Nade mi is az az antropocén? – Kortárs művészeti és építészeti könyvajánló VI.
Az ISBN könyv+galéria könyvajánló sorozatában Istvánkó Bea ezúttal az antropocén fogalmát járja körül, három olyan kiadványt ajánlva olvasóink figyelmébe, melyek segíthetnek eligazodni a kortárs építészeti diskurzusban is egyre inkább megjelenő fogalmak hálójában.
A diskurzus kiindulópontja egy immár tizenöt éve, 2007-ben történt londoni konferencia, a Speculative Realism után elindult filozófiai vita, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a világról való emberközpontú gondolkodásmódot. A konferenciát követő párbeszédből az elmúlt tíz évben számos filozófiai irányzat formálódott, amikre jelenleg a spekulatív realizmus, a spekulatív materializmus, az objektumorientált ontológia, a non-antropocentrizmus vagy egyszerűen csak az antropocén kor kifejezéseket használja a kortárs művészetelmélet. Leegyszerűsítve mindegyik irányzat lényegi eleme, hogy megkérdőjelezi az ember fölényét az élő és tárgyi világgal szemben, valamint végesnek feltételezi azt a tudásanyagot, amit az ember képes felderíteni környezetéről. A diskurzusnak társadalomtudományi, technológiai, geológiai, politikai, környezetvédelmi és természetesen építészeti, urbanisztikai aspektusai is vannak, melyekről rengeteg publikáció és egyre több könyv jelent meg. Az elmúlt években számos új filozófiai fogalom született a felsorolt irányzatok nyomán, melyek közül számosat az építészetelmélettel is kapcsolatba hoztak. Például Timothy Morton bonyolultnak hangzó, valójában az informatikából átemelt és könnyen megérthető hiperobjektum, vagy hipertárgy[1] fogalma, mely szerint hipertárgynak tekinthetők azok az objektumok, amik egész egyszerűen felfoghatatlanul és megfoghatatlanul hatalmasak, ugyanakkor hatással vannak környezetünkre, sok esetben folyton körülvesznek például minket, embereket. Ilyen hiperobjektum például a globális felmelegedés, vagy az infravörös fény. Természetesen Timothy Morton összes, a témában íródott könyvét és számtalan egyéb publikációt is ajánlhatnánk ebben a részben, de most csak három, különböző okoknál fogva fontos, vagy érdekes kiadvány bemutatására nyílik lehetőség, melyek az alábbiak:
Arquitectura Viva 2016/189 – Anthropocene
Luis Fernández-Galiano
Az ember által a földkéregben okozott változások olyan mértékűek, hogy egy új geológiai korszak, az antropocén, az úgynevezett negyedidőszak legújabb szakasza kezdődött, és ez a történelmi mutáció éppúgy tükröződik az építészetben, mint korunk városaiban és tájaiban. Az Arquitectura Viva két 2016-os számával, amelyek testvérlapként "Az éghajlat változása" és "Antropocén" címmel, ebben a sorrendben jelentek meg, bekapcsolódik a fenntarthatóság kérdésével kapcsolatos vitába. Az "Antropocén" Luis Fernández-Galiano "Építészet és élet" című hosszú esszéjén keresztül vizsgálja az emberi civilizáció által fémjelzett korszak paradoxonjait és lehetőségeit. „Az a döntés, – írja Fernández-Galiano – hogy a 20. század közepén a nukleáris kísérletek elterjedésével kezdődő negyedidőszakra az antropocén kifejezést használják, hasonló hatást kíván kifejteni, mint amikor először láttuk a Földet az űrből. Az "antropocén" ennek az évszázadnak a "kék márványa" (Blue Marble[2]), mert mindkettő ugyanazt az üzenetet közvetíti: bolygónk törékenységét és a szükséges szolidaritást közös otthonunk lakói között, amelyen oly sokat rontottunk." Az Arquitectura Viva ezen tematikus számának a legfontosabb erénye, hogy spanyol és angol nyelven közli Fernández-Galiano Anthropocene - Fifteen Theses című szövegét, csodálatosan érdekes műholdképekkel és légifelvételekkel illusztrálva.
A Bestiary of the Anthropocene
Nicolas Nova & Disnovation.org (ed.)
