Mikó László a bánki Metrin rendezvényközpontról

Nemrég jelent meg az Építészfórumon Ferdinánd Árpád beszámolója a Bánki-tó partján fekvő Mettrin rendezvényközpont tervezési folyamatáról. Ugyanerről az épületről szól Mikó László kritikája. A szerző néhány ponton finoman kritizálja, de alapvetően pozitív képest fest a házról. 

A bánki tó az ország egyik különleges természeti értéke, ahol a múlt századi érintetlenséget követően folyamatos turisztikai és szabadidős fejlesztés zajlik. A fejlesztések természetüknél fogva a tó körül koncentrálódnak, átformálva annak természetes környezetét. Ennek a folyamatnak újabb eleme a magánberuházásként megvalósult rendezvényközpont.

Az épület koncepcióját egy félbevágott nyolcszög alaprajzú, legyezőszerűen összefutó nyeregtetők által fedett „piano nobile" adja, mely üvegezett termével és csatlakozó fedett teraszával a tó látványára alapoz. A nagyterem mögött vizesblokkok és technikai helyiségek sávja húzódik. A rendezvényterem teherforgalma az épület mögötti földfeltöltéssel kialakított rámpán keresztül történik. Az emeleti szint alatt fedett szabadtér létesült, mely a telken álló étteremmel együttműködve kerti rendezvények kiegészítő, kiszolgálótereként használható.

Az épület 200-250 fő részére biztosít színvonalas környezetet családi és céges fogadások vagy zenei rendezvények számára. A mobil akusztikus válaszfallal két részre osztható rendezvényteremhez csatlakozó terasz azonos kapacitású, így megfelelő időjárás esetén akár a résztvevők egésze is a teraszon tartózkodhat. A teraszhoz vezető kétoldali törtvonalú lépcső, az épület előtti kert és a közeli tó látványa elegáns összhatást nyújt.

Az épület meghatározó eleme a rétegelt ragasztott fa tartószerkezet, melynek szépen kidolgozott mérnöki részletképzése és természetes felülete uralja az épület külső és belső tereit. A természetes megjelenésű fa szerkezeti és burkolati felületek illetve a fekete színű falfelületek, kültéri álmennyezet és világítótestek kontrasztja következetesen végigvonul az épületen. A főtartók végeit alátámasztó, változó tengelyű rozsdamentes acél oszlopok első látásra szokatlannak tűnnek, de hozzájárulnak az épület egyedi megjelenéséhez. A kiegészítő épületszerkezetek, üvegmellvéd, lépcső kialakítása és megvilágítása igényes tervezői szemléletről tanúskodnak.  

Az épület több környezetbarát energiatakarékos műszaki megoldást vonultat fel, a napelemek és hőszivattyú alkalmazása mellett például a teljes tetőre eső csapadékvíz koncentrált elvezetése és ciszternába való gyűjtése.

Az épület elemzése során számomra a telepítés, a tömegforma valamint a tetőszerkezet és térelhatárolás viszonyát illetően ellentmondások merültek fel.

A rendezvényterem és terasza 180 fokos panorámára szerkesztett, miközben az előtte álló étterem épület a kilátás egy szeletét kitakarja és jelenlétével nemcsak optikailag, de szellemileg is zavarja a tervezett épület auráját és a tájjal való kapcsolatát. Ez a bántó összhatás nemcsak a rendezvényteremből kitekintve, de a tó felől nézve is feltűnő. Felmerül a kérdés, hogy lehetett volna-e a rendezvénytermet az étterem épületétől távolabb elhelyezni, vagy hogy helyes volt-e ilyen adottság mellett a tervezett épület egyenrangú, szimmetrikus megnyitottságát, mint alapelvet megvalósítani.

Az épület karakteres tömegformája bennem egy természeti jelenség - növény, termés – hatását kelti, de annak általam elvárt organikus tökéletessége nem köszön vissza a tetőszerkezet geometriai szerkesztésében. A sugaras főtartók nem egyazon elméleti pontba futnak, a tetőszegély bevágásai nem azonos hosszúsággal és mélységgel rendelkeznek. Igaz, hogy ezen pontatlanságok a valóságban alig érzékelhetők és csak a tervek árulkodnak róluk, de egy pontos körszimmetrikus szerkesztés érettebb lett volna.

A tetőszerkezet elemei és a főszint terének homlokzati körülhatárolása nincsenek egymással geometriailag összehangolva. Ez a gondatlanság a látszó fióktartók illetve a homlokzati fal bizonytalan összemetsződéseit eredményezi rontva az épület organikus egységét.

A fenti észrevételek ellenére egy figyelemreméltó épület született, melynek legfőbb értékét a közhelyszerű, biztonsági játékra való törekvés helyett a bátor, egyéni kísérletező szándék adja, mely törekvés Ferdinánd Árpád megvalósult épületeire rendre jellemző.

/Mikó László/