Napfényműterem a Magdolna-negyedben

Talán szokatlan helyszínválasztás a VIII. kerület Magdolna-negyede, Kern Anita mégis oda tervezte diplomamunkáját, mely így talán húzóerő lehet a további fejlesztésekhez. Célja egy fotográfiai oktatásnak helyet adó épület létrehozása volt, ahol változtatható a beáramló fény mennyisége, így kvázi napfényműteremként szolgál. Az épületben az adott funkciónak megfelelően használható a nap és a fény helyzete. 

„Azt mondhatjuk, hogy az építészet és a fotográfia egy-egy önállóan, saját valójában értelmezhető, alkotói és alkalmazott művészeti ágazat. Amennyiben ez a két tudomány valóban képes önállóan, autonóm módon létezni, akkor miért alakulhat ki mégis egy hierarchikusnak tekinthető viszony, mikor az építészetet a fotográfiával párosítjuk? Ha van „építészeti fotográfia”, akkor miért nincs „fotográfiai építészet”? Hol a határ az építészet és a fotográfia között? (…)

Az építészeti fotográfia, valamint az egyéb művészeti ágazatok egyre elvontabb és a valóságtól elrugaszkodott kísérleteit tanulmányozva felmerül a kérdés, vajon hova tud tovább fejlődni például a fotográfia ágazata? Az egyre fejlettebb digitális technikák, valamint a segítségükkel létrehozott elképesztő alkotások mind inkább az elidegenedettség érzetét keltik a szemlélőben, mintha ez a technikai fejlettség már túlmutatna saját értelmén.

Véleményem szerint az építészetben és a fotográfiában egyaránt a következő lépés a „visszalépés” lesz. A visszatérés az egyszerű formákhoz, ősi technikákhoz, az emberi ésszel felfogható, átélhető és szerethető alkotásokhoz. A művészeti alkotások egyik legfontosabb célja ugyanis a kapcsolatteremtés az alkotó és a szemlélő között, a néző interaktív módon történő bevonása, érzések közvetítése, üzenetek, gondolatok átadása.„





/Építészeti fotográfia, Fotográfiai építészet – Kern Anita, tanulmány, 2015./

Jelen tervezési koncepció célja a fotóoktatás méltó helyszínének megteremtése volt. A terv központi mozgatórugója a fotográfia legfontosabb eszköze: a fény, valamint a fény és az ember, a fény és a tér, a tér és az ember kapcsolata.

A Magdolna-negyedben a „Józsefváros újjáépül” projekt keretében az elmúlt években számos szociális alapon működő, közösségépítő és munkahelyteremtő kezdeményezés, városfejlesztés valósult meg. A főépítész iroda rövid- és hosszútávú tervei közé tartozik a környék hagyományainak felidézése, a kisiparosok bevonzása, munkahelyteremtés, az elszegényedett, nehéz sorsú családok segítése, szociális segítségnyújtás a fiatal generációk számára, valamint bevonásuk a kisiparos technikák fejlesztésébe.

Budapest belvárosának azonban jelenleg legveszélyesebbnek tartott környéke a Magdolna-negyed. Az utcán zajló bűnözés, rombolás, pusztító életforma már állandóvá vált, a területen szinte önálló törvények uralkodnak. A város lakói elkerülik a területet, vagy félelemmel lépnek be. A városvezetés közösségépítő tevékenysége eddig korán sem hozta meg a várt előrelépést. Jelen helyzetben, véleményem szerint a területre való betelepülés egyetlen lehetséges módja a bezárkózás, és védelem kiépítése az épület és használói számára. Különösen egy ilyen funkcióval, ahol az elsődleges cél az átszellemült alkotómunka feltételeinek megteremtése. Egy ilyen élő és interaktív funkció megjelenése azonban, a „zászlóshajó-elv” szerint húzóerő lehet további fejlesztések megvalósításához a területen. Egy rugalmasan formálható építészeti koncepció megalkotásával pedig a tervezés tárgyát képező épület alkalmas lehet ennek a változásnak a lekövetésére.





„Az épület abban az értelemben mobil, hogy bármely rendeltetési funkció, amelyet a használó vagy egy csoport megkíván, lehetséges és megvalósítható.”/Yona Friedman/

Az építmény a fotográfia alaptéziseinek filozófiájára épül. Egy harmonika kihuzatos fényképezőgép esetében például a kétoldalt fix elemként megjelenő optika és hátfal közötti keretek mozgatása az optimális kép megteremtését teszi lehetővé az élességállítás folyamatában. A kamera frontján megjelenő apró nyíláson át pedig a fényképezőgépet kezelők döntik el, a cél elérése érdekében mennyi és milyen minőségű fényt engednek be. Az épület esetében a zárt utcafronti homlokzatok között a különböző használati relációk, valamint az épület használói maguk határozzák meg, mi az optimális beállítás, illetve ki vagy mi az, ami az apró nyíláson beengedést nyer.

