Nélküled nincs játszóutca!

Városi gyerekek az utcán kidobóst játszanak, közben a tesó kismotorozik, anya és apa beszélget a szomszédokkal, a nagytesó egy felfújható gumimedencében bandázik, míg a nagymamák együtt horgolnak a napágyban?

Minden ember életében meghatározó szerepe van a környezetnek, amelyben mindennapjait éli. A környezetpszichológia kölcsönkapcsolatot feltételez ember és környezete között, ami azt jelenti, hogy egy-egy cselekvés nem vizsgálható a kontextusa nélkül, mivel minden interakció, tevékenység egy adott környezetben zajlik. Ennek következményeként a környezetet szociofizikai környezetként határozza meg. Életünk során számos különböző minőségű környezetben töltünk el időt, cselekszünk nap, mint nap. A gyermekek életében meghatározó helyszínként van jelen az intézményi környezet (iskola, óvoda) és az otthon, ugyanúgy, mint egy egyetemistának az egyetem, egy felnőttnek a munkahelye és otthona. Azonban ezek tágabb kontextusban is léteznek, nem csupán önmagukban tehát egy háztömbben, egy utcában, egy kerületben, egy városban, országban.

Útvonalak mentén közlekedünk, amelyeket nap, mint nap megteszünk, bejárunk és legtöbb esetben nem tudatosan, hanem passzívan élünk meg, nem figyelünk, de olykor gyönyörködve szemlélünk. Mindennapjainkban az épített és természeti környezet jellegzetességein végighaladva jutunk el egyik pontból a másikba. Mindeközben tanulunk, megfigyelünk, tapasztalunk magunkról, a környezet aspektusairól, különféle jelenségekről és emberekről. Egy gyermek, fiatal, felnőtt és idős számára egyaránt tanulási közeg a lakóhely egésze és annak részei, mindemellett pedig befolyással van ránk az, hogy ott milyen lenni, milyen élni. Fontos azt is hozzátenni azonban, hogy az emberek tanulási környezetét egyszerre alkotják emberi kapcsolatok szövedékei, az intézmények által konstruált közegek, társadalom, kultúra, tehát a tágabb épített, természeti és szociális környezet.

“Az emberek szociális lények" szokták mondani. Az elmagányosodás, elidegenedés jelensége társadalmunk jelentős problémája. Az ebből következő magányosságérzés számos, különböző területen tapasztalható problémával hozható összefüggésbe, melyeket életünk során tapasztalunk és alapjaiban meghatározzák állapotunkat. Több kutatás is vizsgálta az összefüggést magányosság és a szubjektív jóllét különböző aspektusai között a városi kontextussal összefüggésben. Arra is ráláthatunk különféle városokban felvett statisztikai adatokból, hogy a felnőtt városlakók jelentős része gyakran érzi magát magányosnak. Ezekből az rajzolódik ki, hogy megalapozott problémával állunk szemben, amikor felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mennyire kínálnak támogató terepet számunkra a ma városai emberi kapcsolataink kialakításához, megéléséhez.

Hogyan kapcsolódik ide a játszóutca és mi az pontosan?

Először is fontos hangsúlyozni, hogy a játszóutca nem egy játszótér, nem iskolutca, nem sétálóutca  és mégcsak nem is egy teljesen újkeletű találmány (lásd pl. Barát utca[1], Gergely Győző utca). A játszóutca egy olyan utca, ami rendszeres időszakonként vagy állandóan felszabadul az átmenő forgalomtól, a parkoló autóktól és a szabadidő eltöltésének helyszíneként megnyílik a környék lakossága előtt. A játszóutca nemcsak a városi gyerekek limitált szabadtéri játéklehetőségeit bővíti, hanem segíti a helyi közösségek erősödését is. A játszóutca nem egy játszótér, korosztályosan nem szegregált tér, a környékbeliek kortól függetlenül részt vehetnek az alakításában és használatában.  Nem a fogyasztásról, hanem a közösségi együttlétről, a játékról szól, emellett olyan egyéb programok is megvalósulhatnak benne, mint pl. (gyerek)ruhacsere, könyv- és játékcsere vagy közös piknikezés a szomszédsággal. Ezáltal olyan közösségi mozzanat a lakosság életében, amely lehetőséget és helyet teremt a kapcsolódásra mindenkinek. A játszóutca ezáltal egy inkluzív tér, ahol a játék nemcsak a gyerekeké, az utca pedig nem közlekedési folyosóként funkcionál, hanem találkozási pont a lakók, környékbeliek számára. Ezekből az alapvetésekből kiindulva a játszóutcák kialakítása segítheti a jelenkor jelentős – többek között a korábban felsorakoztatott – problémáinak enyhítését, hosszútávú javítását. A köztéren töltött idő és a találkozások esélyének növekedésével rövidtávon katalizáló hatással van a szomszédsági viszonyokra, hosszútávon pedig az élhetőbb, egészségesebb környékek létrejöttét segíti.

