Múzeum és szerkesztőség között – egy berlini háztömbről
Berlin egyik sokszinű városrészének, Kreuzbergnek egyik tömbjét 2020-ban a Német Városépítési és Területrendezési Akadémia (DASL) a Német városépítési díjjal tüntette ki. Mivel érdemelte ki a tömb ezt az elismerést? Erről ír Brenner János, Németországban élő urbanista.
A tömb közepét a volt nagybani virágpiac foglalja el. Használója a tömb délkeleti oldalát határoló Lindenstrasse túloldalán elhelyezkedő Zsidó Múzeum (Jüdisches Museum) akadémiája, vagyis továbbképző és kommunikációs intézménye. Daniel Libeskind zseniális épületének látványa ugyan kissé kiesik az akadémia előterét képező kövezett téren álló néző látószögéből, jól látszik viszont a múzeum régi szárnya, a volt porosz kamarabíróság 18. századi épülete. A tömb háború utáni története tulajdonképpen az elhanyagoltságé: közel volt a "Check Point Charlie" néven közismert átkelő az amerikai és a szovjet szektor között, csak 1987-ben mutatkozott némi érdeklődés az IBA (a nemzetközi építészeti kiállítás) keretében.
2009-ben a "bbzl böhm benfer zahiri landschaften städtebau" nevű város- és kerttervező iroda kapott megbízást a Zsidó Múzeumtól arra, hogy alkosson koncepciót a múzeum lehetséges bővítésére, beillesztve az egész tömb fejlesztésébe. A volt virágpiac épületét az egyre gyakoribb antiszemita bűncselekmények miatt nem lehetett átláthatóbbá és átjárhatóbbá tenni – elsőbbséget kellett adni a biztonsági szempontoknak, éppen elég szomorú, hogy itt tartunk –, viszont Daniel Libeskind kisméretű, de a közterületet mégis látványosan meghatározó felvételi épületet helyezett eléje. A közterület (hivatalos nevén Fromet-und-Moses-Mendelssohn-Platz) a múzeum felől nézve tágul, a térfalakat határoló épületek rendkívül erdeti eljárásban jöttek létre. Az egyes telkeket 2012-ben minimális megkövetelt vételári kínálatot a legjobb használati koncepcióval összekapcsoló pályázóknak adták el, majd a koncepciókat több tervezési workshop-ban fejlesztették tovább.
Az akadémia bejáratától jobbra nézve a "Metropolenhaus"-t látjuk (építészek: Benita Braun-Feldweg és Matthias Muffert). A földszinten kávézók és üzletek mellett nonprofit, civil kezdeményezéséket szolgáló helyiségek vannak, melyek működését a házbeli (nyilván nem egészen olcsó) lakások béréből szubvencionálják. Az épület visszalépcsőzött két felső szintje révén összesen hétszintes magassága ellenére nem vált túl dominánssá. Balra az "IBeB" rövidítésen ismert házban (építészek: ifau és Heide & von Beckerath) lakások, műtermek, "co-working" helyiségek találhatók, külön csemegeként nyárikonyhával a tetőteraszon.
Továbbhaladva a "Metropolhaus" mellett egy szigorúan véve nem a projekt részét képező, de szintén jólsikerült, ívesen tompított sarkokkal kialakított épület mellett a "FRIZZ 23" becenevű, a Besselparkra néző házhoz érkezünk (építészek: Deadline Architekten). A mozgalmas tömegű, elszenesített fa homlokzatú épületet a kezdeményező befektetők kifejezetten a "kreatív iparnak" szánták. Több mint 40 alaprajzi variációval műteremlakások, "co-working" helyiségek, műhelyek, galériák, szemináriumi és rendezvényi termek, vendégszállások és egy kávézó létesültek itt. A fejlesztésnél fontos szempont volt, hogy a befektetők közt mind profit alapon működő cégek, mind nonprofit szervezetek legyenek – a diverzifikáció megszilárdítja a használók összetartását.
Továbbhaladva a Besselpark mellett – amely nemcsak nevében, hanem a parkot átszelő gyalogutak burkolatában is a nagy porosz csillagászra és matematikusra emlékeztet (tervezők: Rehwald Landschaftsarchitekten) – a "Tageszeitung" (közismert rövidítésén a "taz") szerkesztőségének és kiadóhivatalának irodaházához érkezünk (építészek: E2A / Piet Eckert & Wim Eckert Architekten, Zürich). Fordítva is lehet szemlélni: a Friedrichstrasse felől érkezve mondhatni ez a tömb városépítési "felütése", a homlokzat jellegzetes rácsos szerkezetével. A "taz" saját ételmezése szerint a baloldali sajtó "zászlóshajója", a zöld-alternatív miliő kedvenc lapja és mint ilyen, súlyt helyezett arra, hogy székhelye Kreuzbergben legyen, ott, ahol az említett miliő Berlinben még a megosztottság idején keletkezett. Ebben szerepet játszott, hogy még a hatvanas-hetvenes években a nyugat-berlini szenátus eklektikus háztömbök teljes feláldozásával, árkon-bokron át városi autópályát akart építeni a közelben – nem csoda, hogy ez ellen polgári kezdeményezések alakultak és részben radikalizálódtak. A "taz"-ot ma már azonban nyugodtan az "establishment" részének lehet tekinteni, ami a földszinti kantinban békésen falatozó közönségen is látszik.
Összefoglalva: a háztömböt mind a Zsidó Múzeumból kiinduló kezdeményezés, mind a sokféle beruházói konstrukcióban született épületek egyedisége teszi vonzóvá, melyet a jóminőségű közterületek tartanak össze. Az angol nyelvterüelten használatos kifejezéssel: az egyes épületek részben túllépnek a "bread and butter architecture" szintjén, de nem annyira, hogy egymást agyonkonkurrálnák – éppen ellenkezőleg, városépítészeti egységgé szerveződnek. Berlin városszövete további érdekes elemmel gazdagodott.
Dr. Brenner János, címzetes egyetemi tanár, okl. építészmérnök, építésügyi asszesszor
Adatok forrása: Christina Simon-Philipp (szerk.): Deutscher Städtebaupreis, Stadt bauen 8, Wasmuth & Zohlen Verlag, Berlin 2022.
A fényképeket Brenner János készítette.
Szerk.: Hulesch Máté
