Múzeumnegyed és diskurzus a beruházásokról

A Levegő Munkacsoport nyilatkozata a Múzeumi Negyeddel kapcsolatban. 

Nemcsak a mostani nagy hőségben, de általában is kevés a diszkusszió a nagyberuházásokról. Szándékosan használjuk a latinos kifejezést, mert a vita vagy a konfliktus szavak sokak számára nálunk pejoratívan csengenek. Vajon emiatt hallatják egyre ritkábban a véleményüket a szakértők, a szakmai és civil szervezetek fontos beruházási elképzeléseknél, reformtervezeteknél?

Pedig az elmúlt időszak számos tanulsággal szolgálhatott arra, hová vezet a koncepciótlanság, a nem elég körültekintő előkészítés, az alternatívák mérlegelésének hiánya vagy az ellenvélemények agyonhallgatása.

Nincs diskurzus a Városligetbe álmodott ún. Múzeumnegyed tervezetéről sem. Nem pusztán a park túlterhelésére, a zöldterületek beépítésére gondolunk. A projekt időszerűségével kapcsolatban is kérdések merültek fel.

Az együttest megálmodó Baán László különleges diplomáciai és menedzser-képességekről tesz tanulságot évek óta, a Szépművészeti Múzeumot vezetve. Munkájának eredményeire számos külföldi fórumon is felfigyeltek. Nagysikerű tárlataival nem kavicsot, de sziklát dobott a hazai kiállítások állóvizébe. (Tisztelet néhány kivételnek.) Ambíciói azóta sem csökkentek. A Nemzeti Galéria újjáéledt a vezetése alatt. Az impresszionistákat bemutató új kiállítás a képtár régi fényére emlékeztet.

A hazai múzeumlátogatók más múzeumokban régóta nincsenek elkényeztetve. Számos gyűjtemény hetente csak néhány óráig tart nyitva, új és színvonalas kiállításokat pedig elvétve rendeznek. A kétszáz évi vajúdás után megnyílt és hamar közkedveltté vált Természettudományi Múzeum fejlesztése megakadt a Ludovika közigazgatási egyetemmé alakítása során. Komoly adóssága a mindenkori kormányzatnak egy Műszaki Múzeum létrehozása is. 1960-ban írta Nyárády Gábor a világ műszaki múzeumait bemutató könyv előszavában: „Mindenekelőtt az a kívánság serkentette bennünk az úttörő kedvet, hogy előmozdítsuk a magyar műszaki múzeum évtizedek óta vajúdó ügyét. ...Lám, más iparilag fejlett országok, hazánknál kisebbek is, már sorra felépítették tudományos és technikai múltjuk pantheonjait, s a jelen vívmányainak felsorakoztatására és megismertetésére hivatott intézményeket; nagy áldozatokat is vállaltak értük, amelyek persze busásan megtérültek azután.”¹ Tudjuk, hogy a lakosság műszaki-természettudományos ismereteiben, e tudás erkölcsi és anyagi megbecsülésében ma igen nagyok a hiányosságok, miközben a gazdaságban a legnagyobb hozzáadott értéket az innováció, a folyamatos fejlesztések ígérik.

A Múzeumnegyed koncepcióval kapcsolatos álláspontunk kialakításához néhány kérdésre mielőbb szeretnénk választ kapni. Feltételezve, hogy a kiírt ötletpályázatot hatásvizsgálatok előzték meg, nem jelenthet nehézséget ezek megválaszolása.
1) Volt-e vizsgálat alternatív helyszínekre vonatkozóan, ha igen, milyen eredménnyel? Ha nem, miért nem?
2) Kapott-e a Magyar Urbanisztikai Társaság választ a beruházással kapcsolatos kétségeire?
3) Van-e számítás arról, hogy 120 milliárd forintot üvegre, betonra költve érünk-e el nagyobb anyagi és immateriális hasznot, vagy ha meglevő gyűjteményeink sikeres bemutatására fordítjuk ezt az összeget?
4) Milyen nemzetközi tapasztalatok támasztják alá azt a feltevést, hogy a látogatók szívesen néznek végig egyvégtében akár féltucat múzeumot is? Mire alapozzák további múzeumkedvelő turisták özönlését a Városligetbe? Nem elég vonzerő a meglevő kínálat?
5) Mi lesz a meglevő infrastruktúrával? Torzó marad-e a Millenáris Park? Lesz-e pénz az Állatkert bővítésére? Meddig marad bizonytalan a Várban a Nemzeti Galéria sorsa? Mit gondolnak a fejlesztésről a megszorítások miatt vegetáló értékes közgyűjtemények gazdái szerte az országban?
6) Ha a Városliget parkjának elégséges öntözésére sem volt elég pénz, a park tervszerű karbantartásáról nem is beszélve, miből lesz pénz a felvázolt grandiózus beruházáshoz méltó zöldterület-karbantartásra a teljes területen?
7) Milyen ágazati egyeztetések alapján választották ki a tervezett negyed öt múzeumát?

Visszatérve a bevezető gondolathoz, irígylem azokat az országokat, amelyek vallják, hogy a vita nem gáncsoskodás, hanem arra való, hogy minden szempont, tapasztalat felszínre kerüljön, és sikerüljön közösen megtalálni a lehető legjobb megoldást, nem félve eközben még attól sem, ha az adott esetben az eredeti elképzelés elvetését vagy gyökeres átalakítását jelentené.

Bp. 2013. augusztus 14.