Múlt és jövő találkozása

Június elsején megnyitott az Andrássy Élményközpont a volt Párizsi Nagyáruházban, melynek kapcsán a tervezőkkel, Kiss Eszterrel és Tóth Antal Mátéval, a KETA Architects alapítóival beszélgetett Csák Dániel. Szó esett a munka különlegességéről, nehézségeiről, tapasztalatairól. 

Csák Dániel (CsD): Pontosan mi az az Andrássy Élményközpont és Future Park?

Tóth Antal Máté (TAM): Ahogy a nevében is szerepel, ez egy élményközpont, amelynek az első kiállítása a Future Park. Budapestnek szüksége van egy olyan kiállító központra, ahol folyamatosan világszínvonalú kiállításokat lehet rendezni, ez volt a Tulipántündér Produkciós Iroda alap ötlete. Ennek találtak is egy kiváló helyszínt a volt Párizsi Nagyáruház területén, ami egyrészt jó lokációval rendelkezik, másrészt fantasztikus az épülete.

CsD: Mi volt a ti feladatotok?

Kiss Eszter (KE): Az egyik, hogy létrehozzunk egy olyan helyet, amely a folyamatosan váltakozó kiállításoknak otthont tud adni, szóval magát az Andrássy Élményközpontot. Ide tartozik a terek és térkapcsolatok kialakítása, a kiszolgáló funkciók elhelyezése, egy harmonikus belső megalkotása, a bútorok megtervezése, illetve a grafikai egyeztetések. Mindenképp egy vidám, energikus helyet szerettünk volna, ha létrejön.

TAM: Ezzel párhuzamosan a japán teamLab által kifejlesztett kiállítás követelményeinek is meg kellett felelni, ami sok egyeztetést jelentett a teamLab munkatársaival, hogy miután a terek kialakultak, a különböző játékok hol a legmegfelelőbbek, mi a közlekedési irány és a vetített felületek pozíciója... Volt egy itinerünk, arról hogy mik az egyes játékok igényei, viszont a helyszínen volt csak látható, hogy mi és hogyan valósítható meg, és ez sok újragondolást, áttervezést jelentett.

CsD: Milyen volt a közös munka a megrendelővel és a japán irodával?

TAM: Hatékony, a Tulipántündér egy pörgős cég. Velük az elején átbeszéltük, hogy mi az, amit szeretnénk, mik a fő pontok, azokat hogyan lehet megvalósítani. Nem volt túl sok időnk, priorizáltuk, hogy mik a legfontosabb dolgok és azokat vettük előre. Ahogy mi terveztük a részleteket, úgy ment párhuzamosan a kivitelezés.

KE: A teamLab pedig egy nagyon progresszív cég. Számukra a művészeti érték minden felett áll, amely teljes mértékben tükröződik munkájukon. A világ minden táján csináltak már kiállításokat, nálunk talán kevésbé ismertek, de cirka négyszáz programozó, tervező, projektmenedzser dolgozik a cégnél. Nagyon magas minőségű munkát adnak ki a kezükből. Ezért is azt gondolhatnánk, hogy minden kőbe vésett, hogy folyamatosan tudják hozni az elvárt „teamLab” minőséget, viszont abszolút partnerként tekintettek ránk, nagyon sok mindenben szabad kezet kaptunk, például a projektorok függesztési rendszere teljes mértékben saját kreálmányunk, amit az épület szabta kötöttségek miatt muszáj volt átterveznünk (nem lehet a födémbe fúrni a jellege miatt).

CsD: Miért különleges ez a projekt számotokra?

TAM: Az épület az Andrássy út egyik legszebb és legérdekesebb épülete. Hatalmas múlttal rendelkezik, sugárzik a falakból a történelem. A Future Park pedig a világ egyik leginnovatívabb kiállítása. Az egy izgalmas dolog, hogy hogyan találkoztatod a jövőt a múlttal.

KE: Jó érzés látni, hogy az emberek értékelik az épület külső és belső szépségét. Emlékezetes például, hogy ott álltunk a Lotz terem bejáratánál a megnyitó napján és néztük a termet, amikor hallottuk, hogy egy kislány érdeklődik az anyukájánál, hogy mi ez a hely. Az anyuka kedvesen válaszolt és közösen megállapították, hogy milyen szép ez a terem. Ilyenkor fogalmazódik meg bennünk, hogy ez a gyönyörű épület annál jobb funkciót, mint élményközpont, amellyel rengeteg ember fog érintkezni, nem is kaphatott volna.

CsD: Hogyan álltatok ehhez a patinás épülethez?

KE: Szerettük volna, ha az élményközpont az épület szerves része lesz, és nem uralkodik el azon. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy az épületből a lehető legtöbb részletet megtartottuk, így az épület meg tudott maradni a maga szépségében. Az új falakat a kiállító tér felé helyezték el, hogy az épület szerkezete az átrium felöl látható maradjon, amit nyitott térként kezeltük. Ha valaki betér az utcáról, az épület egyből „beszippantja”.

CsD: Milyen nehézségek adódtak a tervezés során?

KE: Azzal, hogy az épülettől szinte teljesen függetlenül hoztuk létre a kiállítást, gyakorlatilag egy ház a házban jött létre. Nem könnyű egy közel 6 méteres belmagasságnál falat csinálni úgy, hogy nem csavarozhatod oda az épülethez. Ez sok egyedi szerkezeti megoldást kívánt.

TAM: Ez azért is volt különleges, mert sokszor nagyon speciális, saját eszközöket használt a technikai csapat, amit csak feltételeztünk, hogy hogyan működik. Meg kellett találni azt az árnyalatú padlószőnyeget, amire még jól láthatóan lehet vetíteni, de nem vakítóan erősen. A világosításnál mi az a fénymennyiség, ami nem von le a benti játék élvezeti értékéből, de ugyanakkor a benti tér biztonságos marad. Nem szokványos kérdések.

CsD: Jelenleg milyen projekteken dolgoztok?

KE: Szerencsére rengeteg izgalmas projektünk van. Jelenleg több lakásbelsőt tervezünk, de van csarnok kiviteli tervezésünk és ipari parkunk is. A célunk, hogy folyamatosan olyan minőségű munkát hozzunk létre, amit mindannyian szenvedélyből csinálunk.

TAM: Mi nem egy specializálódott iroda vagyunk, így a projektek nagyon változatosak. A lakásoktól az irodákig, épp úgy külföldi, mint magyarországi munkák.

Csák Dániel