Börcsök László és Barna Krisztina előadássorozata VIII.
2008. február 28. 18.00
HAP Galéria (Bp. II. Margit krt. 24.)
Minimalizmus a festészetben, szobrászatban
Adolph Loos munkássága
Dominique Perrault éptészete
Szemben a többivel, a minimalizmus egy nagyon erős és hosszantartó irányzat. Egy folyamat, mely kortól és technikától, valamint szociálpolitikai felépítéstől függően változatos formákban jelenik meg és tűnik el időről időre. Ez a visszatérő minimalizmus elsősorban a megfogalmazás és az alkotás olyan módját jelenti, amelyben a kifejezésre használt eszközök mennyisége minimális, így kirekeszt mindent, ami nélkülözhető, és ezáltal fölösleges. Bármi is legyen a minimalizmus alapgondolata, az egyszerű mértékletesség keresése, vagy a logika formai tisztasága, jellegzetességei nem változnak: racionális, objektív és helytől független. Történelmi utalásoktól mentes, időtlen, így nincs történelme és őszinte. Sem nem monumentális, sem nem társadalmi.
A minimalizmus kortárs irányzatai a venturista komplexitás és kétértelműség teljes tagadásának, valamint a poszt-modern és a dekonstruktiv irányzat radikális ellentétének tekinthetők. Mies van der Rohe-nak tulajdonított, a "kevesebb több" összegzi sajátos természetét, és az eszközhasználat mértéktartásának elsődlegességét, amelyhez minden minimalista munkának alkalmazkodnia kell.
Minimalizmus a festészetben, szobrászatban
Minimál felfogásról nemcsak az építészet területén beszélünk. 1917. decemberében Malevitch a festészet segítségével a természet formáit az élet kioltásának pillanatára vettette ki: az életet a halott mozdulatlanság állapotába transzformálta. Fehér négyszöge ellentétben áll Kandinszky absztrakciójával, kinek munkásságában lényeges maradt a szimbolikus dimenzió. A festészet és szobrászat lényeges elemeinek alapokig ható megnyirbálására törekvő irányvonal változatlan maradt a modern irányzatokban is: Laib méhviasszal, rizzsel vagy tejjel dolgozik, Absalon fehér cellákat épít lakóhelynek, ahol minden a legegyszerűbb formára redukálódik.
Adolph Loos munkássága
"Díszítés és bűn" című híres esszéjét az újszerűség mellett állástfoglaló kiáltványnak lehet tekintenünk, amelyben szerepet játszik valamilyen késztetés, amelyet a 20. század számos művészeti elemében megfigyelhetünk. Nem véletlen tehát, hogy szívesen emlegetünk modelleket, mint a ciszteri apátságok rideg felépítése, vagy a teaceremónia ritualizmusa Japánban.
Dominique Perrault építészete
Perrault-t a homlokzat eltüntetése érdekli, a semmit létrehozni - valamiből. Épületeinek külseje valóságos és virtuális is egyszerre.
A továbbképzés jellege előadás, időtartama 2 óra.
Részvételi díj: 3.700,-Ft/fő
A továbbképzésen való részvétel 1,5 kreditet ér!
Jelentkezni az Építész Továbbképző honlapján, ill. a 784-1791 telefonszámon 2008. február 27-ig lehet.