Művészetterápiás- és fejlesztő központ a Normafán

A BME Építészmérnöki karának hallgatója, Géczi Zsuzsanna diplomamunkájában olyan művészetterápiával foglalkozó központot tervezett fogyatékkal élő gyermekeknek, amelyben az építészeti és téri elemek is segítik fejlődésüket, kreativitásuk kibontakozását.

Téma

Művészetterápiás központ, mint önálló intézmény, Magyarországon jelenleg nem létezik, holott külföldi példák mutatják, hogy a fogyatékkal élő gyermekeknél megfelelő odafigyeléssel és kellő, személyre szabott fejlesztéssel jelentős eredmények érhetők el.¹ Ezt mutatja Jacob Barnett² példája is, akinek a története meghatározó volt a diplomatémám kiválasztásánál. A művészetterápiás- és fejlesztő központ a művészeti nevelés segítségével támogatja a sérült gyermekek fejlesztését és társadalomba való beilleszkedésüket tehetségük és képességeik kibontakoztatásával. Kiemelten az autizmussal élő gyerekeknél jóval erősebb a vizualitás, így náluk elsődleges megoldásként adódhat ennek fejlesztése.³

Megnehezítette az anyaggyűjtést, hogy ma Magyarországon nincs ilyen jellegű szervezet, így ennek működását nem tudtam tanulmányozni. Ezért több, sérült gyerekek fejlesztését célzó intézmény vizsgálatával kezdtem a kutatást. Jártam a Napraforgó Alapítványnál, a Pető Intézetben, a Friss utcai Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben és ellátogattam a Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott játszótérre és játszóházba is. Beszéltem sérült gyerekek szüleivel, intézményvezetőkkel, gyógypedagógusokkal és művészeti oktatást vezető fejlesztőkkel. A szülők és pedagógusok körében kérdőíves felmérést végeztem, hogy minél teljesebb képet nyerjek a tapasztalataikról. Ennek eredményei később nagy segítséget nyújtottak a tervezési helyszín kiválasztásában és a téralakításban.

Kutatásaimból azt a következtetést vontam le, hogy itthon a művészetterápiát csak kiegészítésként alkalmazzák egyéb fejlesztő módszerek mellett, holott minden gyerek számára egyéni megoldások szükségesek. Ezért nemcsak művészetterápiával foglalkozó központot terveztem, hanem a művészet, mint központi fejlesztés köré csoportosuló, egyéb fejlesztésekkel (pl. meseterápia, drámaterápia stb.) kiegészülő épületet. Fontosnak tartottam a programba integrálni a mozgásterápiát, a korai fejlesztést és ebből adódóan a csecsemőkortól való foglalkozásokat és állapotfelmérést is.

Működési formáját tekintve nem oktatási intézményként, hanem alapítványként, szabad fejlesztőként valósulna meg a központ, így főleg délután és reggel lenne a nagyobb kihasználtsága, hiszen az enyhén sérült gyerekek napközben integrálva iskolákba járnak. A súlyosan sérült gyerekek számára viszont iskolaidőben is lehetőség van terápiára, amelyek elsősorban mozgás központú fejlesztések. Az épület így a nap minden szakában kihasznált. Nyáron lehetőség nyílik táborok lebonyolítására, ami lehetséges alternatíva a gyerekek nyári elhelyezésére, foglalkoztatására, ráadásul az épület számára is kedvező fenntarthatóságot jelent egész évben.

Több helyen tapasztaltam, hogy különböző konferenciákat is tartanak, ilyenkor lehetőség nyílik a szülők tájékoztatására, felkészítésére, külsős vendégek meghívására. Ezt az igényt a tervezési programban is figyelembe vettem.

Helyszín

A kérdőívre adott válaszokból kiderült, hogy a központ számára egy olyan helyszín a legmegfelelőbb, amely egyszerre van közel a belvároshoz, ám mégis a természet közelében van. Ezért mindenképpen budapesti helyszínben gondolkodtam, ugyanakkor a vidéken élő gyerekeket és családjukat is figyelembe vettem a program kialakításánál.

