Nagyon jó névsorba íródott most a nevem

”A minél egyszerűbben megoldott épületeket szeretem, azokat tartom a leginkább időt állóknak. Minden feladatot megpróbáltam sallangok és felesleges gesztusok nélkül megoldani.”
Interjú Winkler Barnabással 2009. évi Ybl-díja alkalmából.

Az Ybl-díj az építészek legrangosabb elismerése. Elnyerője mintát mutat szakmai tevékenységével, erkölcsi-etikai magatartásával. Emberi hozzáállása, közéleti szakmai tevékenysége példaként szolgál a fiatal generációk számára. Winkler Barnabás 1987-től tagja, 2007 óta alelnöke a Magyar Építőművészek Szövetségének, képviseli a MÉSZ több mint száz esztendős hagyománnyal bíró moralitását. Személyében és szakmai tevékenységében egyaránt képviseli mindazon időtálló értékeket, melyek méltóvá teszik a hazai építészet  legrangosabb díjának elnyerésére. (részlet a MÉSZ Ybl-díj ajánlásából)

Mit jelentett számodra, amikor megtudtad, hogy a díjazottak közé választottak?

Egy díjat megkapni, mindig nagy öröm, különösen hogy elhatároztam, idén én már nem pályázom, és a MÉSZ nyújtotta be az anyagom.
Az Ybl-díj elismerése egy negyvenéves építésztevékenységnek, amiben nagyon sok minden volt. Szól apámnak, aki erre a pályára terelt, visszaigazolás, amivel feléje is el tudok számolni. Szól azoknak a közösségeknek, ahol élhettem, a mestereknek, akiktől tanulhattam. A mai napig adománynak tartom, hogy azokban az években ott lehettem az IPARTERV-ben. Az irodámban próbálom a fiataloknak ezt visszaadni. Szól az építészethez való hozzáállásomnak, amibe beleértendők a kiállítások és természetesen az épületek, amik remélem időtállóak lesznek.

2005-ben Kós Károly-díjat kaptál az építészeti hagyományápolás területén végzett kiemelkedő, eredményes munkádért. Az Ybl-díj életmű elismerésére szolgál.

A HAP Galéria kiállításait hét éve kezdtem és végzem azóta is töretlenül, de jólesett, hogy a szakma is elismeréssel figyeli. A Kós Károly-díj annak a munkának a visszaigazolása volt. Az Ybl-díj ennél többet jelent. Benne van ez is, de benne vannak az épületeim és annak elismerése is, hogy pont húsz éve egy elég nagy irodát vezetek. Sok fiatallal dolgozom együtt, akik itt egy közösségben tevékenykedhetnek, ezt sokra értékelem, sokat is kapok tőlük. Elismerése a közösségi tevékenységemnek. Amikor az ember idősebb, és van már mondanivalója, vannak tapasztalatai, részt tud venni a közéletben, hogy minket, építészeket egy kicsit jobban megbecsüljenek.

Édesapám, Winkler Oszkár az első körben ’53-ban kapott Ybl-díjat, bátyám, Gábor 28 évre rá ’81-ben, és most 2009-ben én. Úgy látszik, a mi családunk 28 évente kap Ybl-díjat. Azt hiszem még egy ilyen – három Ybl-díjjal rendelkező – család van, a Janákyék, ott is apa és két fia kapott. (’53 id. Janáky István, ’90 ifj. Janáky István, Janáky György)

A budapesti Infoparkba tervezett „D” épületed 2007-ben Budapest Építészeti Nívódíjat kapott, de sokan ismerjük a 20 századi építészek megismerésért végzett munkádat is.

Mi az építészeti ars poeticám – kérdezték az Ybl-díj átadásakor is. A minél egyszerűbben megoldott épületeket szeretem, azokat tartom a leginkább időt állóknak. Minden feladatot megpróbáltam sallangok és felesleges gesztusok nélkül megoldani.

A mestereink, a 20. századi építészek bemutatásának a rezüméje is ugyanez. Ha most - közel száz év távlatából - az ember végignézi az életműveiket, az időtálló és jónak tartott épületek azok, amelyek megfogalmazása egyszerű, nem tartalmaznak felesleges gesztusokat. Ezt merem mondani a szocreálban elkészült épületekre is. Nagyon bánt, ha sokszor még az építészek sem tudják, hogy mettől meddig tartott a szocreál, azt hiszik a rendszerváltásig az uralkodott. Sokan azt mondják, a szocreál úgy, ahogy van rossz. A HAP Galéria kiállításai is bebizonyítják hogy az ’51-től 54-ig tartó időben is voltak jó épületek, jó építészek, de a szocreált követő – sokszor csak a házgyári épületekkel azonosított – korszakban is születtek időtálló alkotások, például Mináry Olga, Molnár Péter vagy Gulyás Zoltán épületei.

Mit emelnél ki, mint számodra legjelentősebbet az épületeid közül?

Mindig abban élek, ami az utolsó volt, de leginkább, ami még nem valósult meg. A megvalósultak közül kiemelném a Camponát és környékét, ahol a szerencsének és több más tényezőnek köszönhetően az egész területet tervezhettem. A másik az Infopark „D” épülete. Itt a lehetőségek az átlagnál jobbak voltak, nem kellett mindennap a bekerülési költséggel számolni, hanem egy minél egyszerűbb, de minél jobb megoldást kellett találni. Azt hiszem sikerült.

Mit jelent ma Ybl- díjas építésznek lenni?

Egy díj alapvetően nem ráz meg semmit. Egy jó érzés, a világnak kifelé elismerés. Nagyon jó névsorba íródott most a nevem, de nem hiszem, hogy ezért fognak munkával megkeresni. Talán segíti azt, aki lehetséges megbízóként vagy munkatársként ide az irodába eljön, de nem több.

Van-e valami üzeneted a díj kapcsán az olvasónak?

Üzenetem van. Egyrészt az, ami szerint élek. Soha nem szabad elfelejtenünk az elődeinket, az egész építészettörténetet. Igazán akkor állunk jól a talpunkon, ha az elődeinkre építünk. Meggyőződésem, hogy jó eredményeket, együttműködéssel lehet elérni. Másrészt az építész legyen kompromisszumképes. Így sokkal többet tud elérni a saját meggyőződésének az érvényesítésében, mintha fellengzős és kioktató és úgy tesz, mintha ő tudná egyedül az igazságot. A harmadik pedig a fiataloknak is szól: Legyenek ötleteik, legyenek bátrak, de legyen meg az alázatuk, így tudják szolgálni ezt a hivatást.

Az interjút Borsos András készítette