Az arc, a medence, két torony és egy rom. Öt építésziroda öt élénk színű, meghökkentő formavilágú köztéri bútort helyezett el az ország egyik legnagyobb lakótelepén. A veszprémi Haszkovó valóságára reflektáló kisarchitektúrák játékossága szándékolt, de nem céltalan: több szinten próbálják megszólítani a látogatót.
A kiállítás kurátora, a Paradigma Ariadné építésziroda európai összefogásban hozta létre a 2019-es Veszprémi Design Hét fő kiállítását, hasonlóan a tavalyi 12 fal helyspecifikus, az ornamentika kérdését körüljáró nemzetközi projektjéhez. A beszédes című Az arc, a medence, két torony és egy rom kiállítás fiatal alkotóitól nem áll távol az extravagáns kísérletezés és a kanonizált építészeti diskurzusok újragondolása.
Az installációk között megjelenik két építészeti idézet: az arc, a görög Point Supreme iroda terve Kazumasa Yamashita japán építész épületének átolvasata, a római székhelyű Supervoid torony I. installációja pedig James Stirling Olivetti-épületének 1:1-es léptékű konkrét vágata.
A torony II. tervezője, az angol Edward Crooks építészirodája azt kutatja, hogy helyspecifikus installációkkal létrehozott új történetek, városi legendák, miként tudnak változtatni meglévő helyek értelmezésén. A medence tervezője a MAIO barcelona-i építésziroda a víz kérdéskörét emelte be a lakótelepre. A kiállítás kurátorai, a Paradigma Ariadné budapesti építésziroda csapata pedig paradox módon egy kurkumasárga, elpusztíthatatlan plasztik rommal állított emléket Haszkovó modernitásának.
A projekt helyszínválasztásában fontos szerepet játszott, hogy a Veszprém 2023 Európa Kulturális Fővárosa pályázat előkészítő tanulmánya szerint a haszkovói polgárok az átlag veszprémihez képest kevesebb kultúrához jutnak. Ezért az idei kiállítás kilép a galériák zárt és sokszor kirekesztő közegéből, hogy közvetlenül és élményszerűen lépjen kapcsolatba Haszkovó lakosságával. A köztéri installációk a hagyományos szemlélésen túlmutató aktivitásra hívnak: a bútorok körbejárhatóak, birtokba vehetők. A helyszínen elérhető audio guide pedig ösztönzi a Haszkovón élőket saját történetük tudatosítására és a kortárs építészet aktuális kérdéseinek boncolgatására.
A nevét egy bolgár megye után kapó Haszkovó 20 000 fős lakosságával a veszprémiek harmadának otthonát jelenti. A városrészt nem a történelmi idő vagy a lakók egyedi igényei alakították: létrejötte válasz volt egy ideológiákkal terhelt kor kínzó lakásproblémáira. A korábbi mezőgazdasági peremterületen rövid idő alatt szabványosított lakástípusok és háztömbök tömegei épültek. Az erőltetett városiasodás a házépítés majd háromezer éves, kézműves múltját mennyiségi problémákra választ kínáló tervezési- és termelési folyamattá alakította át. Haszkovó, akárcsak házgyári lakótelepeink jelentős része, nélkülözi azokat az identifikációs elemeket, amelyek valódi várossá tehetnék.
Mégis, milyen tájékozódási és találkozási pontokat kínál a házgyári lakótelepek miliője? Mit üzennek ezek a helyek? Milyen személyes történetek születnek a kollektív utópiák elmúltával hátramaradó városrészben? Az örökölt fogalmak bővítésével újraírhatóak ezek a történetek?
A Paradigma Ariadné az újraértelmezés és újrafogalmazás feladatához Aldo Rossit hívta segítségül. Az olasz építész és designer A város építészete című könyvében hozta be újra az építészeti közbeszédbe a történelmi idő és a közösségi emlékezet problémáit. Rossi a várost hatalmas emberalkotta tárgynak tekinti, melynek alapvető természeti- és építészeti elemei a „városi műtárgyak". Funkciójuktól függetlenül tájékozódási és referenciapontokként vannak jelen a mindennapi életben, kötődnek a város történetéhez és alapvetően meghatározzák annak identitását. Elbeszélések és személyes történetek révén pedig a kollektív emlékezet sarokkövei.
Rossi városi műtárgyai – épületek, szobrok, kisarchitektúrák, térfalak – a lakótelepeken jellemzően szórványosan vannak jelen. Ezeket hivatott pótolni a gazdag jelentéstartammal rétegzett öt köztéri bútor. Az installációk megismerése során körbejárhatjuk a rom fogalmát; szembeállíthatjuk a modernista bútor- és designtervezés emberközpontúságát, ergonomikus szemléletét az építészeti modernizmus uniformizált racionalizmusával és megvizsgálhatjuk, hogy milyen hatása van az instagramkultúrának az építészetre.
A kortárs és helyspecifikus műtárgyak tervezésénél fontos szempont volt, hogy azok valamilyen módon reflektáljanak Haszkovó történetéből fakadó adottságaira. Formaviláguk ezért beemeli azokat az alapvető építészeti és ornamentikai elemeket, melyek a lakótelepek sztenderdizálásból fakadó technológiai kötöttségek miatt nincsenek jelen: a tornyokat, a nyitott lépcsősort és az emberábrázolást, mint ornamentikát.
A kiállítás csak néhány hétig látható Veszprémben, de a bútorok ennél jóval hosszabb időre készültek. A tervek szerint minimum egy Haszkovón marad a lakók döntése szerint; a többit Veszprém belvárosának ajándékozzák. Érdekes lesz látni, hogy a paneltömbök között elhelyezett, rendkívül kontrasztos tárgyak hogyan jelennek meg és értelemződnek át Veszprém sűrű, színes városi közegében.
Kaincz Orsolya
Az arc, a medence, két torony és egy rom - Kreatív városi beavatkozások a Haszkovón
Kiállító építészek
Edward Crooks (UK)
Point Supreme (GR)
Supervoid (IT)
MAIO (ES)
Paradigma Ariadné (HU)
Szervezők
Paradigma Ariadné, Veszprém-Balaton 2023 Zrt.
Kurátorok
Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid
Tárlatvezetés: 2019. 10.19. 14:00 (Facebook-esemény)
Többek között Az arc, a medence, két torony és egy rom is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.