A tervezési helyszín a Normafánál, a fogaskerekű végállomása közelében található, amely várható fejlesztése után a telek előtt közvetlenül kialakítanak egy megállót. Szemben természetvédelmi övezet található, valamint a telek nagy előnye, hogy három épülettel mellette egy olyan oktatási intézmény van, amelyben integráltan sérült gyerekek is tanulhatnak, így ők a délutáni foglalkozásokra átsétálhatnak a központba. A telek besorolását tekintve intézményi zöld terület, 8058 m² alapterületű, 10%-os beépítés a megengedett, illetve legalább 75% zöld területet kell megtartani.

Koncepció

„A terek átgondolt tervezés eredményeként születnek meg. Mindennek megvan a helye, s az alkalmazkodást az segíti, hogy az egyes helyszínekhez különböző viselkedési szabályokat tanítunk, pl. melyik játékkal lehet az asztalnál játszani, melyikkel a szőnyegen; hol lehet enni, hol lehet festeni, gyurmázni. Minden alapvető tevékenység helyét meghatározzuk pl. szabad játék, étkezés, öltözés, szükség esetén elvonulásra alkalmas csendes kuckó, asztali játékhoz védettebb sarokban külön asztal. Sok gyerek koncentrációs zavarral is küzd, ezért az eltakart tér, a paravánok, az ingerszegény környezet eszköz ahhoz, hogy segítsük a gyermek elmélyült tevékenységének (pl. játéktevékenységének) kialakítását.”⁴

Olyan épületet szerettem volna létrehozni, amely inspirálja, segíti a gyerekek fejlődését. Egyszerre ad tágas tereket, ugyanakkor a gyerekek nem érzik magukat feszélyezve benne. Nyitott, befogadó, mégis elzárt a külvilág zajaitól. Inspiráló, interaktív, de mégse vonja el a figyelmet a foglalkozásoktól.
Elsődleges szempont volt, hogy a különböző sérültséggel rendelkező gyerekek számára egyaránt hasznos épületet hozhassal létre, a különböző szintek egyedi igényei mind megjelenhessenek az épületben.

Külön kis termet kaptak az autizmussal élő gyermekek, mivel a bezárkózott, nehezen megnyíló viselkedésüket ilyen, egyszemélyes terekben lehet a leghatásosabban kezelni. Itt fontos egy előtér biztosítása, illetve a detektív tükör, mely segítségével a többi fejlesztő és a szülők is betekinthetnek a foglalkozásba anélkül, hogy kizökkentenék a gyerekeket a koncentrációból. Ez indokolta az apró, de sűrűn elhelyezett ablakok használatát, mert amellett, hogy játékos megjelenést kölcsönöz az épületnek, segíti a gyerekeket a koncentrációban. Itt kezelik például a figyelemzavaros ifjoncokat is, éppen ezért fontos, hogy azokban a helyiségekben, ahol a konkrét fejlesztés zajlik, minél kevesebb inger vonja el a figyelmüket.

Főleg a nyári táborok miatt nélkülözhetetlen a napközbeni pihenést lehetővé tevő pihenőszoba és a fektető terasz, ahol jó idő esetén pihenhetnek, aludhatnak a gyerekek.

Fontos volt számomra a családtagok, a látogatók barátságos fogadtatása, a felkészítés, a megértésük és segítésük. Ezért terveztem az emeletre egy bentlakásos, 2 és 4 fős apartman részt, ahol a vidékről érkező családok megszállhatnak a kezelések idejére, így együtt lehetnek a gyerekekkel. A legtöbb foglalkozás, főleg a korai fejlesztés, kimondottan rövid időtartamú, így a szülők ezeken jelen lehetnek. Számukra a tágas előtér, az emeleti társalgó, könyvtár kellemes és barátságos tartózkodásra ad lehetőséget, sőt a melegítőkonyha előterében akár egy meleg ebédet is elfogyaszthatnak. Helyet kapott még itt többek között konferencia terem, orvosi vizsgáló, nagy  és kis csoportos fejlesztő, masszázs szoba, valamint egy központi aula.

