Ne kevesek kiváltsága legyen a loft – téglagyárból otthont

Az elhagyott ipari épületek irodai- vagy lakócélra való újrahasznosítása itthon kevés jó példával rendelkezik. Azok pedig főleg a luxus kategóriába esnek. Juhász Ágnes Hauszmann-díjjal kitüntetett diplomamunkája ebben is újat kívánt mutatni. A lakóépületek és épített örökségünk iránti vonzalma vezette odáig, hogy rátalált a volt százhalombattai téglagyár egyik épületére.

„Napjaink megkerülhetetlen kérdése a fenntarthatóság. Meglévő épületállományunk mind materiális, mind pedig erkölcsi értelemben hatalmas értéket képvisel, nem beszélve az esztétikáról. A társadalom döntésképes és tehetős rétege eddig nem kényszerült rá, hogy ezen kérdésekkel foglalkozzon. Az örömteli változás abban áll, hogy pusztán etikai alapon és nem anyagi megfontolásból dönt egyre több jómódú megrendelő a régi épületek felújítása, revitalizációja mellett. Meggyőződésem, hogy ez ma az építészet legnagyobb kihívása és egyben lehetősége.” - ifj. Benczúr László

Az egyetem zárásaként mindenképp olyan témával szerettem volna foglalkozni, ami igazán közel állt hozzám végig az egyetemen, ez pedig a lakó funkció. Emellett régi vágyam, hogy meglévő, akár műemléki épülettel foglalkozzak. Az egyik legérdekesebb és legszebb építészeti feladatnak tartom meglévő értékek továbbörökítését és –építését. A két alapgondolatomat összevetve jutottam így a loft lakásokhoz mint téma.
A kutatómunkámat két vonalon indítottam el. Az egyik magának a loft-kultúrának a tanulmányozása. A másik pedig egy értékkataszter vizsgálat a régi ipari és mezőgazdasági épületekről Pest megyében.

A loft

Kialakulása közel félévszázados múltra tekint vissza. A legtöbb írás a '70-es évek Angliájából eredezteti. A textilipar hanyatlásával Manchasterben, a kontérnerhajók megjelenésével pedig Liverpoolban tömeges gyárbezárások kezdődtek, az ingatlanokhoz jóval piaci ár alatt lehetett hozzájutni. A népességnövekedéssel a lakóövezetek folyamatosan érték el az ipari zónákat, így az ingatlanok lakó és irodai célra történő kihasználása egyre kézenfekvőbbé vált. Máshol New York Soho nevű városrészét említik kiindulópontnak, ahol már az '50-es években elkezdődött az egykori gyárépületek nagy alapterületű és belmagasságú, általában galériás lakóterületekké való átalakítása.

Ez a racionalitáson alapuló épülethasznosítás mára meghódította világot, a lakásépítészetben új távlatokat nyitott. A nagy, osztatlan terek és óriási ablakfelületek kontrasztot mutatnak azokkal a szűkös lakásokkal, melyek a városi életforma sajátjai. Mindig lenyűgözőnek tartottam, ha a szükség és nem a szándék vagy emberi akarat teremt építészeti értéket. Talán ezért szeretem a népi építészetet, és ragadott meg ez a téma is ennyire.

Hazai és külföldi példákat tanulmányozva négy különböző csoportot tudnék elkülöníteni:

• meglévő adottságokat kihasználó, meglévő épületeket belakó;
• csupán a szerkezeti magot megtartó, felhasználó, kívül karakterében valami újat hozó;
• eredeti épületet használó és tovább/hozzá építő;
• teljesen új épületben a loft úttöréséből profitáló, térformáló eszközeit felhasználó.

A vizsgálatokat elvégezve az egyetlen, ami megoszt a történetben, hogy nem tudott megmaradni a tiszta alapgondolat. Sajnos talán pont a globalizációs ereje miatt torzult mára sok esetben luxuscikké, mikor már nem a szükség, hanem a divat szüli ezeket az épületeket.

Nem az a zavaró szerintem, ha egy új lakóépületben loft-jegyek jelennek meg, például a közösségi terek egyetlen térré kapcsolása egy galériával, hisz a loft eredményeit tovább kell vinni. Amit fájónak tartok, ha egy régen sok embert foglalkoztató értékes gyárépületet megfizethetetlenül drága és nagy lakásokkal elérhetetlenné tesznek a társadalom számára.

