Művésztelep a villányi Templomhegy területén – Páll Csanád diplomamunkája

BEVEZETÉS

Mára a művésztelepek kicsit átalakultak a kezdeti felépítésükhöz képest, melyek a 19. század elején spontán módon, az urbanizációra adott válaszként jöttek létre, amikor is a művészek a rohamosan fejlődő városiasodásra reagálva elhagyták megszokott életvitelüket, hogy csendes nyugodt környezetet keressenek vidéken. Mára nem csak vidéken együttélő művészközösségek léteznek, de nagyvárosokban is megjelentek a különböző olyan épületek, amelyekben lehetőség van arra, hogy valaki egyedül, vagy egy közösség részeként alkothasson. A művésztelepek vagy hasonló helyek ma is nagy jelentőséggel bírnak a közösség formálásában, a különböző művészeti stílusok kialakulásában, valamint az egyének fejlődésében, ahogy azt már évtizedek óta teszik.

HELYSZÍNVÁLASZTÁS

Tervezési helyszínként a Villány Templomhegy területén működő egykori kőbánya egyik kis völgyét választottam. A környezeti adottságokból kifolyólag ez egy könnyen és gyorsan megközelíthető terület, mégis csendes és nyugodt környezet, mivel a várostól egy domb választja el. Szerettem volna visszatérni az eredeti gondolathoz és a természetközelséghez, ugyanakkor Villány élénk városát kár lett volna kizárni, így az épületet közvetlenül az út melletti kis völgybe helyeztem el, ami egyszerűen elérhető, és Villány városa akár sétálva is bejárható, mégis megtartja a természetközelséget és csendes atmoszférát.

A telepítés során figyelembe vettem azt, hogy nem csak művészeket szeretnék fogadni, akik akár hetekre érkeznek, hanem időszakos kiállítások alkalmával látogatókra is számíthatok, akiknek szintén fontos a könnyű megközelítés.

Villányt nem csak azért tartom megfelelő helyszínnek egy ilyen funkció otthonára, mert megfelelően keveredik a frekventált élettel teli rész a csendessel, de azért is, mert Villány mellett Nagyharsányon már működött egy művésztelep, ami kifejezetten szobrászművészeknek adott otthont. Mára ez átalakult szoborparkká és ritkán, de használják még alkotásra is. Ezt a helyet hazai és külföldi művészek is előszeretettel látogatták. Ezért úgy gondolom, hogy mivel már ki volt próbálva egy ilyen funkció, és láthatóan működött, a város teret adhat egy másik hasonló helynek.

TÖMEGALKOTÁS

Tömegalkotás során lépésenként vált egyre inkább vonalszerűvé az épület. Az elején kísérleteztem azzal, hogy a hagyományosabb felépítésű művésztelepek példájára alapozva szétszórjam a különböző funkciókat. Viszont ezek nem igazán voltak összhangban a helyszín adottságaival, így arra a következtetésre jutottam, hogy a völgy hosszanti elnyúlásából kiindulva, és ahhoz igazodva egy keskeny ugyanakkor hosszú épületet alakítok ki. Ezzel a formával hozzájárulok ahhoz is, hogy kevesebb területet foglaljak el a természetből, így több tér marad, amit szabadon felhasználhatnak az idelátogatók.

KONCEPCIÓ ÉS TERVEZÉSI PROGRAM

Megfogalmazódott bennem az a kérdés már az elején, hogy releváns-e ez a funkció napjainkban. Ám ahogy a szakdolgozatomhoz gyűjtöttem az anyagot a művésztelepekről, egyre inkább világossá vált számomra, hogy az alkotók még mindig előszeretettel választják ezeket a helyeket, itt ugyanis új impulzusok érik őket, rengeteget tudnak fejlődni, tanulni egymástól, nemmellesleg szakmailag is értékelik, ha ellátogatnak több ilyen közösségi térbe.

A program első és talán legfontosabb kérdése az, hogy milyen művészeket szeretnék vendégül látni, foglalkoztatni az épületemben, hiszen ez már eleve sok funkciót meghatároz. Úgy döntöttem, hogy mivel szobrászművészetre már van alkotótér, így ilyen funkcióra nincs szükségem, viszont más képzőművészetben alkotó művészeket szívesen fogadok. Ez az épület és helyszín szempontjából is egy jó döntés, hiszen a szobrászathoz akár nagyobb, nehezebb tárgyakat is mozgatni kell az épülethez vagy azon belül.

Koncepcióalkotás során figyelmet fordítottam az épület közösségformáló hatására, így alakult ki egy nagyobb tér, amit mozgatható falakkal lehet határolni, ez kiállítások szempontjából is ideális. A kisebb magán műtermek is csak elhatárolva vannak, így alakulnak ki kisebb kubusok. Mivel szerettem volna, hogy a multifunkcionális tér alkalmas legyen kiállításokra, ezért fontos volt, hogy ott ne legyen közvetlen napsütés, így ott a déli oldalon a padlónál nyitottam sávablakokat, valamint szintén ugyanez az északi oldalon a tetőn is megtörtént, így csak surló vagy közvetett fény jut be. A műtermeket az északi oldalra rendeztem, és ott nyitottam nagyobb nyílászárókat, így ott is megfelelő tompa, közvetett fény árad be. A művésztelepen több napot vagy hetet töltenek el az alkotók, amit lakóegységekkel oldottam meg, melyek egy vagy két férőhelyes kis szobák, amelyből kettő alkalmas egy-egy család fogadására is.

ÉPÜLETSZERKEZET

Szerkezet terén is szerettem volna a természetközelség miatt olyan rendszert használni, amely valamilyen formában környezettudatos, így esett a választásom a CLT rendszerre. A CLT vagyis Rétegelt Ragasztott Fa csak nemrég kezdett elterjedni, egy olyan megújuló forrásból származó anyag, amely fenntartható opciót kínál az épületek kivitelezésében. Ezen kívül számos előnnyel rendelkezik, például remek a teherbírása, miközben a szerkezet könnyen és gyorsan összeszerelhető épületkivitelezésnél.

Az épület többnyire CLT szerkezetből áll, viszont mivel a bejárati rész alatt elhelyezkedő elkülönült épületszelvény egy része föld alatt helyezkedik el, így az vázkerámia szerkezetet kapott. Ez azért van így, mert a CLT szerkezetek nem felelnek meg föld alá elhelyezett tartószerkezetként a föld miatt keletkező nyomás és talajnedvesség tűrése miatt.

Páll Csanád