Művészetek Háza - az irsai zsinagóga hasznosítása

Könyvtárként, kocsmaként, áruházként működő - vagy éppen használaton kívüli, romos állapotban lévő viszonyok jellemzik a hazai zsinagógákat. Tóth Balázs diplomamunkájában az albertirsai épület hasznosítását szemelte ki magának, melynek épületét méltó módon, kulturális funkcióval kívánja megtölteni. 

Műleírás

Diplomatervem témája az irsai zsinagóga épületének hasznosítása. Az 1807-1809 között épült épület jó példája a késő barokk kori zsinagógaépítészetnek, hiszen eredeti térrendszere és tömegalakítása fennmaradt. Diplomatervemben ezt az alig ismert épületet szeretném bemutatni és egy a műemléket tiszteletben tartó, de az új funkciót is megfelelően kielégítő tervet készíteni annak hasznosítására.

A zsinagóga jelenlegi helyzete

Az épület jelenleg Albertirsa Város Önkormányzatának tulajdona. Funkció nélkül és üresen áll, műszaki állapota igen leromlott. A település célja, hogy méltó funkcióval hasznosítsa az épületet. Az elképzelt új program a Művészetek Háza, egy kulturális központ lenne. Az épületben, elhagyatott állapota ellenére, 2014 óta már tartottak kiállítást, koncerteket és színi előadást is.

A zsinagóga a településen

A tervezési feladatot egy a zsinagóga történetét, tipológiáját és városszerkezetben elfoglalt pozícióját elemző kutatás előzte meg. Albertirsa egy körülbelül 12 ezer fős lakosú város, Pest megye déli részén. Alberti és Irsa egyesítésével jött létre 1950-ben. Az 1700-as évek közepétől van jelen az izraelita lakosság a településeken. A zsidóság Irsán, az Irsay család birtokán telepszik meg, és itt működik a hitközség egészen a zsidóüldözések koráig.

A zsinagóga telke a főúttal párhuzamos Hunyadi utcán áll, a két utca torkolatának közelében. A telepítésé szempontjából meghatározó lehetett a Gerje patak közelsége, a rituális fürdés kiszolgálásához. A telek 250 méterre fekszik a vele közel azonos időben épült Irsay József kúriától, és az építés korabeli piac tértől. [4][5][10]





A zsinagóga vallási előírásoknak megfelelően északnyugati tájolással, a telek hátsó végében épült fel. A zsidóüldözések után állami tulajdonba került, mezőgazdasági üzemek működtek benne. Az utóbbi 20 évben használaton kívül áll. Az elmúlt 60 évben megváltoztak az épület telekadottságai és a környező beépítés is. [6][8][9]

A meglevő épület leírása

Klein Rudolf a „polgárház” típusú zsinagógák közé sorolja az épületet. Külső megjelenésében egyszerű, kétszintes lakóházra, vagy még inkább magtárra emlékeztet. Egyszerű téglalap alaprajza, arányos tömegű. Stíluskategóriák alapján klasszicizáló későbarokk zsinagógaként sorolható be. [1][2]

A belső tér alaprajza két részre oszlik. Az előtér mellett a régi téli imaterem és egy raktár található. A másik téregység az egyterű, hosszúkás zsinagógai tér. A karzaton volt a nők térrésze, amelyet külön bejáraton keresztül lehet megközelíteni. Boltozott fedését öt boltmező alkotja. A csehsüveg boltozat kék alapon arany csillagos festése, és a hevederívek márvány utánzatú díszítőfestése adják a belső tér karakterét. A belső tér jelenleg üres, az eredeti bútorzat elveszett. A tetőszerkezet eredeti függesztőműves barokk fedélszék, kontyolt kialakítású.

A tervezési program

A felújítás során az új rendeltetésre alkalmassá tétel mellett fontos szempont a térrendszer megtartása, és az eredeti liturgikus rend bemutatása. Így például az utólag befalazott tórafülke kibontása. Ezen szempontok figyelembe vétele mellett a meglevő épületben csak a fő funkció elhelyezésére nyílik lehetőség. A régi zsinagógai térben egy maximum 100 fő befogadására alkalmas multifunkciós tér jön létre. A karzaton pedig a főfunkciót kiegészítő tér: társalgó, kiscsoportos foglalkozások tere alakítható ki.

A program magában foglalja még a rendezvényeket kiszolgáló előteret, recepcióval, ruhatárral. Cél, hogy az előtér a változó látogatószámra reagálva, flexibilisen használható legyen. Ezen kívül kisebb cellás tereket: mosdó, fellépői öltöző, iroda, gépészet, takarítószertár, hulladéktároló. Ez egy körülbelül 200m² volumenű bővítést jelent, ami funkcionálisan szorosan kapcsolódik a fő térhez.





A városban hiány egy jól kiszolgált rendezvénytér. Ezt a Művészetek Házához kapcsolódóan lehetne kialakítani. Az új közösségi funkcióhoz méltó feltárás, megközelítés is fontos, ezért célom, hogy az épület kertje városi térként, találkozóhelyként is működjön.

A beépítési lehetőségek elemzése

Az új funkció szempontjából az épület városképi pozíciója problémás. Előny, hogy a telek a település központjának közelében helyezkedik el. Közvetlen környezete azonban rendezetlen beépítésű, falusias képet mutat. A telek szűk, a rajta álló épület a környező földszintes, magastetős lakóházak között alig észrevehetően bújik meg. Megjegyzendő, hogy ez a pozíció történeti okokra vezethető vissza, így hozzátartozik az épület karakteréhez. A telken az épület három oldalról igen közel fekszik a telekhatárhoz, az előkert felől azonban elegánsan tárul fel. Egy bővítés a jelenlegi telken túlépítést jelentene, egy jó illeszkedés kialakítása pedig szinte lehetetlen feladat. A parkolás szintén nem oldható meg.

