Nemrég jelent meg a MUT „Városliget Város Vár” (MUT 2015) című vélemény-gyűjteménye. A kötetben szerepel Pákozdi Imre hozzászólása is „A Liget Budapest hatástanulmányainak bírálata” címmel (111-114. oldal), amely a „Múzeum │ Város │ Liget │ Budapest (városrendezési hatástanulmány” és a „Liget Budapest projekt, mint kulturális és turisztikai beruházás hatása a nemzetgazdaságra” (KPMG 2014) című tanulmányok bírálatáról szól. A továbbiakban – értelemszerűen – csak az első tanulmányt ért bírálatra szeretnék reagálni, mert a tanulmányt bíráló négy nyúlfarknyi bekezdés 31 sorában szereplő állításokból egyetlenegy sem állja meg a helyét.
A széleskörű vizsgálatokra és alátámasztó munkarészekre alapozott Városliget Építési Szabályzat jóváhagyását (2014) követően kidolgozott bármely elemzés nem feltétlenül „a döntéseket utólag indokló” mű, amint a citált dolgozatban sem szerepel egyetlenegy a Liget Budapest projektet magyarázó megállapítás. Az ellenőrizhető forrásokból beszerzett adatokon, tények összegyűjtésén és ezekből levont következtetéseken alapuló hatástanulmány nem azonos bárminek az indoklásával vagy magyarázatával. Egy hatástanulmány nem attól lesz jó, mert csak ellentmondásokat, hibákat keres, talál vagy rossz, mert nem. A vitatott hatástanulmány a tények alapján összefüggéseket, kölcsönhatásokat, mintákat, trendeket értelmez és azokat valószínűsítve értékeli a hatásokat, amelyeket vagy támogatnak a tervezett beavatkozások vagy nem.
Mi is az a városrendezési hatástanulmány? Eredetileg az egyes területfelhasználási egységekben, keretövezetekben, építési övezetekben és övezetekben felsorolt megengedett és tiltott funkciók közötti, nem nevesített részhalmazba sorolhatók hatásainak vizsgálata érdekében született; alkalmazása azonban később más irányt vett. A városrendezési hatástanulmány többféle tartalommal készülhet 1, de nem azonos a környezeti hatásvizsgálattal 2.
Összességében látható, hogy a városrendezési hatástanulmány nem döntéselőkészítő tanulmány, s mivel nem az, nem is kérhető számon rajta a bíráló által hiányolt döntéselőkészítő tanulmány tartalma. Ugyanakkor a bíráló a priori elképzeléseinek meg nem felelő tartalmú hatástanulmány nem tekinthető „a döntéseket utólag indokló” műnek, így annak tartalma, módszertana természeténél fogva nem kérhető számon a városrendezési hatástanulmányon. Nemcsak a vitatott írásé, egyiké sem. A két különböző információ önkényes összekapcsolása legjobb esetben is csak szubjektív véleményként értékelhető, amit természetesen tiszteletben tartok.
A hatástanulmány ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a „rozsdamezős” fejlesztések jellemzően egy megfelelő városfejlesztési-, közigazgatási-, jogi-, pénzügyi- stb. környezetben sikeresek. A budapesti „rozsdamező” kiterjedése ~3.650 hektárra tehető, ami több mint másfélszerese (!) az V., VI., VII., VIII. és IX. kerület teljes közigazgatási területének, a regenerációra, rehabilitációra érett területeket nem számítva! Ekkora területen akár 365.000 új munkahely vagy 180.000 lakás (465.250 fő), a jelenlegi fővárosi lakások számának közel negyede (!) is elhelyezhető lenne és persze lehetne itt rekreációs terület, sportterület, közpark és kultúra is. Ez a terület egy viszonylag alacsony, átlagosan 1,5 m2/m2 szintterület-sűrűségi értékkel számolva is legalább 54.750.000 m2 szintterületet jelent. A 200.000 Ft/m2 fajlagos értékkel kalkulált közel 11.000 milliárd (!) forint beruházási érték a fővárosi költségvetés ~300 Md Ft-os főösszegének ~37-szerese (!), de a teljes hazai építőipari teljesítőképességének is többszöröse. Ekkora költségű beavatkozás esetében elkerülhetetlenül ki kell jelölni a területi és egyéb prioritásokat.
