Nádházban biopiac - egy uránvárosi kertközösség víziója

Földünk energiáinak végessége sok építészt sarkallt már arra, hogy alternatív megoldást keressen a bevált és megszokott anyagok és technikák helyett. Simon Endre Breuer Marcell Diplomadíjban részesült tervében ősidőktől használt építőeszközhöz nyúlt vissza, a szalmához.

Ökológiai lábnyomunk túlnő rajtunk ezért minden lépés, amellyel közelebb kerülhetünk egy biztonságosabb, élhetőbb, kiszámíthatóbb jövőhöz értéknek tekinthető. A szalma szerkezetek megadhatják a fűtési és hűtési energia csökkentésére irányuló igényre a gazdaságos választ. Ilyen szerkezetekből biztonságos háztartásokat teremthetnek azáltal, hogy természetes anyagokat építünk be, amelyeknek nincs káros kipárolgása és biztosra mondhatóan nem terhelik egészségünket káros, a szervezetünkben felhalmozódó anyagokkal. A szalma alacsony előállítási költsége és energiaigénye, valamint könnyed visszajuttathatósága a természet körforgásába csak néhány kiemelt előny. Úgy gondolom, hogy a szalma, mint korszerű építőanyag az építészek és terveik által központi szerepbe állítható, így a szalma egy lépéssel közelebb hozhat minket bolygónk megmentéséhez.

A szalmabála szerkezetek építésénél és tervezésénél lényegesen nagyobb hangsúlyt kell fektetni bizonyos biztonsági tényezőkre, legfőképp a nedvesedésre. Mindezek ellenére a szalma egy csodálatos és sokrétű építőanyag, melynek gyakorlati alkalmazása őszintén hiszem, hogy a jövőben elterjed és hétköznapivá válik.

Diplomamunkám célja rávilágítani a szalmaépítészet jelenlegi korlátaira és még megoldatlan problémáira, melyek miatt még jogosan merülhet fel bennünk kétely alkalmazásával kapcsolatban. Ezért éreztem célszerűnek egy olyan épületet diplomamunkámként továbbfejleszteni, amely kihívás számomra, amelyben kihívás a szalmát, mint építőanyagot alkalmazni. Ez egyfajta kísérlet volt, hogy elemezhessem a felmerülő problémákat és tervezési lehetőségeket. Munkám eredményei indokolták azokat a szerkezeti megoldásokat, amelyeket célszerűnek találtam alkalmazni, és amelyeket alkalmaztam az adott épületszerkezeti szituációkban.

Diplomamunkámként egy korábbi tervem továbbgondolását választottam. Pécs városában Uránváros központjától nem messze egy szabadon hagyott telekre terveztem a helyi lakóközösségek számára egy biopiaccal egybekötött, kisléptékű kertgazdaságot, ahol gyakorolható a kertművelés tudománya.
Az itt termelt növények feldolgozására alkalmas kis konyhaegységgel is kiegészül a kert, amely feldolgozhatóvá teszi az itt termett élelmiszeranyagokat, amivel azok  értéke is növelhető. A nyers és feldolgozott termények akár azonnal eladhatóak az erre a célra kialakított apró nyitott piacon, amely egy fedett árnyékos favázas építmény.

Az épületegyüttes 3 részre tagolódik A, B és C tömbökre. Az „A” épület a konyha, amely kissé keletre dől az épületek fő tengelyétől, ezzel csökkentve a túlmelegedés kockázatát. Ez a megoldás vizuálisan is elválasztja a többi egységtől az épületrészt. A „B” épület egy csíráztató- és üvegház, amely üvegfelületeivel dél felé fordul a napnyereség növelése érdekében. A „C” épületszakasz a piac, amely párhuzamos tengelyű a „B” épülettel, de annak tükörképe, hiszen ez a funkció legfőképpen nyáron üzemel, és a felnyíló tető ebben az esetben remek árnyékot ad a vásárlótéren tartózkodóknak. Az épületegyütteshez tartozik még egy külső gyümölcsös illetve egy belső kert, ahol emelt ültetőközegekbe növények telepíthetők.

A tömbök tömegükben egymáshoz hasonló dőlt dobozokat alkotnak. Fontos volt a nagy déli nyitás az üvegháznál, mivel így engedhető be a legtöbb napenergia a térbe, ami a növények fejlődéséhez szükséges. A déli oldalt ezzel ellentétben egy kis felületű hőszigetelt szerkezet alkotja, amely a tető szerkezetét is képzi. A déli tájolás felfelé dől, hogy a nap sugarai télen a legideálisabb beesési szögben érkezzenek. A tető erre merőlegesen törik, és síkjával metszi a hátsó függőleges falat. Így alakul ki az építmény jellegzetes szelvénye, melyből a tömeg formálódik.

Az épület úgy rendezi a teret, hogy testével horizontális falat alkot, amely leszakítja a magasházas, zavarba ejtő arányú lakóövezetet és egy nyugalmas, kertészkedésre alkalmas teret hoz létre azáltal, hogy kapcsolatot teremt az apró épületekkel tarkított külvárosi mezőkkel.