A funkcionális egységek és az épület szerkezeti elemeinek szabad alakíthatósága által a fény változásán alapuló mozgás válik kiemelt szereppé az építmény jelenlétében. A középpontban a fény és a tér kapcsolata áll, majd a kapcsolatba belép az ember mint tényező, és saját igényeihez mérten, interaktívan befolyásolni képes azt.







„Megfigyelni, tanulmányozni, felbecsülni és megtervezni a fény tulajdonságait és hatásait az építészeti tervezés elengedhetetlen, igen fontos része.” /Paolo Portoghesi/

A tervezési folyamat egy helyszíni fénytanulmánnyal indult. A tervezési terület és a környező épületek lemodellezésével, a fény bizonyos időintervallumonkénti változásának megfigyelésével lekövethető volt, milyen hatást gyakorol a fény-árnyék változása a helyszínre. Az irányok, felületek megfigyelésével egyértelmű vonalak alakultak ki, melyek az adott funkcionális egységek hozzárendelésével meghatározták a beépítés alapvető jellegét.

A tervezett építmény célja, hogy a fotográfiai oktatás helyszínéül szolgáló épületelemek az adott funkciónak megfelelően tudják használni a nap és a fény helyzetét. Mozgatható acél keretek segítségével, valamint a keretek közé feszített ponyvaszerkezet változásával a fény „állítását” teszi lehetővé az épület, egyfajta épület nagyságú napfényműteremként viselkedve. Ezen túl a keretekre rögzített emeleti dobozszerkezetek fel-le mozgatásával szintén változtatható a beáramló fény mennyisége.







Az épület az analóg fotó elméleti oktatásán túl intenzív gyakorlati képzést nyújt a fotográfia iránt érdeklődők számára, korosztálytól, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül. Negatív-pozitív színes és fekete-fehér laborral, műtermekkel, archaikus technikák oktatását lehetővé tevő műhelyekkel, valamint ezek szerves részeként kialakított, kamerakészítő műhellyel. Az épület nemcsak kielégíti a fotózást tanulni vágyók igényét, de üzemével, esetlegesen kialakítható üzletével, rendezvényhelyszínével szerves részévé válhat a város kulturális életének.

A tervezési koncepció célja nem pusztán egy művészeti oktatási intézmény megalkotása volt, hanem sokkal inkább egy hosszútávú kutatómunka egyik állomásaként funkcionált. Egyfajta válaszkeresés ez a fotográfia és az építészet hierarchiája, a művészeti ágazatok jövőbeli fejlődése, valamint az ezt lehetővé tevő legoptimálisabb építészeti terek szabadszellemű megalkotása kapcsán felmerülő kérdésekre.

Kern Anita

Opponensi vélemény

Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építész tervező MSc
Kern Anita „Analóg Fotográfiai Alkotóműhely (Budapest, Magdolna negyed)”
című diplomamunkájához

Ugye nem baj, hogy komolyan veszem az előtanulmányait és leginkább a tervét ez a fotó ( Walton Eszter kép) írja le.

Pontosan leírja az individum önvédelmét, ugyanakkor széttárja az ujjait és kikacsint a külső létezésre, a kint élő emberekre. A mai városfejlesztés európai és világszínvonalú fejlesztési kérdéseit feszegeti ez a terv. Csak nagyon kérem, hogy döntse el, hogy mit akart. Fantasztikusan bátor a helyválasztás, a „nyócker” Alföldi Gyuri féle Kesztyűgyár lépéseit követi ugyanakkor nagyon kedvesen, szinte nőies félelemmel a No Go mellett dönt: bezárkózás, érintetlen csendes meditatív kreatív alkotóműhely, mely az arra érzékenyeket befogadja, viszont az úgynevezett front page-eken, a két utca végén zárt felülettel, fém védőpajzsokkal védi ezt az alkotói szigetet. Ugyanakkor felébred a tervezőben az a szociális érzékenység, hogy a korábban említett akupunktúra beavatkozáson lassú szociális érzékenységgel vissza szeretne hatni a környezetére.
Véleményem szerint hangsúlyozva a szakdolgozat és előtanulmányok nagyon magas színvonmalára, úgy gondolom, hogy az utóbbi a tettének legfontosabb értéke.

Tehát nincs olyan,hogy NO GO, mert ő is tudja és mi is tudjuk, hogy ez a védőpajzs alapvetően egy beszívó hatású térsor, helyesen a fiatal kolleganő tervezői attitűdje által létrehozott átjárócső, mintegy utazás a két utcafront között, korábban passage-nak is nevezhető átjáróház, melyben jó esetben a mai fiatal kortárs művészeti vizuális kisérletek történnek. Ennek nagyon fontos része, hogy aki oda érkezik hatással van rá vagy éppen alkot vagy a haverok haverjának meghívásával tér be, olyan szellemi izgalom jön létre , mely hitem szerint EMERGENS folyamatot hoz létre. Ennek lényege a folymatos szellemi párbeszéd, mindegy hogy milyen állapotban, csak a virtuális Facebook, wifi... mint pszeudó felületek helyett igazi és fel nem adandó emberi találkozások jönnek létre, ahol diplomázó fiatal kolleginánk az „unplugged” és a
„plugged” digitális folyamatos határmezsgyéjén mozog és befogadja az ezen kísérletet végző emberek folyamát. Ezért pontosan az a bizonytalanság érződik a terven, ami a nyitott társadalmi tér városi tér és a zárt közötti saját bizonytalanságát tükrözi.