A problémák megoldására én egy szomszédos telek felvásárlását javaslom. Mivel a telekfelvásárlás a rekonstrukció költségeihez képest elfogadható többletköltséget jelent, az értéknövekedés pedig igen jelentős. A kétféle lehetőség közül a fő megközelítési irányba eső saroktelket választottam, figyelembe véve a városszerkezeti szempontokat és az új funkció igényeit. A lehetséges beépítési változatokat alaprajzban és térben is vizsgáltam. A döntő szempontok az illeszkedés kérdése mellett a meglevő épület feltárulásának módosulása, valamint a funkció szempontjából legkedvezőbb konstrukció megtalálása voltak.

Koncepció és leírás

A területre vonatkozó szabályozás telekhatáron álló beépítést ír elő. Ez, valamint a telekadottságok lehetővé tettek egy a telekhatár mentén végigfutó bővítmény kialakítását a zsinagóga északi hosszoldalán. A hosszúkás tömeg megőrzi a zsinagóga előtti tágas teret, amit egy határozott térfallal zár le. Ez a megoldás alaprajzi rendszerében is kedvező. A karzat eredeti megközelítése megmaradhat. A zsinagóga földszinti tereibe a téli imaterem ablakainak bővítésével juthatunk be. A meglevő épület mellett a közönségforgalomtól leválasztva megoldható a fellépők öltözője és a rendezvénytér kiszolgálói bejárata.

A koncepció egy egységes új kompozíció létrehozását célozza meg, amelyben a kortárs bővítmény és kert egy keretbe foglalja és kiegészíti a meglevő épületet. A bővítés formálása a zsinagóga épületet kiemeli. Egyben elválasztja egymástól a közösségi funkciójú telket a szomszédos lakótelkektől. A régi és az új harmonikus viszonyban van, de jól megkülönböztethetőek. A bővítmény tömör falszerű tömeg. A tömör részeken monolit vasbeton falazatú, míg a meglevő épülethez csatlakozásnál acél vázszerkezetű. A tető szerkezetválasztását és a vízelvezetését a meglevő épület ablakaihoz való igazodás befolyásolta.

A bővítmény szerkezetét és homlokzati felületeit is kortárs anyaghasználat jellemzi. Az épület egyedi profilozású, perforált bronzszínű fémlemez burkolatot kap. Ennek felületi megmunkálás a hosszú tömegen változatos árnyékhatásokat hoz létre. Színe a műemléki épülethez illeszkedő. A tetőszerkezetre is átfordul, homogén megjelenést biztosítva a bővítménynek.
A csatlakozásnál felülnézetben és homlokzatban is egy üvegezett sáv választja el az újat a régitől. A bővítmény belső teréből rálátunk a zsinagóga épületére, így érvényesülni tud az eredeti tömeg. A meglevő épület három sarka szabadon marad, és a negyedik mentén is egy visszaugratott horony jelzi a régi épület szabadon álló mivoltát.

A zsinagóga telkén álló kút a műemléki kutatások szerint a rituális fürdést szolgálhatta ki. Ezért megőrzendő. A beépítésben a kút a bővítmény belső terébe kerül, az új előtér egy kiemelt pontjává válik.

Kertépítészeti megoldások

Az épületek előtt homogén tér jön létre. Funkcióját tekintve innen nyílik a komplexum új bejárata (a bővítményben), illetve a zsinagóga épület megmaradó eredeti bejárata is. Továbbá kültéri rendezvények befogadására is alkalmas.

A bejáratokhoz való felvezetést burkolt és zöldfelületekkel, valamint ülőfelületekkel, vízfelülettel kialakított térrész biztosítja. Ez találkozóhelyként, városi parkként működik. Az épülettől távol helyeztem el, a Damjanich utca felőli telekrészen a zöldített parkolót. Itt is egy tömör falszerű tömeg zárja le a telket a szomszéd felől. Ebben a telekhatár melletti tömegben tároló funkciók kapnak helyet (kerékpár tároló, hulladék tároló, elektromos kapcsoló).

A parkolót leválasztó nagy zöldfelületen, a telek súlypontjában egy új hangsúlyos elemet hozok létre. Ide egy fűzfát ültetek. A fa a zsidó vallási szimbolikában a bűnbocsánatot jelenti, emléket állít az épület régi funkciójának.

Tóth Balázs

Forrásjegyzék:
1. Klein Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1782 – 1918. TERC Kft., Budapest, 2011.
2. Gazda Anikó – Kubinyi András – Pamer Nóra – Póczy Klára – Vörös Károly: Magyarországi zsinagógák. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989
3. Magyar Zsidó Lexikon: http://mek.oszk.hu/04000/04093/html
4. Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon, Pest megye kastélyai és kúriái. Prefect Project Kft., Budapest, 2000.
5. Szántó József: Albertirsa képes krónikája. Kiadja Albertirsa Nagyközség Önkormányzata, Albertirsa, 2001.
6. 1987-es műemléki felmérés az albertirsai zsinagógához
7. Büchler Zsigmond: Az Alberti-Irsai Izraelita Hitközség és a ‘Chevra-Kadisa’ története, Nagyvárad, 1909 In: Major János: Felelj – Innen vagy? Acordia, Budapest, 2011.
8. Gúthy Marian: Albertirsai zsinagóga, Építéstörténeti tudományos dokumentáció. Készült a zsinagóga felújításának engedélyezési tervéhez. Budapest, 2014.
9. Történeti térképek: www.mapire.eu
10. régi képeslap