Nagy Tamás nyerte el a 2016. évi Kotsis Iván érmet
A több építésznemzedék tanítómesteréről, Dr. Kotsis Iván professzorról elnevezett emlékérmet minden év decemberében, egy szakmai kuratórium javaslata alapján adják egy kiemelkedő színvonalon alkotó és oktató építésznek. 2016. december 15-én, Kotsis Iván 127. születésnapján a díjat a kuratórium Nagy Tamás DLA, Ybl-díjas építésznek adományozta.
2016. december 15-én a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában, meghitt ünnepség keretében, a MÉSZ néhai rendes tagjának, több építésznemzedék tanítómesterének, Dr. Kotsis Iván professzor leszármazottainak jelenlétében adták át az idei Kotsis Iván emlékérmet. A díjat – melyet a hazai építészek „fair play" díjaként tartanak számon – 1989-ben alapították, és minden év decemberében, egy szakmai kuratórium javaslata alapján adják egy kiemelkedő színvonalon alkotó és oktató építésznek. A díjat idén a kuratórium Nagy Tamás DLA, Ybl-díjas építésznek adományozta.
Golda János laudációja
Szentkút 2015 szeptember vége
Őszi mesteriskolás kirándulás a frissen felújított mátraverebélyi ferences zarándok-központban. Két nap szakadatlan, bőrig hatoló eső az erdőben, a kékesen párálló völgyben. Az új fogadóépület váratlanul felbukkanó körcikkelyei finoman, de élesen metszik át a szemközti hegyoldalon remetelakokat kutató tekintetet. Lassan besötétedik és a hosszúra nyúló esti harangszó ritmusára baktatunk Nagy Tamás fáradhatatlan esernyős alakja után a rendház újra-fogalmazott kerengőjében. Rögtönzött vetítést tart előzményekről, víziókról. Tanító és professzor, kőműves, designer és asztalos egyszerre. Végigjárva a ferences ház környékének minden zegét-zugát a barlang-kápolnától a szállások hosszan elnyúló cikk-cakkos fa-rácsozatáig, lassan világossá válik, hogy a szent hely egész története ölt itt új formát a szemünk láttára és nemesíti a tájat építészetté. Pont úgy, mint a régieknél.
Zebegényről buszoztunk ide, ahol előtte megnézhettük a család új nyaralóját, feszes kortárs épület a település fölötti kies domboldalban. A Duna nem látszott ugyan a pazar teraszról, de a völgyben felfelé kapaszkodó utcácskák, a lombok és tornyok fölött lebegő fehér ház-kubus valahogy mégis visszatükrözte végtelen jelenlétét. Hazafelé pedig beugrunk még a gödöllői templomba is, hogy újra lássuk és halljuk a fehérre meszelt íves apszis pontszerű színes üvegbetéteinek különös térbeli dallamát.
Bercsényi 1973
Még a hetvenes évek legendás építész kollégiumából, tehát már több mint négy évtizede ismerem Nagy Tamást, jazz-koncertek, alternatív kiállítások és tiltott vagy tűrt előadások egykori szervezőjét. Akkoriban az építészet itthon éppen túl volt a szocreálból szabaduló modernizmus eufóriáján és az államosított nagyvállalati tervezői praxis fokozatosan süllyedt bele a paneles kényszeriparosítás mocsarába. Nemcsak Kotsis Ivánt zavarták el az egyetemről, de aztán letűnt a színről a háború előtti építész generáció klasszikus modern, kézműves építészete is. Jött a semmiből újat imperatívusza.
Makovecz és Reimholz 1989
A legendás dániások KÖZTI-je, Jurcsik műterme, vagy Szendrői Iparterve lehetett vonzó a hetvenes évek elhivatott kezdő építészének, de Nagy Tamás inkább a Buvátit választotta. Megtanulni a szakmát és szellemileg függetlennek maradni. A győri építőipari technikumban elsajátított szilárd szakmai alapok és a Műegyetem ellentmondásos évei után szüksége volt még tíz év kemény irodai gyakorlatra, aztán még három év New Yorkra is, hogy ´89-ben Amerikából hazajőve, Makovecz Imre inspiratív szellemi körébe lépve és tanítás közben Reimholz Péterrel polemizálva önálló építészetet csinálhasson.
