Mikolás tanár úr szeptember 28-án ünnepli 85. születésnapját, és ma is választékosan öltözve jár a szakállas, egyre egzaltáltabb kinézetű építész társadalomban – hallgatók, tanárok és pályatársak között –, mint egy dandy, egy disztingvált úriember. • Kulcsár Attila írásával köszöntjük Mikolás Tibor építészt Debrecenben.
Miről ismerem fel a mérnök urat – kérdezte Kertai László valamikor 1971-ben, amikor találkozót beszéltek meg egy budai kávézóba, a ma oly divatos állásinterjú-szerű megbeszélésre készülve: – Egy Magyar Építőművészet példány lesz a kezemben, világosbarna öltönyben leszek hozzáillő kockás nyakkendővel és dísz-zsebkendővel – adta meg ismertető jegyeit Tibor az ifjú építésznek, akit ezen a megbeszélésen csábított le Debrecenbe a KÖZTI-ből.
Mikolás tanár úr szeptember 28-án ünnepli 85. születésnapját, és ma is választékosan öltözve jár a szakállas, egyre egzaltáltabb kinézetű építész társadalomban – hallgatók, tanárok és pályatársak között –, mint egy dandy, egy disztingvált úriember.
Nem csoda, pályája átível a háború után még létező magánépítész írodáktól a jelenkori építészeti Kft.-kig. Ő még dolgozhatott Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc irodájában utolsó éves hallgatóként – akik még csokornyakkendőt is viseltek –, hogy aztán résztvevője legyen, mint minisztériumi ember, az Állami Tervező Irodák megszervezésének. Innen csak nagy nehezen sikerült rajzasztal közelébe kerülnie – az IPARTERV-be –, és az akkori idők kiszámíthatatlan „küldetése" szerint a celldömölki fiú, aki Veszprémben tanult, végül is Debrecenben kötött ki, és 1956 januárja óta él a cívis városban.
Jó iskolái voltak, a piaristáknál, és jó mesterektől tanulta az építészetet, így maga is azzá lett, ezért kerülhetett volna bárhová. Az első Mesteriskolát végezte el 1953–1955 között, melyet id. Janáky István vezetett, és Rimanóczy Gyula, Nyíri László is ott voltak mesterek között – többek között Molnár Péter, Zalaváry Lajos és Callmeyer Ferenc voltak az ciklus-társai.
Hajdú-Bihar megye székhelyén a KELETTERV megszervezése volt a feladata, ahol 1957–1987-ig műszaki igazgató volt. Összegyűjtötte a keleti régió legjobb építészeit és kiváló szellemi műhelyt hozott létre. A TVK lakótelep tervezése volt az első feladata itt, de aztán jöttek a középületek. A Bauhauson iskolázott, Le Corbusier-re figyelő és a De Stijl csoportért rajongó, valamint a skandináv építészetet szerető magyar építészekkel együtt a szocreál öt éve után következhettek számára is a béklyókban táncolás „boldog" évtizedei. Fontos épületei ebben a bálban készültek Debrecenben: a Centrum áruház a Piac utcán, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetem kollégiumai, a Kémiai Tanszék Épülete, az Orvoskar elméleti szárnya, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Tagozat és persze az Agrártudományi Egyetem új központi épülete, amelynek auláját szinte kultikus épületként formált meg, az egyházi épületek tervezéséről nem is álmodozó korban.
Mindezt egy nagyhatalmú házgyár árnyékában, technológiai diktátumok közepette, teljesítve a kötelezően előírt lakásszámokat és hozzá rendelt kiszolgáló létesítményeket. Megtalálva azokat az önfeláldozó kollégákat, akik kiváló – vele azonos – színvonalon oldották meg a normatív penzumokat: Boruzs Bernát, Sum Mihály, Arató András. A vidék oroszlánkörmeit országos pályázatokon mutatták meg, Szabó Jánossal, Boruzs Bernáttal együtt dolgozva, például az 1965-ös Nemzeti Színház pályázaton.
A modern építészet ´60-as, ´70-es, ´80-as években Magyarországon született alkotásainak szellemisége együtt járt a nemzetközi áramlatokkal. De bizonyos funkciók hiányoztak (templomok, múzeumok), a szerkezetek és a kivitelezői színvonal adott volt, az anyaghasználat korlátozott, a szegénység viszont nem. Így még nagyobb szakadék tátongott a szárnyaló gondolat és a műszaki lehetőségek között, az épületek hamar lelakottak lettek. A rendszer szociális gondoskodása szolgálatában Tibor több ezer kórházi ágyat tervezett Orosháza, Siófok, Hatvan, Dombóvár, Balassagyarmat, Kisvárda ellátására.
