Napjaink megkerülhetetlen kérdése a fenntarthatóság. Meglévő épületállományunk mind materiális, mind pedig erkölcsi értelemben hatalmas értéket képvisel, nem beszélve az esztétikáról. A társadalom döntésképes és tehetős rétege eddig nem kényszerült rá, hogy ezen kérdésekkel foglalkozzon. Az örömteli változás abban áll, hogy pusztán etikai alapon és nem anyagi megfontolásból dönt egyre több jómódú megrendelő a régi épületek felújítása, revitalizációja mellett. Meggyőződésem, hogy ez ma az építészet legnagyobb kihívása és egyben lehetősége.
A sajkodi öbölre néző hatvanas évekbeli nyaraló három, külön bejáratú, kis apartmanból állt. A program egyértelmű, egyetlen család részére kellett jól működő funkcionális alaprajzot létrehozni, a lehető legminimálisabb bővítéssel. Nem volt nehéz beleszeretni a szépen rakott, egymással párhuzamos három kőfalba. Amíg az eredeti épület völgy felőli oldalán jól látható szándék volt a három oromzat előtérbe hozása és a közéjük ékelődő födémek, nyílászárók más anyaggal kiemelése, addig a hegy felőli, hátsó oldalon értelmezhetetlen összevisszaság uralkodott. Tehát a térszervezés és az összes részletmegoldás újragondolásán túl ez az egy gesztus - a hátsó homlokzat átértelmezése - vált a tervezés központi elemévé.
ifj. Benczúr László