Általánosítani szerencsére nem lehet. Ma is épülnek olyan loftok, melyek a múlt értékeire, hasznos továbbörökítésére, és nem a luxusra, pénzre alapoznak. Dilpomamunkámmal én is ezt a vonalat szeretném képviselni, a loft alapgondolatából építkezni.

A helyszínkeresés

A katasztervizsgálatot Pest megyében, de a fővárost kizárva végeztem el. Rengeteg budapesti, a témában érintett épület van, de szándékosan kisebb városokra, községekre szerettem volna a hangsúlyt fektetni. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy jól működő loft átalakításnak nem feltétele a fővárosi elhelyezkedés. Pont a szociális és kulturális generáló ereje miatt tartom jó lehetőségnek egy vidéki város számára.

A települések több mint felével sikerült a kapcsolatot felvennem, a többit pedig internetes adatok alapján mértem fel (muemlekem.hu/googlemaps/panoramio). Az épületek száma még ezzel a szűkítésel is megdöbbentően sok. Nagyon sokrétű az állomány funkcionálisan és az állapotot tekintve is.

A gyűjtést összegezve itt is négy kategóriába soroltam őket:

• a még némely adatbázisban fellellhető, képeken megtalálható, de sajnos már elbontott épületek.
• a még eredeti állapotban használt, sok esetben felújítást igénylők.
• a már felújításon átesett, néhol funkcióváltással kísért, rehabilitált épületek.
• a számomra érdekes, még álló, de már funkciójukat vesztett helyek.

Egyes csoportokat tovább lehetne bontani. Az utolsót a teljesen romostól a jól karbantartottig, az felúítottakatat pedig építészetileg lehetne értékelni, az új funkiciótól elindulva a homlokzatképzésig.

Nem gondolom, hogy hallgatóként jogos megítélnem, melyik épület jó vagy nem. Véleményem természetesen nekem is van, de próbáltam az összes példából tanulni, és olyan projektekkel is foglalkozni, amire nem kaptam fel első körben a fejem.

Ami a vizsgálatkor újabb távlatokat nyitott, az a műemlékvédelem. Nagyon sok épület érintett a témában, ezért szerettem volna kicsit elmélyülni, vagy legalábbis képet kapni egy ilyen jellegű projektről.
Sikerült beszélnem egy olyan tulajdonossal, aki a műemléki védelem alatt álló épülete felújítását az elmúlt években végezte, és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága 2013-ban “Példamutató Műemlékgondozásért” díjban részesítette.
Segítőkészen mesélt a az egész folyamatról, a kivitelezésről, a statikai megoldásokról, felmerülő nehézségekről, az anyagi vonzatról, és nem utolsó sorban a személyes örömökről, mikor a díjak és elismerések által megtérülni látszik a rengeteg befektetett energia és munka.

A megtalált helyszín

A választott telek Százhalombatta óvárosában található, falusi jellegű lakókörnyezetben. Rendkívüli helyszíni adottságokkal rendelkezik, szinte a Duna-parton fekszik, gyönyörű természeti panorámája van, vonzó lakókörnyezet lehet bárki számára.

A városrendezési dokumentáció a területet turisztikai értékét hangsúlyozza, és a fejlesztéseket ebben az irányban látja. A Duna-partot vizsgálva a közfunkciók a lakóházak között végig megtalálhatók, de nem kirívóan jelennek meg. Egy ekkora épületet csak turisztikai jellegű hasznosítását túl nagyvonalúnak, idegennek érezném itt. A város jó közlekedési adottságai miatt sokan járnak dolgozni a fővárosba, ezért bármely korosztály számára alkalmas lehet lakóhelyként. A dokumentációban említésre kerül az óvárosi lakások városi szinten kiemelkedően alacsony komfortfokozata, amely a régi lakásállománnyal magyarázható.

Az előbbiek alapján egy loft jellegű rehabilitáció pozitív változásnak ígérkezne a területen.