Területi prioritások hiányában a fejlesztések kockázata jelentősen megnő, ami azt jelenti, hogy a források, eszközök urbanizációs hatékonysága jelentősen lecsökken, a források és eszközök „szétkenődnek”, még egy kedvező lehetőségeket kínáló fejlesztés is vákuumba kerülhet és így nem képes kifejteni a környezet fejlesztésében elvárt multiplikátor hatást.
A budapesti „ITS 2020” 3 hét akcióterületet határolt le és kiemelten foglalkozik a Városliget térségével, a 3. számú akcióterület részeként egy a hét térség közül. Az Integrált Településfejlesztési Stratégia (ITS) feladata, hogy a fejlesztési koncepcióban kijelölt célokhoz olyan feladatokat rendeljen, melyek azután elvezetnek a célok meghatározott üzemben történő megvalósulásához. Az ITS – összhangban az Európai Unió költségvetési ciklusaival – egy hétéves periódusra szól, amiből két év már el is telt. A 7 év alatt megvalósítandó fejlesztések csak a 3. számú akcióterület közel 4-500 hektárnyi területén belül ~35 hektárt fed le, ahol akár ~1-1.500.000 m2 szintterület új beépítés is létesíthető. A számottevő szintterület mellett jelentős infrastruktúra (közlekedés, közmű) és zöldfelület-fejlesztés is szükséges az akcióterület rendezéséhez. További feladatokat jelent a krízisterületek és a slum-osodásnak kitett területek, valamint az értékes történeti épületállomány felújításra váró részének komplex kezelése. Az ITS a 2014-2020 közötti időszakban – a Fővárosi Rendezési Szabályzat (FRSZ) alapján 4,5 m2/m2 (3,5+1,0) beépítési sűrűséggel számolva – akár ~500 milliárd forint bruttó értékű magasépítési beruházást tesz lehetővé az érintett akcióterületen, nem számítva a terület további tömbjeinek rehabilitációját, a közterületek, zöldfelületek és a Városligethez kapcsolódó beruházások egy részét 4. A lehetséges fejlesztések az infrastruktúra költségeivel együtt, 2016 és 2020 között évente mintegy 100-150 milliárd forint becsült bruttó beruházási összeget igényelnének, ami a kivitelezési ipar válságot megelőző időszakban nyújtott teljes budapesti teljesítményének mintegy 20-25%-a.
Könnyen belátható, hogy a korlátozott anyagi forrásokkal rendelkező Fővárosi Önkormányzat nem képes csak erre a területre ennyi pénzt fordítani, miközben további hat akcióterület is ki van jelölve az ITS 2020-ban. Még akkor sem lenne elegendő forrás a terület teljes kiépítésére, ha a fővárosi fejlesztések egyetlen koncentrált célterülete a 3. akcióterület, a Nyugati pályaudvar – Városliget környéke (a Rákosrendező nélkül!) lenne, miközben a jövőben EU-s forrásokra is csak korlátozottan számíthat a főváros. Vagyis elkerülhetetlen lenne a szükséges fejlesztési források megfelelő területi ütemezésének kidolgozása, programozása, de valamennyi akcióterület együttes értékelésével, figyelembe véve a rövid távon indokolt és szükséges egyéb beavatkozások forrásigényét és a reálisan bevonható finanszírozási hátteret is. A rozsdamezős területek múzeumi célra történő hasznosítása akkor képes elérni a várt környezetmegújító szinergikus hatást, ha az egyébként megfelelő (elfogadható) minőségű környezetbe kerülnek, tehát elsősorban olyan területek jöhetnének szóba, amelyek környezetének megújítása, feljavítása a projekt költségeihez mérten, nem igényel jelentős többletforrásokat, illetve abban az esetben, ha a környezet átalakítása, élővé tétele, megújítása a projekt részeként, összvárosi prioritás, valamennyi erre alkalmas uniós-, állami-, fővárosi-, kerületi eszköz, forrás koncentrálásával.
Amíg nincs ilyen programozott stratégia, addig csak a rozsdamezős területek egy-egy kedvező városszerkezeti fekvésű elemének bevonása látszik reálisnak, de ilyen döntés (még) nincs. A jelenleg korlátozottan rendelkezésre álló városfejlesztési (jogi-, gazdasági-, közigazgatási- stb.) eszközök ezért teszik kockázatossá a rozsdamezős fejlesztéseket.
