Mogyoróhegyi Táborépület terve — Visegrád
A tervezett épület 70–80 gyermek befogadására, csoportos elméleti oktatására, gyakorlati foglalkozások, ismeretterjesztő előadások megtartására szolgál.
építész: Páricsy Zoltán
Visegrád Mogyoróhegy erdővel borított oldalán, egy gyönyörű tisztás szélén található a Természet- és Erdővédelmi Tábor. A Tábor kisebb szállás- és kiszolgáló épületei közötti dombra terveztük a központi épületként megjelenő gyermekfoglalkoztatót.
A házat formailag és funkcionálisan egyaránt az őt körülvevő környezet és az ahhoz kapcsolódó tábori élet határozta meg. A domb közepén álló hatalmas fa kijelölte az épület közepét. Természetesen ezt a jelet „kellett” körülvenni a házzal. Szándékunk szerint úgy, hogy a szükséges helyet egy, a közösséget védő burok alatt biztosítsuk. Olyan egymásba csúszó héjat találtunk ki, mely mintha a földből nőne ki, a középpontban álló fa felé hajolva emelkedik a magasba. A Tábor bejárata felől érkezőt hívogatja, de az erdő felőli oldalon zár. A három íves héjszerkezet pikkelyes, páncélszerűen fedett, ami erősíti a burok védő szerepét. A három épületrész formailag jelöli a héj alatti funkciók váltását, jelez egy hierarchiát, a ház így szándékosan felfejlődik. Ezt segíti az alaprajz körszeletszerű szerkesztése, a keresztmetszet folyamatos növekedése. Alaprajzilag az épület egy végtelenbe pörgő, tekeredő spirál három tagból álló kis darabja.
A tervezett épület 70–80 gyermek befogadására, csoportos elméleti oktatására, gyakorlati foglalkozások, ismeretterjesztő előadások megtartására szolgál. Az épület első, alacsonyabb részében a nyitott, fedett előtér mentén sorakozik a tároló és a karbantartó műhely, ahol a tábori élethez szükséges apró javításokat el lehet végezni, a zárt közlekedőből nyíló vizesblokk. A második, középső részben található egy foglalkoztató helyiség. Ennek kiegészítő tere a kis közlekedő, ami az udvarra kijutáshoz szükséges előtérré is válhat. A harmadik, nagy épületrész foglalkoztatójából is itt lehet menni az udvarra. Kívánság szerint a két foglalkoztató helyiség összenyitható.
A ház szerkezetileg is három egységből, a külső és belső ívre szerkesztett monolit vasbeton falakból, valamint a héjat formáló íves rétegelt ragasztott tartókból áll. A külső, nagyrészt földdel betakart alacsony vasbeton falról indítjuk az íves tartókat, melyek a domb közepén álló fát körülölelő íves falakra támaszkodnak.
A külső ívre kőrakatként kerül a lábazat, az ehhez visszatöltött föld, mint természetes domb jelenik meg. A belső ívre kerülő falak hőszigetelést és vakolatsimítást kapnak. A vakolat síkugrásai az íves felületeken végigfutva, árnyékot vetve finoman strukturálják a belső homlokzatot. A tetőre pácolt keményfa deszkafedést terveztünk. Ezeket rövidre vágva elérhetjük, hogy a tető valóban pikkelyes páncélzatként fedje a házat. A tető peremeire sötétszürke, előpatinázott Rheinzink fémlemez kerül.
A falak belül vakoltak, a belső padlóra linóleum burkolat kerül. A ragasztott fatartók alsó része látszó, pácolt bordaként fut át a helyiségeken. Ezek között ívre hajlított, festett gipszkarton adja a belső felületet. A gipszkarton és a falak festettek. A pácolt fa nyílászárók a tervezett vakolat-ugrások rendjébe illeszkednek.
építész: Páricsy Zoltán
építész munkatárs: Wittinger Győző és Safranka Péter
látványterv: Horváth Zoltán
statikus: Zoltán Katalin és Petrilla Zsolt
épületgépész: Hucker Csaba
elektromos: Kolics Tamásné
geotechnikus: Bogár Sándor
tervezés ideje: 2006.