Mikolás Tibor építészete sikeresen hajózott a Scillák és Kharübdiszek szirénhangja között, amelyek az organikusok vagy a posztmodernek közé csábították volna a Modern Mozgalom funkcionalizmusán és a skandináv alkotókon iskolázott szemléletét. Számtalan kitüntetéssel jutalmazta a szakma, még a házgyár szorításában született házait is: 1961-ben és 1970-ben Ybl Miklós-díjjal, 1971-ben Alpár Ignác éremmel és 1995-ben Széchenyi díjjal. Életművét a Magyar Köztársasági Érdemérem Középkeresztjével ismerte el az államfő 2006-ban.
Gazdag munkássága azzal a hallatlan diplomáciai érzékkel párosult, amellyel elfogadtatta terveit, amellyel tárgyalásokat vezetett, békét teremtett és konfliktusokat oldott meg. Mindezt tanáros távolságtartással, kompromisszumkészséggel, hatalmas lexikális tudással és okos érveléssel tette, úgy is mint az építészet rendkívüli és meghatalmazott követe. Az építészet összegző eszmeiségét közvetíti a vitákban, a szakmai tudás továbbadásában. Követ az álláspontok között, követ a laikusok és a szakma között. Követ itthon, és követe a magyar építészetnek külföldön, nagykövetként mutatja be a világ mai irányzatait is előadásaiban.
Mindenféle szakmai szervezet szívesen látta és vezetői közé választotta ezért. Alapító tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, vezetőségi tagja volt különböző ciklusokban az Építőipari Tudományos Egyesületnek, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak. Afféle összekötő kapocs a vidék és Budapest között. Debrecenben élve távol tudott maradni a főváros néha érdemtelen csatározásaitól, de Debrecenben sem vett részt a slambucfőző-danolászó vígasságokban. A valamikori bárzongorista – világpolgár maradt a cívis városban. Legjobb tanítványainak a második Mesteriskola hozzá szegődött növendékeit tekinti: Mohácsi Pétert, Kertai Lászlót és Gere Mihályt – mindhárman Ybl-díjasok lettek később. A példája, tanácsai termékeny talajra hullottak Magam is – mint tanár társa Debrecenben – az ő Gogol köpönyegéből bújok ki ilyenkor.
Meg kellett érnie – szinte lakása ablakából szemlélve, hogy a valamikor ünnepelt épületét, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központot 2006-ban lebontják. Új művelődési ház került a helyére, a Kölcsey és MODEM együttese. Méltósággal és eleganciával vette tudomásul. Sem az új épületet, sem a megváltozott építészeti trendeket nem kárhoztatja. A hosszú pálya, mely emberöltőket ível át, korszakokat hagy el és köt össze – bölcsességre tanít.
A tanáros attitűd Mikolás Tibornál életforma is. Már mesteriskolás korában korrigált a Műegyetemen. Adomázva el szokta mesélni, hogy egyszer Finta Józsefet is lebeszélte egy gyönyörűen megrajzolt szocreál ablakról. A debreceni építészképzésnek a kezdetek óta tanára. Tervezést és építészetelméletet tanít, és a modern építészet történetét.
Ma a munkahelye – nyugdíjasként – a Debreceni Egyetemen Műszaki Karán van. A Tervező Szakmérnök képzésnek emblematikus tagja volt. A Modern Mozgalom építészetének legjobb ismerője. Tanulmányútjain bejárta a világot, a kor legjobb épületeit élőben ismeri. Hatalmas dia gyűjteményében az Építész Tanszéken az elmúlt 80 év valamennyi fontos épülete megtalálható, afféle Google előtti, Google pótló adatbázis, amiből minden mondandóját illusztrálni tudja. És ma is van mondanivalója a fiatalok számára.
Mikolás Tíbor életműve a magyar építészet Akropoliszán Parthenon. Timpanonjának architrávja oktatói munkássága, melyet – oszlopsorként – művei tartanak.
Hogy az Istenek mit gondolnak minderről, az majd eldől a kentaurok és laphiták harcában. Mi földi halandók, pályatársak, tanárok és tanítványok, elismeréssel köszöntjük ezt a teljesítményt, és jó egészséget kívánunk az építészet nagykövetének 85. születésnapján.
Kulcsár Attila DLA