Mindennapi kérdéskör

Egy ad hoc felmérés tanulságai, avagy témazáró: A fiatal építészek helyzete...

A fiatal építészek helyzete Magyarországon
Egy ad hoc felmérés tanulságai

Nagy naív lendülettel indítottuk a májusi témát, ami azután átívelt júniusra is. Nagyobb rálátást kívántunk volna kapni a fiatal építészek helyzetére, ezért kérdésekkel fordultunk hozzájuk és azokhoz a tapasztaltabbakhoz, akikkel – feltételeztük – együtt dolgoznak. Letölthető kérdőívet tettünk közzé, amivel általában kívántuk felmérni a helyzetet. Kezdjük a végén, az utolsó kérdés úgy szólt: miben látod a szakmai érvényesülés fő problémáit?

A jellemző válaszok: 

• Túltermelés;
• a megbízók tudatlansága;
• kevés végigfutó, megrendelést is hozó pályázat és még azokon is minősített, É1-es elindulás szükséges;
• nincs szakmai összetartás az építészek között és különösen nehéz a nők helyzete;
• zárt, ismeretségen alapuló ügyfélkör a nagyobb munkáknál;
• valamint ezzel összefüggésben ”bebetonozott”, de virágkorán már rég túlesett vezető réteg, zárkózott építtetők ”mindent tudó” gondolatokkal stb.

Sok unos-untalanig ismert válasz – de még akkor is tanulságosak, ha tisztában vagyunk vele, hogy ad hoc módon állítottuk össze kérdőívünket, meglehetősen nélkülözve a megfontoltságot vagy tudományosságot, és a beérkezett összesen 20 válasz semmiképpen nem tekinthető reprezentatívnak –17 fiatal, harmincöt év alatti és 3 idősebb építész reagált a felkérésre.

A vélemények mégis összetartozást mutatnak azzal, amit Simon Mariann írt a TÁRKI által a Magyar Építész Kamara tagjai körében indított közvélemény kutatás összefoglalásában.
Például: „A tervezők többsége általában semmit nem tesz annak érdekében, hogy megbízást szerezzen. Ezt a feltűnő passzivitást részben magyarázza a megbízók viselkedése, akik jellemzően ismerős ajánlásán, szakmai kapcsolatokon keresztül jutnak el a tervezőkhöz. Az informális kapcsolatoknak ez a dominanciája nemcsak a fiatalok bekerülését akadályozza a tervezői körbe, de a már bent levőket is megkíméli attól, hogy valódi versenyhelyzetben próbáljanak meg naprakészek lenni.”

Vagyis a piaci alapú társadalom építése sok más terület mellett itt is csorbát szenved, és emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Egy választ érdemes még kiemelni, amely az eszközfüggőség rohamos kialakulását mutatja: „az idősebb generációk csak a számítógépes ismeretek miatt fogadják be a fiatalokat, nem becsülik meg a képzettségüket”. Itt érdemes megállni egy pillanatra, mert a számítógép, mint eszköz kérdése az építés-építészet ügyében mintha több figyelmet és gondoskodást, egyrészről határozott lépéseket, másrészről sokkal nagyobb óvatosságot követelne.

A HP cég saját újságjának (MA: HOLNAP) legújabb számában, egy kerekasztal-beszélgetés hozzászólásaként  olvasható a következő:

Jaksity György: ”Az informatikát legerőteljesebben felhasználó ágazat a pénzügyi szolgáltatásoké. A leggyengébb az építőiparé és a mezőgazdaságé – meg is látszik a hatékonyságukon. Éppen a napokban olvastam, hogy ha mindazt az informatikai szolgáltatást és eszközt igénybe venné az építőipar, mint amit a pénzügyek bonyolításához használnak, az ingatlanépítés költsége a felére esne vissza. Mindenki végig tudja gondolni, milyen hatása lenne ennek a világ ingatlanpiacára. Pedig ez előbb vagy utóbb meg fog történni, mert a megrendelők kiverik az építőiparból. Képtelenség, hogy ma egy kétmilliós autóban milyen elképesztő informatikai felszerelés van – nem beszélve a gyártási folyamatról –, több milliárdos ingatlanokat meg kockás papíron rajzolgatnak. Egy iparág esetében nagyon fontos, mennyire használja az informatikát, mennyit költ rá, milyenek a megtérülési elvárásai. A bankvilág nyilván pontosan tudja, hogy megtérül a költség.”

Az építés/kivitelezés mindig egyedi, tehát valójában sosem mérhető ennyire haszonelvűségi alapon, mint egy fogkefe, egy kenyérpirító vagy ne adj isten egy autómobil. Az építészet/architektúra pedig valami egészen más, ezt kórusban kéne harsognia-gajdolnia az építészek céhének fiataloknak és idősebbeknek egyszerre. Úgy, hogy sűrűn próbál az együttes, és valóban kitermeli tagjai közül a szóló szerepre méltóakat. Az epiteszforum.hu pontosan ilyenféle szerepet visz, ezért ha a közvéleménykutatás a fiatalok körében most nem is volt eredményes, a témát folyamatosan fenntartjuk, várjuk közlésre akár a cikkeket, továbbá mind a friss pályázatok, mind a megépült munkák képes-szöveges anyagait. Kiemelt lehetőség lesz egy újabb széles áttekintésre az ősszel második alkalommal megrendezésre kerülő Média Építészeti Díja.

Vargha Mihály