Az ezredfordulón feleségével, Lovas Ilona képzőművésszel alapított műterme nagyon magasra teszi a mércét. Felismeri, hogy a politika, technológia és reklám bonyolult hálószövevényében vergődő építészet külső – tehát építészeten kívüli - intellektuális erőforrások nélkül kudarcra van ítélve. Ez veszélyes terep és hogy ne üres forma szülessen, ahhoz nagyon biztos tájékozódó-képesség, formaérzék, szociális érzékenység és kreativitás, valamint nagyfokú mesterségbeli tudás szükséges. A jelszó: a minőség – gondolat, tárgy vagy részlet minősége - mindenek felett…
A felszabadult, már-már önfeledt formai kísérletezést a csornai szülői házból hozott sziklaszilárd erkölcsi világrend koordinátái szabályozzák, ahol elhivatottság, hitelesség és tanítási vágy egymásból fakadó fogalmak.
Nagy Tamás a kortárs magyar templomépítészet nemzetközileg is elismert, meghatározó alakja, gondolati tisztaság, formai következetesség és korszerűség jellemzi a munkáit. A dunaújvárosi evangélikus templomsziget erős szimbolikáját például a vernakuláris építészet tűpontos szerkesztési szabályai hitelesítik, Sopronnémetiben a barokk toronyhoz kapcsolt csöppnyi templomtér egyszerre kiegészít és megidéz, a balatonboglári evangélikus templom pedig éppen Kotsis Iván klasszikussá érett boglári modern katolikus plébánia-templomával hozható érdekes párhuzamba. Puritán terei derűsek, otthonosak, mégis monumentalitást sugallnak. Logikus térkapcsolatok, pontos szerkezetek, jól komponált tömegek, egyszerűség, eszköztelenség és anyagszerűség jellemzi őket.
Lassan négy évtizede tanít és építészhallgatók generációit avatta be a tervezés misztériumába, miközben nyári gyakorlatokon kézbe is veszik az anyagot. A Műegyetemen, majd az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kezdte, később a MOME tanára, 2004-től egy évtizedig pedig az Építész Tanszék vezetője és meghatározó építész-tanára lett. 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában Sulyok Miklós a magyar regionális építészet reprezentánsaként mutatta be a munkásságát Ferencz István és Turányi Gábor társaságában. 1992-ben Ybl díjat, 2002-ben Csonka Pál Érmet, 2010-ben Príma díjat kapott.
Nagy Tamás az építőművészet mestere, munkáit gondolatiság, anyagszerűség, innováció és a tradíció újraértelmezése jellemzi. Épületeinek műszaki és művészi színvonala is kiemelkedően magas, közben fáradhatatlanul tanítja az újabb és újabb generációkat. Kotsis Iván méltó mai örököse.
Golda János a MÉSZ alelnöke
Rövid szakmai életrajz
Nagy Tamás (Csorna, 1951) Ybl-díjas építész. Felesége Lovas Ilona képzőművész, akadémikus.
Középiskolai tanulmányait a győri Hild József Építőipari Technikumban végezte 1964-69-ig. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1975-ben szerzett diplomát. 1975-86-ig a BUVÁTI-ban dolgozott építész tervezőként. A MÉSZ Mesteriskoláját 1978-80 között végezte el.
1986-tól közel három évig New Yorkban, a Haines Lundberg Waehler Architects irodában dolgozott. Ez a korszak meghatározó építészeti látásmódja kialakulásában: tiszta építészeti formák, kiforott-logikus alaprajzok és mesterien kimunkált részletek jellemzik alkotásait. Az építészeti műre teljességként tekint a gondolat fogantatásától az építtetők közösségével folytatott párbeszéden át a megépítésig és tovább.
Amerikából hazatérve egy évet töltött Makovecz Imre irodájában, a MAKONA-ban. Az Egyesülés tagjaiként Vincze Lászlóval és Salamin Ferenccel 1990-ben megalapította az AXIS Építésziroda Kft.-t, ahol tíz évig dolgozott. Közintézmények, családi és társasházak egyaránt jellemzik munkásságát ez időszakban, de az alkotások sorából kiemelkednek az egyházi megbízásokra létrejött templomok és parókiák.
1998-ban DLA címet kapott. 2000-ben megnyitotta saját építészirodáját LINT Építészeti és Művészeti Kft. néven, ahol ma is dolgozik. Mesterei szellemiségét folytatja a fiatalokkal közös alkotóműhelyben.
1979-től a BME Építészmérnöki Karán, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán óraadó, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára (2006-ig Magyar Iparművészeti Egyetem). 2004-től 10 évig az Építész Tanszék vezetője.
Munkáit bemutatták Berlinben, Stockholmban és 2002-ben a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén. 1992-ben Ybl díjjal, 2002-ben Csonka Pál Éremmel, 2010-ben Príma díjjal ismerték el munkásságát. Legújabb alkotása a mátraverebélyi Szentkút ferences zarándok-együttes felújítása és új épületekkel lelki központtá alakítása, melyet 2015. szeptemberében avattak fel.
Összeállította: Vukoszávljev Zorán
