Művészetek háza - Miskolc

"A rekonstrukció során az épület meglévő belső és külső architektúráját a lehetséges mértékig megőriztük, különösen az előcsarnok és nézőtér tereiben. Az új bővítmények kontraszként, a kortárs építészet nyelvén fogalmazódtak." Az épület generál tervezője a Bodonyi Építész Kft., felelős építésze és belsőépítész tervezője Bodonyi Csaba DLA volt.

A Miskolc, Rákóczi u. 5. szám alatt álló, eredetileg Uránia, később Béke Filmszínháznak nevezett épület 1925-ben épült Árva Pál építész tervei szerint, eklektikus stílusban, modernbe hajló részletekkel. Az épület a ’90-es években történt bezárásáig a város kedvelt filmszínházaként működött. Bezárását a múlt évtizedben épült 16 db új multiplex vetítőterem miatti anyagi ellehetetlenülés okozta.

Az épület a miskolci történelmi belváros centrumában, a Rákóczi házban kialakított új képzőművészeti galéria szomszédságában, a főutca közelében, a város egyik legrégebbi utcájának exponált (a valamikori „Csizmadia" szín) helyén, a lefedett Szinva patak partján állt, üresen, fűtetlenül, kihasználatlanul, fokozatos leépülés letargikus perspektívájával rontva a belváros vitalitását és közérzetét. Ugyanakkor az épület elsők között volt a kizárólagosan mozinak épült középületek között, ezért forgalma, közlekedő tereinek méreteit a mozi-épületek speciális igényei szerint alakították. A múlt század első felében jól megépített filmszínház városközponti fekvésén túl galériás nézőterével jó adottságot kínált kulturális célú hasznosításra.

A hasznosítási célt a városi önkormányzat un. „Multifunkcionális kulturális központban" határozta meg, mely elsősorban a városi szimfonikus zenekar állandó otthonaként szolgáló koncertterem - mely egyben könnyűzenei, prózai előadásokra, iskolai gálákra, gyűlésekre, divatbemutatókra, vetélkedőkre, táncos rendezvényekre is igénybe vehető -, valamint 2 db művészmozi, kiállító galéria, kávéház. Ennél több funkció befogadását az épület nagyságrendje és bővítési korlátai nem tettek lehetővé, tulajdonképpen a két moziterem programja már az építészeti tömegképzés szempontjából túlzottnak bizonyult. A program elhelyezhetősége és technikai kiszolgálása az épület többirányú bővítését igényelte.

A főbejárati bővítés egy várakozást biztosító árkád, mely fölött jó kilátású kávéházi terasz létesült. A mai hosszoldal oldalcsarnokkal bővült, részben a forgalmi úttól való akusztikai védelem, részben a közlekedő felületek bővítésére. Ez a kétszintes oldalcsarnok kamara-kiállításokra, fogadásokra alkalmas, külön büfével rendelkezik. A szimfonikus zenekar elhelyezését biztosító 16 x 8 m-es színpad kialakítása a nézőtér rovására történt, mert az épület bővítésére nem volt lehetőség. A színpad hátsó fele lépcsőzetesen emelhető, előre a nézőtéri sorok csökkentésével mobil elemekkel 4 m-rel bővíthető. A hagyományok őrzésére a színpad fölötti nagy méretű, leereszthető vetítővászonra videoprojektes vetítés lehetséges.

A színpadot kiszolgáló öltözőszárny a keleti irányú kétszintes bővítésben kapott helyet, a klímagépházzal és transzformátorral együtt. A két moziterem (nem kis szerkezeti nehézségeket okozva) a meglévő épület emelete fölé került, új, akusztikailag méretezett vasbeton szerkezettel, alatta egész nap nyitva tartó kávéházzal. Az új funkciókat kiszolgáló korszerű épületgépészeti technika a meglévő épület alatt kialakított új pinceszinten került elhelyezésre, sok leküzdendő kivitelezési és épületszerkezeti feladatot okozva ezzel. A nézőtér fix földszinti zsöllye székekkel, a meglévő páholyok és karzat megőrzésével és a meglévő karzathoz csatlakozó új oldalkarzatokkal 600 fő befogadására alkalmas.

A tervezés legnehezebb problémáját a filmszínházi funkciók színházi használatra való átalakítása okozta, mely elsősorban a mozi eltérő forgalmi rendje és a jóval kisebb közlekedő terek miatt okozott nehézséget. Az előcsarnok – ruhatár tekintetében, méretek hiányában nem lehetett maradéktalan megoldást találni. A koncertterem filmszínházaktól eltérő akusztikai igényét, légterét csak részben lehetett a meglévő padlástér és nézőtér légterének összekapcsolásával biztosítani. Ennek ellenére a használat már bizonyítja a terem jó akusztikai tulajdonságait. A meglévő VB gerendák kibontása, az akusztikai előnyök mellett, a mennyezet tudatosan vállalt technikai jellegű megjelenését okozta.

A rekonstrukció során az épület meglévő belső és külső architektúráját a lehetséges mértékig megőriztük, különösen az előcsarnok és nézőtér tereiben. Az új bővítmények kontraszként, a kortárs építészet nyelvén fogalmazódtak. Az új tömegek klinker lap burkolattal készültek, a környező hasonló középületekhez igazodva. Az oldalcsarnok oldja és megszünteti a volt moziépület indokolt zártságát, s az épületet nyitottá teszi a városi környezet felé, úgy nappal, mint intenzív esti világításban. Ugyanez volt a célja az új árkádnak, mely az épület előtti kis tér fedett folytatása egy megújított középület hangsúlyozott főbejárata előtt.

Bodonyi Csaba DLA