MOME campusgép - a 2. díjas terv

Racionálisan szervezett, takarékos, akár robotok által előregyártható és építhető, high-tech technikával felszerelt rendszert tervezett a MOME campus pályázati tervében a sporaarchitects. A funkciók nem önálló épületekbe szerveződnek, hanem egy komplex épületegyüttest alkotnak. Íme a 2. díjas terv. 

Sikeres csak az élő, sokrétegű, közösségi terekkel átszőtt, interakcióra késztető, provokáló, mégis inspiráló művészeti campus lehet. Ennek térbeli feltétele, hogy a közösségi terek és az alkotás terei koncentráltan, egymással szoros szimbiózisban helyezkedjenek el. A térbeli sűrűség itt modernista, bauhausiánus, corbusianus elveket feltételez, ahol a takarékosság, az ésszerűség, a könnyű építhetőség elsődleges, az épületsűrítmény át- meg átjárható, a minimalizált lábnyom élni hagyja a kertet, a parkot, lábakra állítja az épületet, aktívan használja a tetőt.

Ezek az elvek a legkorszerűbb technikai elemeket alkalmazó, közel önfenntartó épület rendszerével társítva egy hosszútávú, fenntartható, időtálló, transzparens manifesztum irányába mutatnak. A MOME campus XXI. századi szellemi folytatója kíván lenni Moholy-Nagyék Dessauban, ill. Chicagóban elkezdett munkájának, hiszen ez az eszme, mely maga a progresszió, a szabadság, soha sincsen befejezve.






Az épület egy nagyon racionálisan szervezett, takarékos, akár robotok által előregyártható és építhető rendszer, high-tech technikával felszerelve, szupermodern nomád hipszter metabolizmus. Művészeti, design campus: művészetet, design-t, elméletet a felismerhetetlenségig összeolvasztó épületkonglomerátum, eszelősen racionális és perverzen precíz. A szélsőségesen szabad rendszerek hihetetlen módon a teljes szabályosság irányába mutatnak, de a rendszer kis hibái életet visznek a (lakó)gépbe, és emberivé süllyesztik (emelik) a gép tökéletes rendszerét. A rendszer még nem vette át a hatalmat, de már teljes a kontroll: ezt a helyzetet csak teljes transzparenciával lehet (még remélhetőleg) a szabadság irányába tolni. Jól esik néha kimenni a kertbe vagy a teraszra, de ez csak illúzió, vissza kell térni. Csak a rendszer szabadíthat fel.

Klasszicizmus – szocreál – hűvösvölgyi szuprastruktúra.

A pályaműben a tervezési programban meghatározott funkciók nem önálló épületekbe szerveződnek, hanem egy komplex épületegyüttest alkotnak, részben vertikális, részben horizontális összemetsződésekkel. A beépítés lényegi része az a dinamikus szabadtér-rendszer, amelyet a semleges épülettömegek közötti negatív formák rajzolnak ki. Az izgalmas külső-belső udvarokkal az új épület teljes peremén, több szinten szervesen kapcsolódik.





A Zugligeti út mentén a reprezentatív előkert fogadó- és filtertérként működik, az épületek hátteret adnak a dús vegetációnak. A gazdag faállomány a déli homlokzatok árnyékolásában is jótékony szerepet játszik. A keleti parkrész forgalmasabb átjáró zóna a kantin kiülő teraszával, az épített térfalak között formális kertként működik. A park felső, nyugati térfele rekreációs célokat szolgál. A szabadtéri sportpálya melletti tisztás kerti partik ideális helye. A közösségi kertek a telek északnyugati sarkában húzódnak meg. A Gondűző-villa revitalizálásával a park nyugati harmada vivid, természetközeli hellyé válik.

Az új „B” épület és a tudásközpont hosszanti hasábot alkot: erős cezúrát képez, ami a különféle épületekkel külön-külön kerül interakcióba, ugyanakkor a campus teljes területét értelmezi és egységbe szervezi. Noha a telepítés elsőre ridegnek tűnhet, valójában egy nagyon érzékeny, a közvetlen és a tágabb környezetével is finoman rezonáló entitás jön létre.

A terv origója a MOME szíve, amelynek helyét a program a telek délkeleti fertályában jelöli ki. A szalagszerű épület a Farkasdy-ház talapzatának folytatásaként indul, majd a terep lejtésére reagálva a tető vonala lefut a technológiai park bejárati szintjére, így erősítve a vizuális, funkcionális és spirituális kohéziót. A központi funkciók az új épületszárny alsóbb szintjeit is belakják. Az épület belső tereit a közlekedő és közösségi terek alkotta összetett rendszer határozza meg. Ez a többszintes térsor az épületegyüttes feltárása mellett a campus közösségi interakciós élettere is.

A pályamű a kiírásban megfogalmazott szellemiséget, elvárásokat és a MOME jövőképét integrált struktúraként összegzi. Az épített és a természeti elemek elválaszthatatlan egységet alkotnak, a campus teljes területe sajátosan új értelmezést kap, új koordinátarendszerbe kerül: a tervben olyan egyensúlyi helyzetet teremtünk, amelyben a nagyívű építészeti fejlesztés szinergiát hoz létre a szabadterekkel.

sporaarchitects, Studio Nomad, Palatium Studio