A munka a meglévő szerkezet vizsgálatával, állapotfelméréssel kezdődött. Egy felújítás alapvető kérdése, hogy melyek a hasznosítható és melyek az elbontandó épületrészek. Végig kellett gondolni a meglévő szerkezet esetleges javítását, a hiányzó szerkezeti elemek pótlását.

Energiatudatosság/Innováció

A tervezés következő alapkérdéseként merült fel, hogy a rehabilitáció milyen szellemben történjen. Mutassa be egy költséghatékony hasznosítását egy régi épületnek vagy legyen példa arra, hogy a régi alapok hogy tudnak együttműködni a mai fejlődéssel. A választásom az utóbbi gondolatra esett.

Nem titkolt szándékom volt olyan anyagokat, rendszereket megismerni, melyek sajnos itthon még ritkaságszámba mennek. Értem ez alatt például a hármas üvegezésű, alumínium borítású fa nyílászárókat. Nem csak esztétikai, de energetikai tulajdonságaik is kimagaslóak a többihez képest. A tervezés tehát ebben a szellemben folytatódott. Fontos volt számomra, hogy az építészeti koncepció kéz a kézben járjon a szerkezettel, és energiatudatos is legyen. Ezek egymást erősítsék, ne pedig szükségmegoldásokat generáljanak. Erre példák az átrium udvarok. Nem csak építészeti elemként biztosítják a lakások megvilágítását, hanem a nyílászárók megfelelő elhelyezésével kürtőként segítik a természetes szellőzést. Meglepően sok helyen említik gépészeti irodalmakban az átrium és napterek hasznos mivoltát. Innovatív anyag még a tervben a fundermax lemez. Magas minősége és esztétikai értéke számos felhasználási lehetőséget nyújt a belsőépítészet számára. Burkolatként és bútorelemként is alkalmazzák, így segítségével magasabb szintű homogenitás érhető el a terekben.

Az épületgépészeti koncepció is energiatudatosságon alapul. A Duna közelsége és a telken még kiépítetlen közmű egy hőszivattyús rendszer telepítését mutatta lehetőségként. A nagyméretű lapostető napelemek elhelyezését indokolta. Az épület teteje azonban a magassági viszonyokból adódóan számos helyről látható, tehát ötödik homlokzatként funkcionál. Ebben a tekintetben szimplán napelemek elhelyezése nem jöhetett szóba. Az építészeti formálást követően azonban bizonyos számú elem elhelyezésére már lehetőséget ad a mozaik mintát rajzoló, síkban megmozduló tetőfelület.

Lakások koncepciója

A meglévő és hasznosítható szerkezetet egy masszív tégla kemencetér és egy külső héjat formáló háromszintes gerenda-pillér váz adja. A tégla alapon a külső héjba kikötő, szokatlan formájú vasbeton keretek adnak újabb rasztert az épületnek. Koncepcionális kérdés volt, hogy ehhez a héjhoz hogy viszonyulok. Külső keretként épüljenek bele a lakások gyűrűt alkotva vagy belső magként, csak burokként használják. Statikai és kialakítási szempontból is az utóbbi bizonyult helyes iránynak. A kétszintes lakások a stabil alapot jelentő kemencetérre, a rasztert adó keretek közé kerültek.

Épületszerkezeti koncepció

A szerkezet két karakteres részre bontható. A meglévő szerkezettel együttdolgozó vasbeton tartószerkezetek kerülnek kiépítésre, melyek kijelölik a lakások függőleges és vízszintes határait, osztását. Ebbe épülnek bele a könnyűszerkezetes szerelt boxok, melyek a fürdő, az átrium és konyha falait adják.

Fontos kérdés volt az épületnél a hőhidak elkerülése. A meglévő szerkezeteknél körbecsomagolással, új szerkezeteknél pedig hőhídmegszakító beépítéssével történt a probléma megoldása.

Közlekedők

A külső héjba közlekedőfelületek és loggiák kerülnek. A lépcsőházak a lakás kialakatíására alkalmatlanul kicsi raszterekben találtak helyet, a lakótömböt szerencsésen kettéosztva, három magként kiszolgálva a lakókat.

