Nem mindennapi történet... Ház a Remetehegyen
A megformált épület a terep része: a domboldal lejtéséből, a tájolásból adódóan teraszosan ereszkedő, hosszú ház. Az egymáson eltolt tömegek által létrehozott átmeneti terek, a lakószintek intenzív kertkapcsolata, az anyaghasználat mind a környezetbe simulást, a terepszerűséget szolgálja. • Családi ház Bődey Attila és Polgár Ágnes építészektől.
A lakótér akkor kényelmes, ha személyre szabott, egyedi. Lakói életformájára, gondolatvilágára formált lakóház csak közös munka, együttgondolkodás során születik.
Nem mindennapi történet...
Kreatív társként, több héten át folyt – már-már filozófiai szinten – eszmecsere köztünk és az építtető között. Ezután kezdődhetett a tényleges tervezés, mely során mindkét fél számára egyértelmű volt, hogy egy puritán, és nem divatból minimalista épületet hozunk létre.
Helyszínünk egy keskeny, lejtős telek a Budai hegyek zöldjében, családi házak és nyaralók között. Az erdő és a földből gombaként kibúvó épületek mellett megjelenő új ház nem csak illeszkedni próbál környezetéhez, hanem egységet képezve, annak szerves részévé kíván válni. A megformált épület a terep része: a domboldal lejtéséből, a tájolásból adódóan teraszosan ereszkedő, hosszú ház. Az egymáson eltolt tömegek által létrehozott átmeneti terek, a lakószintek intenzív kertkapcsolata, az anyaghasználat mind a környezetbe simulást, a terepszerűséget szolgálja. Az épület földszintje nyitott, transzparens pavilon jellege révén folyamatosan élő kontaktusban áll a kerttel és környezetével. Az ötödik homlokzatként valóban megjelenő intenzív zöldtető visszaadja a ház által, a környezetből kiszakított zöldfelületet.
Az épület tömegképzése egyszerű: két egymáson elcsúsztatott hasáb. Az eltolás által két végén elkeskenyedő kubus a földszinten fedett-nyitott pációt, az emeleten panorámás teraszt hoz létre. A terepre-ültetés fókuszpontja az épület középső traktusa, így a tömeg a kilátás felé enyhén elemelkedik, a kert felé pedig belesimul a hegyoldalba.
A ház keskeny és hosszú, egyetlen tengelyre szervezve. Alapgondolata a magyar parasztházak hármas osztását idézi meg, mai átértelmezésben. Elrendezése egytraktusos, könnyed helyiségsorral. A földszint egyetlen üvegpavilon, szabadon áramló terekkel, mégis szigorú funkcionalitással. Az emelet zárt, fa tömegében, fentről bevilágított, a kertbe híddal kivezető folyosóra fűzve sorolódnak az intim zóna terei: a hálószobák és fürdők. Az épület fénnyel elárasztott középső traktusa kinyílik a szintek közt, valamint a kert felé.
Az északi oldalon a lejtőbe hasító, kétszint magas, tömör látszóbeton fal vertikálisan összefogja a lakószintek egymáson elcsúszó kubusait. A nehéz, kőtömbszerű homlokzat óvja a házat az uralkodó széliránytól, és egyben ellátja a fő teherhordó funkciót. Az épület két szintje a funkciókból adódóan megjelenésében is elkülönül. A földszinti átláthatóságát nagy üvegfelületek, kezeletlen alumínium nyílászárók és toknélküli üvegszerkezetek biztosítják. Az emelet intimitását olajjal kezelt, natúr színű fa burkolat védi.
Az épület megállásra késztető hatása a természet, a telepítés, az egyszerű tömegek, a naturális anyagok, a fény és a belső design összjátékának tudható be, és talán egy kicsit a lakók és a tervezők nem mindennapi közös munkájának is!
Bődey Attila
fotó: Bujnovszky Tamás
