Múzeum a sziklák alatt – Kulturális fórum Arnsbergben
Hogyan lehet bővítést tervezni egy négyszáz éves udvarházhoz, ha a szomszédos telek szintje húsz méterrel lejjebb esik? A stuttgarti Bez + Kock Architekten tériségében látványos, esztétikájában megalkuvás nélküli módon kortárs épülettel oldotta meg a feladatot.
Arnsberg Szolnok-méretű város Németország északnyugati részén, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Első említése 789-ből maradt fenn, bár önálló településsé csak az új évezred hajnalára nőtt. Legjelentősebb időszakát a középkorban élte: a Werl-grófok kastélya körül ekkor alakult ki Vesztfália székhelye. A fénykor nem tartott sokáig, és a város történeti emlékeinek többsége a hétéves háborúban, majd a második világháborúban megsemmisült. A szövetséges bombázók 1943-1945 között többször támadták az óvárost, de nagy pusztítást okozott az „Operation Chastise” néven ismert hadművelet is, amelynek keretében több közeli víztározó gátját bombázták le – az ezt követő árvízben 1600-an vesztették életüket, többségben hadifoglyok.
A Sauerland-Museumot, amely a tartomány délkeleti részének történelmével és művészetével foglalkozik, 1925-ben alapították, és 1937-ben költözött Arnsberg régi udvarházába. A Landsberger Hofot 1605-ben építtette Bajorországi Ernst herceg első udvarhölgye, Pellenbergi Gertrúd számára.
A helyhiánnyal küzdő, a regionális vándorkiállítások bemutatására alkalmas teret nélkülöző múzeum 2012-ben írt ki pályázatot a felújításra és bővítésre az új, Dél-Vesztfáliai Múzeum és Kulturális Fórum programjával. A feladat legsajátosabb kihívását az jelentette, hogy az új épületszárnyat a múzeum melletti, 45 fokos lejtésű telken kellett elhelyezni, amelynek alsó része majd húsz méterrel a bejárati szint alatt helyezkedik el.
A pályázaton nem hirdettek első helyezést; a második díjat a stuttgarti Bez + Kock Architekten nyerte meg, ők kapták a megbízást a tervezésre is. A felújítás első ütemében a meglévő műemléket újították fel, az állandó kiállítás teljes újrarendezésével. Ezalatt a megbízó kérésére a Bez + Kock Architekten alapjaiban átdolgozta tervét, amely korábban földalatti átjárást vizionált a régi tömb és a bővítés között. Ehelyett szoborszerűen lépcsőző épületformát alakítottak ki, amelynek legfelső emelete áll közvetlen kapcsolatban a Landsberger Hof kétszintes pincéjének felső tereivel. Ami változatlan maradt, hogy a bővítés teljes tömege a korábbi épület utcaszintje alatt található.
Az építkezés 2015-2019 között zajlott, 7,7 millió euróból; a három és félezer négyzetméteres bővítést 2019 szeptemberében adták át. A metszetekből, illetve az épületegyüttes távlati látványából kiderül, hogy a fő szándék az volt: a bővítés minél kevesebbet takarjon ki a műemléki együttes megszokott látványából, ugyanakkor önállóan is értelmezhető, markáns alkotásként jelenjen meg. A geometrikus, lépcsőző épülettömeg, amely a Landsberger Hofból átvezető híd képezte „tornyocska” felső szintjéről lefelé bővül kiállítótermekkel, multifunkcionális helyiségekkel, majd az utcaszinten a nagy kiállítási csarnokkal, remekül szolgálja ezt az elképzelést.
A bővítés konkrét kialakítását meghatározta, hogy a helyszín fantasztikus kilátást kínál a Ruhr völgyére. A feltáruló látványok határozták meg a híd vonalát, a látogatói útvonal fordulópontjára helyezett, nagyméretű ablakkal, illetve az épülettestbe egymáshoz soroltan bevágott további nyílások tengelyét is. A hídszerkezetes kialakításnak köszönhetően megőrizhető volt a domboldalban régóta meglévő „Angol sétány”, amely az udvarház szintjéről levezet a Ruhrgasséra – innen ma zavartalanul megközelíthető a bővítmény földszintjének tetején kialakított, nyilvános kilátóterasz is.
Az építészek szerint a bővítés egyfajta mediátorként szolgál a nyugati városrész műemléki egysége, valamint a Ruhrgasse jóval lejjebb fekvő környéke között. Ezt célozza meg az utca tengelyét, illetve a Landsberger Hof beépítését figyelembe vévő telepítés, aminek köszönhetően az épület szervesen illeszkedik a meglévő városképbe, érintetlenül hagyva az udvarház kiemelt szerepét. A délnémet Gauingenben bányázott mészkővel burkolt homlokzat, illetve a nyílászárók elhelyezésének mikéntje a szoborszerű megjelenést erősíti.