Mindkét terület kiváló városszerkezeti adottságokkal rendelkezik, az egyik a Duna parton, a másik a főváros legnagyobb közparkjában fekszik, mindkettő kiváló programokat nyújtó kulturális létesítményekkel rendelkezik, jelenlegi formájában mégsem tudott komoly hatást gyakorolni a környezetre. Valószínűleg azért, mert mindkettő esetében elszigetelt maradt a kulturális célú fejlesztés. Mindkét esetben valószínűleg a tágabb környezet minősége, a funkcionális összetettség, vegyesség hiánya a fő ok, amit az értékes környezeti adottságok állapota (a Millenniumi Városközpont esetében a HÉV és az elzárt Duna part hatása, a Népligetben a park és a környezet minősége) tovább gyengít.
Megfelelően előkészített városfejlesztési döntések hiányában egy múzeumok telepítésével részlegesen felújított Rákosrendezőn megmaradna az ipari táj dominanciája. A hatalmas kiterjedésű rozsdamező integrációja – véleményem szerint – csak sokkal kifinomultabb, számos radikális döntést is felvállaló városfejlesztési és városrendezési modell esetén lenne tervszerűen és kiszámítható végeredménnyel végrehajtható.
A hatástanulmány 76-80. oldalain számos ábra szemlélteti a turizmus legkeresettebb, leglátogatottabb célpontjait. Természetesen sok külföldi és hazai turista látogatja a főváros értékes emlékeit, azokat is, amelyek kiesnek a fő áramlási útvonalakból, de a fő kérdés nem a különlegességekért külön erőfeszítésre is hajlandó kisebb csoportok kiszolgálása, hanem a magyar kultúra értékeinek minél szélesebb látogatókörrel történő megismertetése, azaz a szervezett turizmus igényeinek figyelembe vétele. Ennek pedig racionálisnak kell lennie. A hatástanulmány 79. oldalán két ábra is szemlélteti a látogatók mozgásának esetleges módosítására vonatkozó lehetőségeket. Valamennyi rozsdamezős helyszín izgalmas lehet, de csak nagyon kevés helyszínnek lehet akkora ereje, hogy képes legyen látnivalókban kevésbé gazdag területeken keresztül átvonzani a látogatókat, kihagyva tradicionális budapesti látnivalókat.
A turisták útvonalai természetesen nem megváltoztathatatlanok és változnak is. A bíráló nem vesz tudomást a valós folyamatokról, arról, hogy a turisták mérlegelik a logikai feladat megoldását: a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legtöbb látnivalót szeretnék megnézni. A jellemzően a fővárosban csak néhány vendégéjszakát eltöltő turista számára a szervezett városnéző utak adnak képet a város egészéről. A kérdés úgy is felvethető, hogy mi az ami kimarad(hat).
A hatástanulmány a VÉSZ alátámasztó munkarészeinek ismeretében készült és nem volt célja az elfogadott terv egyes fejezeteinek újratárgyalása, amint azt a hatástanulmány az első oldalon rögzítette is.
Ehhez képest meglehetősen furcsa az a kijelentés, hogy a javításra hat hónappal később, az április közepén elhangzott bíráló megjegyzéseket követően került volna sor; ez egész egyszerűen nem igaz. Elég lett volna rákeresni a bírált hatástanulmányra, vajon változott-e a bírálat hatására az eltelt közel fél esztendő alatt?
Budapest, 2016.01.24.
dr. Nagy Béla DLA
okl. építészmérnök, vezető településrendezési tervező
egyetemi docens
1: A városrendezési hatástanulmány kifejezést a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (BVKSZ) összesen két helyen tartalmazza. Először a 17.§ (4) b) pontjában, ahol hivatkozik a 14. számú mellékletre, amely a 6000 m2-nél nagyobb kereskedelmi létesítmények elhelyezéséhez szükséges hatástanulmányok között rögzíti a Városrendezési hatástanulmány tartalmi követelményeit.
2: A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet meghatározza, hogy mely esetekben szükséges lefolytatni ezeket az eljárásokat, amelyek nem azonosak a városfejlesztési és városrendezési következmények értékelésével.
3: ITS 2020 Stratégia, 34. oldal (forrás: www.budapest.hu)
4: a legkisebb sűrűség meghatározásának hiányában, természetesen ennél akár sokkal kevesebbet is lehet építeni, de ezt tartalmazza a hatályos Fővárosi Rendezési Szabályzat (2015)