A játszóutcák jelentőségét kutatások is vizsgálták, vizsgálják, mivel az előbbi adottságaiból kifolyólag feltételezhetően pozitív befolyása van az emberek szociális kapcsolataira, szubjektív jó érzéseire. Egy New Castle-i kutatásban például azt állapították meg,  hogy mind a gyermekeket, mind a felnőtteket segítette a magány leküzdésében az utca játszóutcává alakítása. A PlayingOut 2021-es felmérése szintén ezt igazolta, hiszen az általuk megkérdezett emberek 89%-a egyetértett abban, hogy amióta ilyen események vannak sokkal több embert ismernek a környéken, utcában. Ami szembetűnő fejlődés,  mivel egy 2018-as – ugyanazon utca közösségében végzett – felmérés még azt mutatta, hogy az emberek alig ismerik egymást. Ehhez képest a 2021-es adatok határozottan pozitív irányba fordultak sőt, a lakosok egy része az ilyen alkalmakon kívül is találkozik egymással.

A játszóutca mozgalom Nagy-Britanniából indult, de jelenléte mára nemzetközi szinten tettenérhető, példájára számos országban kezdődtek és kezdődnek mozgalmak. Általában alulról jövő kezdeményezésekből indul, melyet egy helyi szülő vagy érdekelt kezd el felgöngyölíteni. Inspiráló  példa a folyamat kibontakozására a berlini Spielstrasse kampány. Ezt helyi lakosok indították el és eleinte különösen nehezen sikerült meggyőzniük a szomszédságot. Néhány igen erős ellenzője akadt a projektnek így az átlagosnál nehezebben nyertek támogatást. Azonban nem adták fel, 2019 szeptemberében a város első játszóutcáját avathatták fel, majd 2020-ban Berlin-szerte 25 ideiglenes játszóutca nyílt az autómentes nap alkalmából.  2019 márciusában megalakult a Bündnis Temporäre Spielstraßen[2] és elindult az első ideiglenes játszóutca, amely azóta áprilistól szeptemberig minden szerda délután várja a szomszédságot, akik aznap megtöltik az utcát élettel, játékkal. Berlin ideiglenes játszóutcái példává váltak, országos és nemzetközi szinten nyújtanak sikeres modellt. Az elmúlt öt évben Berlin 115 különböző utcájában 1400 játékutcai kampány zajlott. A helyiek bíznak abban, hogy továbbra is kapnak támogatást arra, hogy minél több játszóutca nyílhasson meg a városban.

A felsorakoztatott példák, felmérések csupán csekély részét képezik a játszóutcák irodalmának, kapcsolódó kutatásoknak, viszont arra mutatnak rá, hogy mennyire fontos az utca jelenségével kezdeni valamit egy városban. Játszhatóvá, belakhatóvá tenni azt a lakosok számára bizonyítottan pozitív befolyást gyakorol az egyénekre, korosztálytól, nemtől és életkortól függetlenül képes kapcsolatokat teremteni, jobbá és biztonságosabbá, barátságosabbá téve ezzel a lakóhelyünket, környékünket. 

Hazai színtéren, Budapesten is elindult egy mozgalom. A Játszóutcákat Budapestre! egy lakosokból álló kampánycsoport, akik a városi játék fontosságának hangsúlyozása érdekében álltak össze, amely a köz ügye. A folyamat előzménye Bogyó Virág és Madácsi Flóra Játszóutca?! című projektje. Ennek során a VII. kerületi Barát utca (amely Budapest egyik első játszóutcája volt) és a VIII. kerületi Bauer Sándor utca Mátyás téri szakasza nyílt meg több napra a játék előtt. Az akció legfőbb célja a játszóutcák hagyományának újrateremtése és egyben újradefiniálása, illetve a köztérhasználatra és a gyerekek játéktevékenységére vonatkozó elképzelések megkérdőjelezése volt A mozgalom előzményét képező projekt jelölést kapott az idei Beta Awards-on, ahol lehet rá szavazni, hogy elnyerje a díjat. A Játszóutcákat Budapestre! mozgalom célja, hogy a fentiekhez hasonló jó példák tudjanak megvalósulni hazánkban is a jövőben, támogatva a helyi közösségeket, lakosokat.