Millenniumi Városközpont – Főépület

A ház, amely az új Nemzeti Színház hátteréül is szolgál – igen bonyolult (és egymásra épülő, egymásba ”bonyolódó”) funkcióit racionális működési rendbe – s e rendet szolgáló térstruktúrába helyezi.
felelős építész tervező Finta József

A Főváros pesti Duna-partjának egyik legelhanyagoltabb szakasza volt a Petőfi-híd és a Dél-pesti vasúti híd által határolt egykori ferencvárosi teherpályaudvar területe. A térség akkor került először a figyelem fókuszába, amikor az 1992-re tervezett Expo részének szemelték ki (először, mint kiállítási területet - majd pedig az Expo finanszírozásait segítő - ún. Expo-telkek zónáját). A sajnálatos módon elmaradt Expo egyik nyeresége lett, hogy a korábban elmozdíthatatlannak hitt teherpályaudvart felszámolták.

A folyó e szakasza páratlan pozicionális adottságokkal rendelkezik. A Duna ívelése olyan kilátással ajándékozza meg e területet, amely által a budapesti hidak sora, a Gellérthegy, a Vár, a Pilisi hegyek - mint hatalmas - egymásra rétegező díszlet - élvezhető innen. Jók a térség közlekedési adottságai is (a Petőfi-híd és a Lágymányosi-híd budai kapcsolatai, a Soroksári út és a Haller út - vagy a közeli Boráros tér kontaktációs lehetőségei - ill. a HÉV, a 2-es és 1-es villamosok jelenléte stb.).

A IX. kerület e szakaszára érvényes rendezési terv egyértelműen meghatározza a partszakasz beépíthetőségét, e beépítés sűrűségét, karakterét és magassági mutatóit. E lakóterület-karakterből az az új koncepció ”mozdította” ki a tervezést, amely szerint az RRT (Részletes Rendezési Terv) paramétereinek megtartása mellett e helyre egy igen komplex rendeltetésű, kultúrális-kongresszusi-kiállítási-idegenforgalmi és lakás-célokat szolgáló együttes épülne - befogadva a már azóta elkészült Nemzeti Színház építményét is.

A Színház, az ún. Kulturális tömb (a Nemzeti Filharmónia Hangversenyterme - Hagyományok háza - Modern Magyar Művészeti Múzeum) mellett az egész térségre legjobban kiható működésű és léptékű létesítmény a Stúdiónk által tervezett un. FŐÉPÜLET - azaz egy 5-6000 fős Kongresszusi Központ, Aquapark és Gasztronómiai Centrum, 10.000 m2-es Kaszinó és két - egyenként cca. 200 szobás Hotel lenne. A mintegy 1500 gépkocsi befogadására alkalmas, szint alatti garázsokkal együtt kb. 150.000 m2-es építmény nem csupán - és nem is elsősorban jelentős méreteivel - inkább igen karakteres megjelenésével meghatározó elem lesz a városrésznek - de az egész pesti parti beépítésnek is.

A ház, amely az új Nemzeti Színház hátteréül is szolgál – igen bonyolult (és egymásra épülő, egymásba ”bonyolódó”) funkcióit racionális működési rendbe – s e rendet szolgáló térstruktúrába helyezi. A tervezés egyik meghatározó követelménye volt, hogy az együttes ”legsúlyosabb” és legfrekventáltabb működésű elemét, a Kongresszusi Központot az ún. 8/c telekre kellett helyeznünk. A két szálloda (az ötcsillagos hotel a Dunára nézően, a négycsillagos a Soroksári út felé, és a telek belső udvarára nézően) tájolt, s jobbára a 8/a telket foglalja el - míg az aquapark és gasztronómiai központ a 8/b telekre épül. A Kaszinó a 8/a - 8/b telek földszint - 1. emeletét tölti ki.

A Kongresszusi Központ főbejáratát a Gregersen köröndre nyitottuk - az épület gazdasági és autóbusz megközelítése a Soroksári út felől biztosított. Az épület ezen részének földszint - 1. emelet - 2. emeleti terében helyeztük el az előcsarnok-kiállítási-étkezési-büfé - és a nagyobb volumenű szekciótermi funkciókat - míg a 3. emelet cca. 16 m-es magasságától indul a két galériaszinttel ellátott, s mobil falakkal három részre osztható 5-6000 férőhelyes NAGYTEREM. E terem igen sokféle feladatra vállalkozik - így a fő rendeltetését adó kongresszusi működésen túl egyéb performance-kulturális-sport-kiállítási-zenei stb. célokra is használható lesz. A nagy térből egy cca. 2500-3000 fős, centrálisabb karakterű (színház-hangversenyterem formájú) termet lehet lerekeszteni - úgy, hogy az 1. emeleti galéria széksorai összenőhetnek, egy emelt nézőteret alkothatnak a földszint hátsó nézőtér-szakaszával. A színpad mögötti építmény-zóna (a Soroksári úttal párhuzamosan kialakítva) a gazdasági-kiszolgáló-öltöző-gépészeti funkciók igényeit szolgálja.

A Kongresszusi Központ É-i falához - azzal mintegy összenőve - helyezkedik el az aquapark-élményfürdő-gyógyfürdő-gasztronómiai központ transzparens - üvegfalú és tetejű - többszintes tere, amely e formájában és működésében igen jól egészíti ki a Kongresszusi és szálloda-funkciókat.
    

A ház alatt, a 8/b-8/c telek határán egy belső utcán vezetjük át a Soroksári út gyalogosforgalmát a Nemzeti Színház felé. A Főépület legkarakteresebb építészeti eleme kétségkívül a Kongresszusi szárny majd félköríves - közel 10 m-t kifelé dőlő, nagy lendületű üvegfém ”teste” lesz, amely mögött igen attraktív, többszintes - részben felülről is világított - közlekedő-kiállító-szekciótermi térstruktúra húzódik meg. A ház egyedi élménykínálatához tartozik a bejárati tér közel 16 m magas, hidakkal átívelt szűk, igen vertikális hatású és karakterű ”kanyonja”.

A nagyterem tetején különféle rendezvények befogadására is alkalmas kilátótér és tetőkert helyezkedik majd el - a mintegy 40 m-es magasságban. E helyről szinte az egész város látszik majd - s ez az élmény is hozzátartozik a Főépület kínálatához.

A Millenniumi Városközpont Főépülete a maga egyedi - sajátos módján kívánja deklarálni - a Nemzeti Színház szomszédságában - a funkcionális rend, a tiszta, képletszerű alaprajzi működés - ill. a hely- és a KOR szellemének-karakterének-technikájának felelő formát-értéket-minőséget.

Dr. Finta József
felelős építész tervező

Budapest, 2002. február