„Nem munkalehetőségre, hanem értéktermelő munkára van szükség.”

Negyvennégy Miskolc környéki település összefogott, hogy megújuló forrásokból nyert energia termelésével törjön ki kilátástalan helyzetéből. A kezdeményezés szellemi motorja Nagy József, a Bükk-Mak Leader Nonprofit Kft. vezetője, akivel Biczó Gabriella készített interjút.

Az elöregedő, munkanélküliségtől és sokszor mélyszegénységtől sújtott Borsod megyei települések vezetői többnyire csak a túlélést tűzik ki célul. Ezért ma még kuriózumnak számít, hogy Nagy József, a 44 Miskolc környéki település által létrehozott Bükk-Mak Leader Nonprofit Kft. vezetője nem az életben maradásról, a további lecsúszás megakadályozásáról, hanem a települések önellátásáról, egyszersmind a gazdasági életbe való visszakapcsolásáról, sőt meggazdagodásról beszél. Szerinte a bükki falvak felemelkedését a közösségi energiatermelés, a biomassza, a szél, a víz- és a napenergia, és a földhő hasznosítása segítheti elő.

 

 

A történet a rendszerváltásig nyúlik vissza: Nagy József agrármérnök, kényszervállalkozásból a változatos adottságú és mikroklímájú Bükk lábánál vásárolt egy tanyát. „Milyen a sors: megláttam ezt a tanyát, egy elhanyagolt, romos vályogépülettel. Kiderült, hogy eladó. Több száz éve ezen a helyen állt a falu. Azonnal láttam, hogy értékes a terület, ezért megvásároltam a tanyát. Kiköltöztünk egy konténerbe, Dely György építészt pedig megkértem, hogy tervezzen egy lego-rendszerű házat, amihez majd idővel hozzá lehet építeni. Az rögtön látszott, hogy több lábon kell állni, csupán mezőgazdaságból nem lehet megélni"- mesél a kezdetekről Nagy József.

„Az a közösség, amelyik megtermeli legalább a saját víz-, élelmiszer-, és energiaszükségletét az szabad lesz" – fogalmaz Nagy József. A ma már a Bükk-Miskolc térségi vidékfejlesztési központnak is helyet adó 65 hektáros ökogazdálkodás tulajdonosa már a 90-es évek végén elhatározta, hogy megújuló energiatermeléssel akar foglalkozni. Kezdetben családi vállalkozásként, a vidékfejlesztési alap támogatásával, 2 kilowattos napelemet és 10 kilowattos szélgenerátort telepített a tanya áramellátására, majd 2004-ben – negyedrészben önerőből, 75 százalékban az uniós Sapard-programból – egy 225 kilowattos szélerőművet épített. A tervei beváltak: először 9 majd 2007-től 44 környékbeli település döntött úgy, hogy összefognak és ők is megújuló-energiát hasznosítanak. Megfogalmazták az „1 falu – 1 MW" programjukat, amelyben a szétszórt – decentralizált energiatermelők egymással együttműködő rendszerként funkcionálnak: ezzel megvalósul a 44 településen működő mini-erőművekből álló kisközösségi termelő és elosztó rendszer. Így létrejönne az országos hálózatra csatlakozó, de saját irányító központtal rendelkező, decentralizált villamosenergia-termelés, amelynek irányítása, szervezése jelenleg itthon megoldatlan, szemben pl. Spanyolországgal, Norvégiával vagy Dániával.

 

 

Mikrohálózat, energiaNet, hidrogénfalu
A kis energiatermelőkből álló, szigetszerű mikrohálózati szerkezet kiépítése több évtizedes koncepció. Lényeg, hogy egy kis hálózat saját maga oldja meg az energiaellátásának minden problémáját, továbbá esetenként rá tud kapcsolódni a nagy hálózatra. A decentralizált rendszerek fejlesztésének egyik fő iránya, hogy a meglévő villamoshálózatot használja fel, de saját irányítástechnikai megoldásaival virtuálisan önálló mikrohálózatként üzemel. A fejlesztési projektbe tömörülő kistermelőket kifelé úgynevezett mérlegköri elszámolással, míg befelé terhelés-, illetve termelés-befolyással és részben független belső, dinamikus tarifarendszerrel fognák össze.

A mikrohálózatok kifejlesztése lehetőséget ad arra, hogy a családok, a közösségek kisméretű energiatermelő rendszerei belépjenek az energiahálózatba, és ott ún. intelligens központon keresztül saját hálózat – EnergiaNet – formájában, üzleti alapon együttműködjenek, azaz elektromos energiát adjanak és vegyenek. A fejlesztési forrás megvan az induláshoz: az új magyar vidékfejlesztési terv keretében a Bükk-Mak Leader Nonprofit Kft. három milliárd forintnyi uniós támogatást nyert.