Ami a formai szempontot illeti, a táji környezet lényegi elem volt számomra. A nemzeti park szomszédsága, illetve a fák olyan domináns elemei a területnek, amelyhez mindenképp szerettem volna kötődni. Egyszerre bástyaként, erős várként megjelenni és egyszerre a táji környezetbe simulni, elrejtőzni a fák között, mintegy épített erdőként jelen lenni. A megnyugtató, természeti előkép, mint a szabályos, merev, derékszögű formákat megtörve, lágyítva, játékosabbá téve jelenik meg, a hatalmas belmagasságú üvegcsarnokot egyszerre békés erdei tisztássá alakítva. 

A homlokzaton az erős, szikár fa motívum mint tartószerkezet is jelen van, melyből átfordulva a lombozat építészeti karaktere mellett hűs árnyékot biztosít az alattuk tartózkodóknak, játékos mintázatot rajzolva a falakra és a padlóra. Kiemelt figyelmet érdemelt az udvar kialakítása. Mivel a központot testi fogyatékkal élők is használják, így a teljes udvar is akadálymentes kialakítást igényelt. Helyet kaptak itt szabadtéri fejlesztő játékok és a különböző érzékszervekre ható tájépítészeti elemek (pl. fűszerkert, medence stb.).

Mind formájában, mind funkciójában igyekeztem egy olyan központot létrehozni, mely a művészet, mint a fejlesztés központi ága mellett a többi fejlesztési módszerrel, valamint az építészeti és téri elemek segítségével a leghatékonyabban segíti elő a gyerekek fejlődését, kreativitásuk kibontakoztatásával elősegítve a társadalmi integrációjukat.

Géczi Zsuzsanna
Budapest, 2016

1 Kate Lacour, The value of art therapy for those on the autism spectrum. The Art of Autism, 2015. 

2 Jacob Barnett, Forget what you know, TEDxTeen, 2012.

3 Szekeresné Bozó Róza, Autizmus, Magyar Fejlesztőpedagógusok és Gyógypedagógusok Nemzetközi Szakmai Egyesülete. 

4 Rácz Zsuzsanna, Akadálymentes környezet, Autizmussal élő gyermekek vizuális támogatása, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Budapest 2011, 18.  

Részlet az opponenciából

Az elmúlt húsz év újfajta alternatív nevelési trendjeinek elterjedésével az oktatási intézmények építészeti kialakítása is egyre inkább a pedagógus, és az építész szakma figyelmének a központjába került. Finn, német, holland, brit kutatók tevékenysége nyomán* egyre népszerűbb az a vélekedés, hogy az oktatás minőségi terei nagymértékben meghatározzák a gyermekek, fiatalok fejlődését. Napjaik nagy részét ezekben a terekben töltik, így ezek jelentik a társadalmi interakció fizikai kereteit, hatást gyakorolnak a szocializációs folyamatokra is.

Zsuzsanna diplomaterve is hasonló célkitűzésekkel jött létre, a Művészetterápiás Fejlesztő Központ nem csupán programjával, tereivel is a sérült gyermekek fejlődését és szocializációjuk javítását kívánja támogatni. A tervezési program kidolgozottságát és szakmai hitelességét nagy részben alátámasztja Zsuzsanna szakmai előélete: rajz-, és vizuális kommunikáció pedagógusi diplomával, valamint több éves tanári, és rajz oktatói tapasztalattal rendelkezik, a sérült gyermekek igényeit és a velük való bánásmódot a közvetlen (családi) környezetében is megtapasztalta.

A Művészetterápiás Fejlesztő Központ egy Magyarországon egyedülálló, hiánypótló intézmény. Apró részletekig végiggondolt programja kialakítását kérdőíves kutatás, számos (a kerületben is működő) nemzetközileg is ismert intézmény (pl. a Pető Intézet) végiglátogatása, munkájuk és térigényeik felmérése, valamint több személyes beszélgetés és szakmai tapasztalatcsere segítette elő.

Szimpatikus Zsuzsanna magabiztossága és jártassága a témában, amelyet a hitelesen megalkotott programmal, empatikus lelkesedésével támasztott alá. Egy tudatosan felépített működésű és elrendezésű tervet ajánlok elfogadásra a bizottság figyelmébe, amely szellemiségét, építészeti formanyelvét és technikai megoldásait tekintve is tele van optimizmussal.

Borzsák Veronika
építész