Onomatopee, Eindhoven. 2021
Ez a különleges fogalom-gyűjtemény a korunkra jellemző hibrid “lények" illusztrációinak gyűjteménye, amelyet egyaránt inspiráltak a középkori bestiáriumok és károsodott bolygónkon megfigyelhető jelenségek. Plasztiglomerátok, robotkutyák, csirkecsontok, műfű, antennafák, Sars-Covid-2 vírus, lefejezett hegyek, drónok ellen harcoló sasok, szabványosított banán… ezeknek a példáknak mindegyike, annak a gyorsan átalakuló "poszt-naturális" korszaknak a jele, amelyben élünk. Anélkül, hogy észrevennénk őket, ezek a "lények" egyre inkább elterjednek, és együtt élnek velünk. A BESTIARY OF THE ANTHROPOCENE pontosan ezt a pillanatot igyekszik megragadni, amikor a bioszféra és a technoszféra összeolvad és egyetlen új hibrid testté fonódik össze. Mi történik, amikor a technológiák és nem szándékolt következményeik olyannyira mindenütt jelen vannak, hogy már azt is nehéz meghatározni, hogy mi "természetes" és mi nem? Mit jelent szerves és szintetikus anyagokból álló hibrid környezetben élni? Milyen új egyedek népesítik be bolygónkat a 21. század elején? A könyvben felsorolt hatvan új egyed és kreáció listája egyszerre vicces, kétségbeejtő, szomorú és félelmetes. Tovább erősíti a drámai hatást a könyv kinézete, hiszen fekete papíron ezüstszín monokróm nyomással jelenik meg a szöveges és a képes tartalom. A kötet első egysége funkcionál bestiáriumként, a második felében viszont a témával kapcsolatos hosszabb tanulmányok teszik igen fontos forrássá a tavaly megjelent kötetet, olyan szerzők közreműködésével, mint Benjamin H. Bratton, Michel Lussault, vagy Nicolas Nova.
Az antropocén. Az ökológiai válság és a posztantropocentrikus természetkulturális viszonyok.
Horváth Márk
Prae Kiadó, Budapest. 2021.
Horváth Márk könyve az antropocén tudományban elfoglalt helyének, a róla szóló́ eszmecseréknek, az azt övező vitáknak a bemutatását tűzi ki célul. A kötet első részében az úgynevezett "szűk" és "tág" antropocénfogalmak bevezetésével érzékelteti azt a tudományos közeget és beszédrendet, amely az antropocén köré szerveződött, beleértve a vele versengő gondolkodásmódokat, irányzatokat és a társfogalmak jelentette eltérő látószögeket. A második és harmadik részben az antropocén filozófiai és esztétikai kihívásait szemlélteti, mindazokat a bölcseleti és művészeti trendeket és tendenciákat – többek közt a poszthumanizmust, a spekulatív realizmust vagy éppen a "sötét ökológiát" –, amelyek a humán tudományok képviselőit is a jelenség értelmezésére sarkallják.[3] “Az antropocén a jelenünk és a jövőnk. Mindennél fontosabbnak tűnik, hogy ezt a jelent és jövőt jobban értsük." – írja a szerző. Bár a kötet nyelvezete nem mondható éppenséggel egyszerűnek, a szövegben található kulcsfogalmak tipográfiai elválasztása lehetővé teszi, hogy egy enciklopédiához hasonlóan navigálhassunk az összetett gondolatmenetben. A kötet egyébként, már csak a borító designjából kiindulva is, tekinthető úgy, mint a 2019-ben megjelent, A poszthumanizmus változatai című kötet “folytatása", mely témánk szempontjából szintén nem érdektelen szakirodalom.
Istvánkó Bea
A fenti kötetek elérhetőek az ISBN könyv+galéria kínálatában.
Szerk.: Hulesch Máté
[1] Morton, Timothy (2013) Hyperobjects: Philosophy and Ecology After the End of the World (Minneapolis: University of Minnesota Press)
[2] Kevesen tudják, hogy elég későn, csak 1972-ben, az Apollo-17 misszió során készült bolygónkról A Kék Márvány című felvétel, amely a világ egyik legtöbbet használt fotójává vált és amely mára meghatározza a Földről a fejünkben élő képet.
