Kovács Dávid – Karácsony Tamás: A berlini Neues Museum felújítása (David Chipperfield Architects
A megújult épület ereje abban mutatkozik meg, hogy a megmaradt épületrészeket, építészeti elemeket úgy őrizték meg, hogy azok az idő nyomait magukon viselik. Ezeknek a nyomoknak, rétegeknek a rögzítése, a viszonyok meghatározása különösen aprólékos, több szakma képviselőinek együttműködésén alapuló munkát igényelt. Az alapelv rögzítésén túl – "mindent megőrizni, ami megmaradt, de semmit sem rekonstruálni" - teremről teremre, részletről részletre kellett megoldást találni, de úgy, hogy a részek végül mégis valamiféle egységet képezzenek. Az elpusztult vagy sérült épületrészek pótlásai, illetve a funkció megkívánta új elemek ugyanakkor kortárs építészeti formanyelvet tükröznek.
Kovács Dávid
A lépcsőtér valóban nagyvonalú. Az első látogatással szemben most napsütéses időnk volt. Gyönyörű fényekkel. A fényfoltok új rétegek a térben – meghatározóan szépek. De még ebben a fényözönben is rejtőzködő, alig kiolvasható a tetőszerkezet és annak szerkesztési rendje. Chipperfield itt szakít az előzményekkel: Stüler kéthéjú tetőzete helyett tisztán szerkesztett, keleti hagyományokat beemelő konstrukciót tervez. Ami a választásban meglepő, az a felismerhető előkép: a Bauwelt szakírója szerint ezzel Shin Takasuga vasúti alvóházára utal, mely a hetvenes években árnyalt módon értelmezte újra a japán építészetben oly meghatározó tetőzetet, annak finoman kimódolt szerkezetét és meglehetősen határozott jelentéstartalmát (a tető, mint védőpajzs). De ha jobban belegondolunk, ez az érzékenyen átírt előkép szellemiségében nem áll oly távol Stüler történeti előképeket feldolgozó módszerétől – igaz, ez más megfontolások mentén született döntés.
Karácsony Tamás