Toldi Veronika diplomamunkájában egy olyan központot tervezett, melyben az újcirkusz szellemisége számára leginkább ideális performatív tér flexibilisen alakítható, ahol a nézőtér és előadótér helye nem determinált, a néző és az előadás viszonyrendszere rugalmasan értelmezhető. Az épületben emellett a hazai hiányosságra reagálva egy dedikált újcirkusziskola is helyet kapott.
Az újcirkusz egy, az utóbbi évtizedekben teret hódító, újító műfaj. A klasszikus cirkuszban látható, a porondmester által összekötött, összefüggéstelen attrakciók sorozatával szemben, az újcirkuszban előkerül a narratíva: a produkció a színház, kortárs tánc és cirkuszművészetek együttes megjelenéséből áll. Az újcirkuszban megtalálható, saját kifejezésmódra adaptált attrakció az erős narratív szál részeként tűnik fel. Hazánkban az újcirkusz előadásait – a kifejezetten a műfaj számára tervezett tér hiányában – főként színházak fogadják be. Az előadásokat így a befogadó terekre szükséges szabni, olyan, általában klasszikus, frontális elrendezésű színházi terekre, amelyek korlátozzák az újcirkusz teljes kibontakozását.
Célom egyfelől a lehető leginkább rugalmasan alakítható tér létrehozása, melyben nem determinált a nézőtér és az előadótér szituációja, hanem azok viszonya az előadásnak megfelelően könnyedén változtatható: centrális, frontális, kétfrontú, megemelt nézőteres, megemelt színpados verziók is kialakíthatók. Emellett mestermunkámban reagálok arra a hiányosságra is, miszerint Magyarországon nincs dedikált újcirkusziskola, melyben drámát, táncot, színészetet, cirkusztörténetet is oktatni tudnak a gyakorlati cirkuszművészetek mellett.
A tervem mindezek alapján 4 fő komponensből áll: a cirkusziskola, az előadótér, a közéjük ékelődött fogadócsarnok és az ezek előtt futó, szabadtéri gyakorlást biztosító, fémszerkezettel behálózott "utca". Tervezési helyszínem a külső VI. kerület, a Rózsa utca, Aradi utca, Szív utca által határolt tömb. A telken lévő földszintes épületek elbontásával egy három irányból megközelíthető tér jött létre. A Rózsa utcai fronton megtartottam egy jó állapotú kétszintes téglaépületet az iskola számára, melyre egy könnyűszerkezetes gyakorlóteret építettem. A mellette elhelyezkedő, szintén könnyűszerkezetes fogadótér és előadótér hátsó, vasbetonból épített traktusában található az összes kiszolgáló funkció – közlekedők, mosdók, öltözők, technikai szoba, iroda, gépészet. Ez a vasbetonszerkezet merevíti a hozzáépített, könnyűszerkezetű, tripla belmagasságú épületek vázát. Az iskola, fogadótér, előadótér és a kiszolgáló traktus is megközelíthető külön bejáraton keresztül, és mindhárom traktusban lehetőség van a függőleges irányú közlekedésre is.
A mennyezeten az acélgerendák raszterei szolgálnak függesztési pontokként, melyekhez az artisták a gyakorlótér és az előadótér esetében is rögzíteni tudják eszközeiket. Fontosnak találtam, hogy minden cirkuszra fogékony ember, aki nem tagja sem az iskola, sem a színház intézményének, meg tudja találni boldogságát a területen, így a raszter egy módosult változata végigfut az épület mellett, összekötve a Rózsa és Szív utcai bejáratot. A szerkezet alkalmas függesztésre, mászókázásra, vagy akár szabadtéri galéria üzemeltetésére is, talajának anyaga ugyanis rekortan. A területet körülzáró tűzfal a szabadtéri galéria része, legális graffiti felület kínál.
A három traktus – iskola, fogadótér, előadótér – anyaghasználata részben azonos, részben elkülönül. A talált épület magasságának vonalától felfelé dupla rétegben, okoshomlokzatként használt U-üveg szolgálja a megfelelő bevilágítottságot. 6 méter alatt traktusonként változó, az iskola esetében feketére festett téglaburkolat, a fogadó csarnok esetében üveg, az előadótér kapcsán pedig fekete fém teszi különbözővé, mégis egységessé a homlokzatot. A szabadtéri gyakorló "utca" felé néző homlokzat harmonika ajtók segítségével képes 3 méter magasságig teljesen megnyílni. Az indusztriális jellegű, nagyméretű terek megfelelő szabadságot biztosítanak az újcirkusz innovatív produkciói számára.
Toldi Veronika