Mi viszont már tudjuk, hogy a beavatkozásoknak súlya van. Nem ő dönti el, hogy ez egy zárt védőbástya vagy nyitott, hanem az a gyönyörű a környezet és a társadalom reagálásában, hogy ők döntik el, hogy bemnnek-e vagy zárványként kezelik. És azt se a tervező dönti el, hogy ha megijedt önmaga bátor helyválasztásától, akkor is elkezd működni a környezet, akár akarja akár nem , mintegy „akupunktúra pontként” beavatkozik a környező alkók életébe, vagy sem. De feltételezem, hogy éppen a veszélyesnek hívott környezet az, ami elsőként behatol ebbe a zárt bázisba.

Behatolhatnak online az egész országból, akár az egész világból fiatal fotoművészek, tehát szó szerit univerzális szellemi kapcsolatot tud teremteni. Ugyanakkor pontosan tudom, (lásd Kesztyűgyár, vagy mint trója „fanyúl”) , ha valóban jól működik, az ott élők behatolnak. A kérés az, hogy építészetileg ő ezt menniyre szolgálja.

Kezdjük vizsgálni az építészeti viselkedését. Tömör, zárt, börtönfal szerű falaival, mely egyszerre meglepetést sejtet mögötte, mint Aladin kapuja, egyszerre taszít és rémiszt tehát elijeszti az érdeklődőket. Főleg a térmetszeteken látszik, hogy egyrészről gyönyörűen illeszekedik az épület aránya a környező házak párkányzatához, klasszikus arányaihoz, míg a másik kitörési ponton modorosan veszít a környező házak magassági illeszkedéséből. Egyfajta keretszerű vonalkódhoz hasonló zárt és nyitott tér sorolást végez, de nem veszi fel a két utca közötti magassági és térarány formákat. Ez gyengíti az alapkoncepciót. A másik fájdalom, hogy nem csak társadalmi, térpszihológiai és karakter beli illeszkedés létezik, hanem van egy közvetlen térilleszkedési hihetetlen érték, a csőszerű titkos bejárat után ahogy haladunk a térben az épületnek reagálnia kéne a két oldalán megjelenő hagyományos belső udvari épületek fényviszonyaira. Célszerű lett volna, ha már a technológia megengedi, ha olyan állapotokat is látunk, amikor a külső tér bővülmények plusz fény bevitele létrejön.

Mindennél nagyobb örömet szerzett a funkció és a hely választás, mert a Kesztyűgyárból ismert, de említhetném Barcelona legészakibb legelmaradottab szociális városrész fejlesztését, ahol hasonló funkciók mellett meglepő módon a közös értékeket technológiát , számítógépeket, wifit, fotót... azért nem tűntetik el és lopták el a legnyomorgóbb családok gyermekei, mert tudták, hogy az mind az övék, közös érték és nem romboljuk le, hogy másnap is használhassuk, hogy kitörjünk, mint a brazília szegénynegyedek sport klubjainál, együtt tudnak internetezni, zenélni, fotózni, hogy nyomorukban mégis a viléggháló részeinek érezhessék önmagukat és egyikük sem fosztotta volna meg a másikat ennek örömétől. Ezért maradt egyben és értintetlenül a hely és nem kell a nyugati kispolgári berögződéseink alapjén félni és előre megijedni attól a bátorságtól, ami egyébként ennek a tervnek a legnagyobb üzenete.
Tehát nyugi! :-)

Azt a bizonyos zárt két oldalt arányosítsuk, napközben tegyük teljesen nyithatóvá, mint egy óriási nyitott könyv, be lehet lépni ebbe a varázslatos térsorba, nem kell mindenáron mozgatni a falakat, hanem be lehet állítani állandóra, hagyni a fényt beengedni ahol be tud jönni és védekezni ahol nem. Hagyni az embereket beáramolni, mert csak nyerejtünk vele. A fölösleges high tech mozgatás elhagyásával egy korrekt közvetlen környezetre beállított pozícióban meg kell nyitni elől hátul a kapukat és bíznunk kell az építész és az építészet erejében. A környezet teszi majd bele a leket, mi csak kereteket teremtünk és ilyen szempontból ezekkel a kitételekkel a legmagasabb szinten megdícsérem ezt a tervet és a legmagasabb szintű beavatkozásnak tekintem.
Ennek alapján természetesen elfogadásra javaslom és a fiatal kolleginának a női szemérmesség, az utolsó védelemnek tartott pajzsok levedlését javaslom.

Opponens neve:
ZHJ 
Z. Halmágyi Judit
Építész

Budapest, 2016. január 25.