Közfunkció

A városrendezési irányelvet figyelembe véve és a terület adottságait mérlegelve valószínűsíthetők további turisztikai területfejlesztések a környéken. Ezeket a célokat elősegítve a kemencetérbe nem a lakásokat kiszolgáló további terek és közös helyiségek kerültek kialakításra. Pékség, cukrászda, és kávézó boxok adnak lehetőséget kikapcsolódni a városlakóknak, vonzzák be az arra járókat, turistákat.

Homlokzat

A régi homlokzat statikai és épületszerkezeti mérlegelés alapján sajnos kikönnyítésre kerül. Az új homlokzattal mindenképp a meglévőre reflektálva, rajzolatában hasonlóra törekedtem. Így jutottam a perforált fém felülethez, amely modern, mozgatható szerkezettel kiszolgálja az árnyékolási igényeket, de felületi esztétikájában visszanyúl a régihez.

A torony mint utolsó még el nem bontott, különleges, additív elme az épületnek szintén köztéri funkciót kap. Kilátóként, a régi téglahomlokzatot megtartva, állít emléket az egykori gyárnak.

Opponencia Juhász Ágnes diplomatervéhez:

Százhalombattai volt téglagyár rehabilitációja

Százhalombattán vagyunk, a halomsírokról és az olajfinomítóról híres városban, ahová Budapesttől 30 kilométerre valamiért nehezen látogatunk el, pedig Gödöllő, Szentendre, Zsámbék hasonló távolságban találhatók.
Vannak munkák amik gondos kidolgozásuk és kitaláltságuk végett sugározzák magukból azt a szeretetet és odafgyelést amit az alkotó belefektetett. A téglagyár rehabilitációja is egy ilyen terv.

Ágnes munkája megalapozásaként a Pest megyei felhagyott ipari és mezőgazdasági épületek vizsgálata után köt ki Százhalombattán. Állítja, hogy a loft lakástípus az agglomeráció, vagy a kisebb városok sajátja is lehet, nem csak a nagyvárosoké. Fontos az érzékenység amivel az átalakított lakóépületét pozicionálja a piacon, hogy loftban lakni nem egy privilégium, vagy póz.

Minden ember alapvető igénye a lakás. Az első loftokat is ez hozta létre. Az olcsóvá vált felhagyott ipari épületeket belakók, a szűkös nagyvárosi lakásokból egy alacsonyabb igényszintű, de szabadon alakítható nagy belmagasságú térbe költöztek. Ez a típusú low road (Brand, 1994) építészet és a terekben rejlő lehetőség mindig is vonzotta a kezdeményező, innovatív embereket.

A téglagyár egyik erénye a talált tárgyságában (Janáky, 1996) rejlik, amit már csak a hely megejtő természeti szépsége tud felülmúlni. Én úgy ítélem meg, hogy megtalálni egy ilyen helyet és épületet sokszor a feladat 50%-a. Ágnes kitartó munkája a másik 50% ami ezután következik. Az ipari épület egykori karakterét őrző homlokzati struktúra mögött arányos átmeneti és belső terek bontakoznak ki. Kedves a szemnek az a mintázat is, ami lakások traktusmélysége miatt létrehozott átrium udvarok és felülvilágítók, valamit a kiszolgáló magokból és a gyár szerkezetének szintéziséből hozott létre.

Egyedüli ellentmondásként a kezdetben megfogalmazott „elérhető lakás” és az alkalmazott anyagok közötti feszültséget érzem. Ez adja a terv utópisztikus felhangját. Egyébkét pedig felfoghatjuk úgy is, hogy az újonnan létrehozott épület mint érték arányos kell, hogy legyen a beépített szerkezetek és nemes anyagok tartósságával.

A földszinti szolgáltató funkció fedésben van az előzetesen feltérképezett helyi beruházói szándékokkal. Az étterem különleges belsőtere – az egykori körkemence - egy jó szakáccsal felteheti a házat és egyben Százhalombattát is Magyarország gasztronómiai térképére.

Ágnes terve nem csak azért értékes, mert méretében nagy vállalás, hanem modellszerű módon fordul az épített környezetünk egy fontos tárgya felé, amely így tovább élhet új funkciójában őrizve a múlt egy részét és Százhalombatta kulturális identitásának egy darabkáját.

Diplomatervét elfogadásra javaslom.

Gyulovics István
építészmérnök
Budapest, 2014. június 18.