Belgium nyugati részében, Genttől 40 km-re délnyugatra található Kortrijk (angolul Courtray, franciául Courtrai) mintegy 75.000 lakosú városa a Leie (franciául Lys) folyó partján. Középkori hangulatot őrző központjának több épülete az UNESCO világörökség része.
A belváros szívében található a Buda sziget, amely az évek során fokozatosan alakult át Kortrijk kulturális központjává. 2012-ben fejeződött be a terület utolsó egykori textilgyárának átalakítása az 51N4E iroda tervei alapján, amelyben műtermek és kiállítóterek kaptak helyet vendég művészek számára. A sűrű beépítésű területen elhelyezkedő épületegyüttes megújulása két fő beavatkozás köré csoportosítható.
Első lépésként az épület középső részében egy nagy belső átriumot alakítottak ki, amely felülvilágítói révén elegendő természetes fényt juttat a nagy traktusmélységű csarnokterekbe. Ebben az ötszög alaprajzú térben kapott helyet a főlépcsőház, amely a négy szinten elhelyezett, változatos funkciók megközelítését biztosítja – ezek között találhatók kézműves műhelyek, többcélú terek különböző mérettel és megvilágítással, valamint koncerttermek és egy tetőterasz. Az épületszerkezetek legnagyobb részét megtartották, a bontott anyagokat újrafelhasználták. A rendelkezésre álló erőforrásokkal való takarékosság egy alacsony költségvetésű kulturális épület létrehozását tette lehetővé.
A második fő beavatkozás egy nyitott bejárati pavilon hozzáépítése volt a meglévő struktúrához, amely az utca felől előcsarnokként fogható fel. A belső terekből származó, sárgás árnyalatú bontott téglából épült - szintén ötszögletű -, szabadon álló pavilon az épületegyüttes új „homlokzatává”, „arcává” vált, amely formálásával mintegy ízelítőt nyújt a bent zajló tevékenységekből.
A BUDA Művészeti Központ egy újfajta kulturális tér: lépten-nyomon felfedezhetők az épület múltjára vonatkozó utalások a hajdani gyártócsarnokokban. Az anyaghasználat és a térstruktúra mindenféle tevékenység és használó számára alkalmassá teszi a helyszínt. A meleg színárnyalatok, a közvetlen, fesztelen hangulatot sugalló terek ösztönzik az ide érkező művészeket, hogy felfedezzék, „kisajátítsák” az épületet saját alkotótevékenységük, kiállításaik céljára, közben pedig kapcsolatot teremtsenek egymással és a látogatókkal.
Míg az épületegyüttes nagy részét elrejti a környező városszövet, terei befelé forduló jellegűek, addig a tetőteraszról hirtelen feltárul Kortrijk városának teljes látképe. A tervezők elképzelése szerint ez az épület egy eszköz arra, hogy lássunk, és nem egy olyan objektum, amit néznünk kellene. Nem építészeti jelkép létrehozására törekedtek, hanem egy olyan épületre, ami egy kellemes környezetet teremt, ahol az ide érkező művészek igényei állnak a középpontban.
A Buda Kunstencentrum évente általában 45 - egyéni és csoportosan érkező - művészt fogad, akik körülbelül egy hónapig élnek és dolgoznak Kotrijk városában. A művészeti központ a termékeny alkotómunka optimális körülményeinek biztosítása mellett az egyéb kreatív szervezetekkel történő együttműködésnek és a nagyközönséggel való találkozásnak is helyet ad. A műtermek mellett kiállító- és előadótermek, valamint egy mozi (Budascoop) is található az együttesben. A megújult és kibővült BUDA művészeti központ vezető szerepet kíván elérni a Lille-Kortrijk-Tournai Eurometropolis határokon átnyúló együttműködésen belül is, elsősorban a külföldi művészek fogadása révén.
A tervezőkről
A brüsszeli székhelyű 51N4E irodát 1998-ban alapították. Nemzetközi hírnevét az alábbi projektek alapozták meg: Lamot sörgyár revitalizációja (2000-2005), TID Tower Tirana terve (2004), C-Mine bánya újrahasznosítása, Genk (2005-2010), valamint a tiranai Skanderbeg Square átalakításának koncepciója (2008). Az 51N4E jelenlegi vezetői Johan Anrys, Freek Persyn és Peter Swinnen. Az irodát számos nemzetközi díjjal tüntették ki a nagy léptékű városi fejlesztésekben megfogalmazott stratégiai víziókért (pl.: Bordeaux – 50.000 lakás, Brüsszel - Metropôle 2040, Isztambul - Making City).
Johan Anrys és Freek Persyn mindketten 1974-ben születtek, tanulmányaikat Brüsszelben és Dublinban végezték. Freek Persyn a rotterdami Berlage Intézet mestere, valamint egyetemi tanár a svájci Mendrisio Építészeti Akadémián. Peter Swinnen 1972-ben született, tanulmányait Bürsszelben és Londonban végezte. 2010-ben flamand kormányzati építész („Flemish Government Architect”) kinevezést kapott.
A tervezőktől kapott leírás felhasználásával fordította: Garai Péter