Műfű, jéghegy, rovarház
A november-decemberi A10 igazi felüdülés azoknak, akiknek elegük van az epigonokból. A szerkesztők most jobbára olyan műveket válogattak, amelyek a kliséket többé-kevésbé friss, elgondolkodtató, eredeti módon alkalmazzák.
A november-decemberi A10 igazi felüdülés azoknak, akiknek elegük van az epigonokból. Mert bár a kurrens divatok és klisék nem tűntek el (nem is tűnhetnek el, hisz mi lenne nélkülük!), de a szerkesztők most jobbára olyan műveket válogattak, melyek azokat többé-kevésbé friss, elgondolkodtató, eredeti módon alkalmazzák.
Itt van mindjárt a lapot nyitó épület: a WEIchlbauerORTis Architekten műve, egy laufnitzdorfi villa lebegő kubusok halmazából áll, melyek a legmeglepőbb helyekre rögzített, sehová sem vezető betonlépcsők szabdalnak. Az egyik beszalad az ablakon, a másik oldalára dőlve mered ki a homlokzatból, a harmadik a tetőn egyensúlyoz. Ez a bizarr, szinte szürreális látványa művészet történetén évszázadok óta újra és újra felbukkanó sajátos jelenségből, az illúzionisztikus-vizionárius lépcsőkompozíciók világából (a manierista festészettől kezdve Piranesi Carceri-sorozatán át Escherig és tovább…) merített ihletet. De akár a popkultúra ikonja, a Harry Potter-filmsorozat nevezetes mozgó lépcsőháza is idekavarható. Hogy a ház ne csak bizarr, hanem ironikus is legyen, az épületet teljes egészében bevonták műfűvel, a mostanában egyre népszerűbb zöldfalak fricskájaként. Kérdés, hogy ez a fajta ironizálás és meglepetés-hajszolás egy építészettörténeti fáziskésésben élő tervezőre utal-e vagy a poszt-posztmodern posztjára?
A virtuóz, atektonikusnak tűnő lépcsők újabb példája a –scarpe építésziroda alkotása Rómában, melyet egy szép korai 20. századi házba építettek be: a szabálytalan nyolcast leíró lépcsősor hajlik, billen, csavarodik, szinte függetlenül a határolófalaktól.
A szándékosan túltagolt fehér „jéghegyépítészet” legfrissebb darabja a Lundgaard és Tranberg iroda koppenhágai lakóház-együttese. Van retródizájn is: az 50-60-as évek lekerekített formavilágát idézi meg a Projekt 21 iroda moszkvai irodaházának homlokzati dekorációja. Az archaikus házformákat variáló, az anyag tisztaságában elmerülő, filozófikus építészeti szemlélet adta az alapot a tarnówi kápolna tervezői, a Beton munkatársai számára. A hagyományos alpesi hütték Zumthor-ba oltott, de az építésznagyság műveinél jóval formalistább verziója a Superform szlovéniai villája.
A ventspilsi (Lettország) könyvtár két egymásra helyezett, de elforgatott, lekerekített sarkú háromszöget formázó alaprajzú tömegből áll. Ez a formalágyítás szintén gyakori motívum mostanában, az összkép mégis meggyőző, az aula terét uraló – s a ház struktúrájából és funkcionális rendszeréből egyenesen következő – betonspirál különösen jól eltalált elem.
Megejtően érzékeny és mégis minden ízében bátor munka a zürichi Svájci Nemzeti Múzeum 19. századi neogótikus épületének bővítése (Christ&Gantenbein). Nem maradhatnak ki a hosszúlábú, futurisztikus rovarházak (ibizai villa, Andrés Jaque). Ezzel szemben kérlelhetetlen, szinte ipari szigorúságával ejti rabul az embert a Produkcija 004 műve a zágrábi baleseti központ.
A tematikus összeállítás ismét a faépítészettel foglalkozik, az Eurovisions rovat Athén urbanisztikai-infrastrukturális jelenségeit elemzi, és körképet ad München építészetéről.
Haba Péter
