraktív tömeg nagyobb meglepetésként éri a közelebb érő járókelőket.

Az épület tengelyében végigfutó folyosó természetes fénnyel való megvilágítására a rozsdás testet két helyen hasítottam fel. Elsőként a főbejárat kiemelésének céljából, másodszor az egykarú lépcső mentén, ami az üveggel burkolt pub folytatásaként fokozza a kerthelyiség különlegességét.

Szerkezet

Végezetül még megemlíteném a statikai szerkezetet, mely Bubble-deck födémrendszerrel készült, aminek köszönhetően gerendák nélkül kivitelezhetőek az épületemben lévő 15 méteres fesztávolságok.

Köszönetnyilvánítás:
Külön köszönettel tartozom konzulensemnek, Kulcsár Attilának, aki támogatott vízióim tervezésében, a Debreceni Rocksuli vezetőinek, akik önzetlenül beavattak titkaikba és legvégül azon olvasóknak, akik végigolvasták a cikket.