Nepál: Hagyományok az építészetben 3.
dr. Prakash Bir Singh Tuladhar: „Vidd magaddal amit látsz. Tedd közé az én munkáimat, és mutasd meg másoknak is. Vannak akik ismernek. Még emlékeznek rám. Nekik azért. Akik nem ismernek, nekik azért, hogy országom apró morzsáival gazdagabbak legyenek.”
„Vidd magaddal amit látsz. Tedd közé az én munkáimat, és mutasd meg másoknak is. Vannak akik ismernek. Még emlékeznek rám. Nekik azért. Akik nem ismernek, nekik azért, hogy országom apró morzsáival gazdagabbak legyenek.” Ezekkel a szavakkal engedett utamra, legutóbbi nepáli látogatásom elteltével, vendéglátóm: dr. Prakash Bir Singh Tuladhar.
Meghívása ezen alkalommal lánya, dr. Suchita Badan Tuladhar, és az ő vőlegénye, Mr. Anup Raj Manandhar esküvőjére szólt. Az együtt töltött esték nagy része is erről szólt. „Az esküvőt, mint a házat, alapokra építjük. Így aztán nálunk ez az építkezés a születéssel kezdődik. Meghatározza az esküvő napját, napjait – magyar időszámítás szerint 2008. május 8–10-ig, nepáli időszámítás szerint 2065. Jestha 28–31-ig – Suchita (Suchita=jól gondolkodó) esetében ez négy nap. Így aztán látod, kezemben mindig itt a ceruza. Vagy a kezdődő élet alapjait rajzolom, folytatom – ami jelen esetben esküvő –, vagy a hivatásom alapjait bővítem, mert szorít a határidő.
Napjainkban is próbálok királyit építeni. Akkor is, ha nincs királyunk. Emlékszem nálatok a szépre, a jóra mondják: „királyi”. Csak akkor vállalom a munkát, ha ilyet tudok tervezni és építeni, ami nálatok is „királyi” lenne. Legnagyobb állami ünnepünk július 6–7. napjára esett. Gyenendra király születésnapja. Azt hiszem az ünnepeink most kicsit átrendeződnek. Próbálok a ti időtök szerint gondolkodni és beszélni. – 2008. május 29. a köztársaság napja. Ezen a napon 560:4 arányban szavazták meg a himalájai monarchia megszűnését.
Nepál független és demokratikus köztársaság. A királyi család minden kiváltsága megszűnt. A Narayanhity Royal Palaceból, amit 1970 ben avattak fel, Birendra Bir Bikram Shah házasságkötése alkalmából, és Gyenendra Bir Bikram Shah utolsó királyunk 2001. június 22-én vett birtokba, azt mondják múzeum lesz. Tudod, mostanában sok mindent mondanak. Mégis bizakodó vagyok, mint korábban is.
Korábbi beszélgetésünk óta sem változtattam az irányomon. Rajzolom azt az irányt, amit a Buddha láttatott meg velem. Buddha halad a korral, de benne vannak a Sah dinasztia alapjai akkor is, ha Ő az öregebb. Bízom abban, hogy a köztársaság alapjaiba is bekerül ez az irány. Az én kezemben nem fegyver, hanem ceruza van. Úgy kell rajzolnom, hogy megmutassam az újat, őrizve a hagyományainkat. Mindent elkövetek, hogy ezt úgy tegyem, hogy sem fájdalmat, sem nosztalgiát ne ébresszek az emberekben a múlt iránt.
A Sah dinasztia 239 évig ült a trónon. A köztársaság mindnyájunk számára újat jelent.
Elszomorító a Basandapur Durbár épületeinek romlása. Semmi esélyt nem látok a javításukra. Minden pagodaépület tetőzetének töredezettek a cserepei. A fafaragásokat az idő megeszi. Nem tudhatjuk, meddig élnek. Örülj, hogy még láthatod őket. Azért a három királyi város – Katmandu, Bhaktapur, Patan – közül Bhaktapurban az 55 ablakos palota ablakait kijavították, amióta itt jártál.”
Sok új épületet látni Katmandu utcáin. Formáikban, színeikben nem sok özük van Nepálhoz. Ugyanúgy mint az emberek, az épületek is keresik a helyüket. Az épülő épületek állványzata általában bambusz, fa, esetleg vas. Bármelyik legyen is, biztonságosnak nem látszik, a rendetlenség leírhatatlan. Rend, pontosság Katmanduban csak egyetlen építkezésnél van. Egy banképületnél, amit Prakash tervez, művezet, és ő a belsőépítésze is. Minderre 17 hónapja van.
Mégis szakít időt arra, hogy bemutassa munkáját a helyszínen is. Most is, mint mindig, térképet rajzolt, hogy megtaláljam. Már messziről látszik a bambuszállványokkal körülvett üvegépület. Az irodájában is, amit az épület tövében ideiglenesen építettek, ugyanolyan rend van, mint az épületben és környezetében. „Tudod, szeretem a bambuszt. Minden más anyagnál biztonságosabb és szép. Kötések futnak a földszinttől a legfelső emeletig. Mindig sajnálom, amikor levetkőztetjük az épületet. Amikor a munkaruha eltűnik. A lift még nincs kész, ha látni és kilátni akarsz, gyalogolni kell. Minden emeleten egy bank székel majd, kisegítő helyiségeivel együtt. Amint érzékeled, az épület a Palace közelében, majdnem a város közepén van, így aztán fontosnak tartottam, hogy üveget használjak.
A hatalmas üvegablakok teljes kilátást biztosítanak a városra. Megtöröm ezeket, de mégis egységet alkotnak. Ha hosszasan nézed, érzékeled. Ilyenek a kilátásaink. Az épület elhelyezésében, formájában – az új és korszerű anyagok felhasználásával – őrzi a ránk hagyott örökséget. A legszebb kilátás a tetőről van. Ezt még a napkollektorok és víztartályok sem ronthatják el. Ma már minden épületet így tervezünk. Fontos az energiatakarékosság. Naponta van áramszünet. Megértjük ugyan, mégis jó lenne megérni, hogy ne az áramszünet határozza meg a napi munkánkat. Így elképzelhetetlen, hogy folyamatosan gépekkel dolgozzam, dolgozzunk. Pedig így lehetne igazán királyit építeni. Nagyon vágyom erre. Szeretném, ha az irány, amit Buddha láttatott meg velem és adott a kezembe, az épületeim által minden nepáli ember számára világos legyen.”
Voith Erzsi (szöveg + kép)