 

 

„Ez a pénz, amit nevezhetünk második Marshall-segélynek, itt van 2000 óta. Amihez én értek az a környezetszeretet és a gazdálkodás. És írástudó vagyok, ami elengedhetetlen a pályázati rendszerben"- válaszolja Nagy József arra a kérdésünkre, hogyan lehet éveken keresztül jelentős uniós támogatásokat megszerezni. „Lehetséges, hogy az ország nem készült föl időben ezeknek a pénzeknek a lehívására, vagy nem minden minisztérium tájékoztatja megfelelően az embereket, de azt elmondhatom, hogy az FVM példaértékűen építette ki a rendszert. Teljesen mindegy melyik kormányról van szó, a periférián nem számít, hogy pirosra vagy narancssárgára festette valaki a fejét." Az uniós pályázatokkal kapcsolatban Nagy József még hozzáteszi, hogy a pályázati rendszer bonyolultsága, a hosszú távú stratégiák kialakítása miatt nem könnyű sikeres pályázatot benyújtani, a rendszer nem teszi lehetővé, hogy mindenki megértse azt. „Nagyon pontosan kell eltervezni, hogy mit akarunk. Nem elég az, ha valaki tudja, hogy mit akar, hanem tudnia kell azt is, hogy mit akar majd a gyereke, mit az unokája. Ha van stratégiája, akkor szépen fel lehet építeni hosszú távú elképzeléseket."

Nagy József úgy látja, hogy az alternatív energiákhoz való hozzájutás lehetősége adott a vidéki közösségek számára. Az energiaárak folyamatos növekedésével és a megújuló energiák technológiai elterjedésével az emberekben jogosan merül fel az igény, hogy önmaguk állítsák elő a számukra szükséges energiát. „Erre alapoz az európai viszonylatban is újdonságnak számító bükkaranyosi „hidrogénfalu" koncepciója. A „hidrogénfalu" egy új típusú településmodell, amelynek hálózata egy autonóm, az országos hálózattól nagyrészt független önellátó rendszer, mely káros anyagok kibocsátása nélkül olcsó, jó minőségű zöld energiával látja majd el az ott élőket." A magántőkéből és pályázati pénzből tervezett, önellátásra berendezkedő, 33 kisbirtokból álló „faluban" a szél- és napenergiából nyert árammal vizet bontanának. Hidrogén formájában tárolnák az energiát, és szükség szerint újra felszabadítanák azt.

 

 

Közösségfejlesztés, értéktermelő munka
„A régió legfontosabb problémája a munkanélküliség. A falusi, kistelepülési közösségek zöme elöregedett, elszegényedett, szétesett. Első körben a közösségfejlesztést tűztük ki célul, lovaskocsi postahálózatot hoztunk létre. Kezdetben fel kellett mérni, hogy kik vagyunk: a természeti adottságok mellett a humán erőforrást is, feltérképeztük a közel százezer lakosunk helyzetét – mondja Nagy József. Megállapíthattuk, hogy nem sok mindenünk maradt. A gazdag ásványi anyag készletünk nagy része külföldi tulajdonba került. A fiatalok elköltöztek gazdag vidékekre. A tartós szegénység legfőbb oka az alacsony iskolai végzettség. A működő vállalkozások egyre kevésbé versenyképesek, részben a kutatás-fejlesztés hiánya, részben az energiaárak emelkedése miatt."

A régió településein élőknek nagy gondot okoz a közüzemi számlák kifizetése. A hulladékelszállítás óriási költség, a 44 kistelepülésnek évente kb. 450 millió forintjába kerül. „Ezt a költséget egyre nehezebben tudják finanszírozni a települések, pedig ezt a visszájára is lehetne fordítani: helyben megoldani a szelektálást és az újrahasznosítást" – fogalmaz Nagy József. Úgy gondolja, az ilyen nehéz helyzetben élők legfőbb motivációja a pénz illetve a közüzemi költségek lefaragása lehetne. „A legfontosabb lehetőség a közösségi együttműködés, amely a megújuló energiaforrásokat használva, a decentralizált energiatermelők- és fogyasztók kialakításával munkalehetőséget, szabadságot és rendszeres bevételt biztosít. Nem munkalehetőségre, hanem értéktermelő munkára van szükség."

Biczó Gabi