Nézőtér a csillagok alatt – Szabadtéri színház bővítése, St. Margarethen, Ausztria

Római kori kőfejtő, lenyűgöző szikla-díszlet, természetvédelmi terület, csillagos ég: kiváló helyszín a szabadtéri előadásokhoz. Sőt, túl jó, hogy kiaknázatlan maradjon. Ausztriában, St. Margarethen közelében így lett az eredetileg 200 fős nézőtérből 5000 szék, a helyi lakosok által előadott Passióból nagyszabású operafesztivál. A felduzzadt infrastrukturális igény építészeti megoldását az AllesWirdGut irodára bízták, akik megkísérelték a szinte lehetetlent: elrejteni, tájba olvasztani a monumentális létesítményt.

Nézőtér a csillagok alatt – acélra és sziklára komponálva

Kétségtelen, hogy egy római kori kőfejtőben megrendezett show-műsor minden látogató számára feledhetetlen élményt nyújt, legyen szó akár a klasszikus zene rajongójáról, aki az operafesztiválra érkezett, vagy egy helyi lakosról, aki amatőr színészként barátaival adja elő az évente megtartott passiót. Az enyhe nyári éjszakán, szabad ég alatt, távol a város zajától átélt zene vagy színdarab olyan tapasztalat, mely még az átlagos, az operáról vagy a passióról nem túl sok ismerettel bíró látogató számára is lenyűgöző érzés.

A rendkívüli adottságok ellenére 2007-ig csupán maga a színpad részesült az Ausztria-szerte egyedülálló helyszín „áldásaiból”, a parkolótól a nézőtérig vezető ösvény viszont egy hangulatmentes, szimplán funkcionális megközelítési útvonal volt. A tervezés alapgondolata éppen az volt, hogy a varázslatos szikla-díszlet atmoszféráját a szabadtéri aréna minden részletére kiterjesszük, s azt sokkal érzékletesebb, vizuálisan átkaroló, beburkoló élménnyé tegyük.

AllesWirdGut (Andreas Marth, Christian Waldner, Friedrich Passler, Herwig Spiegl)

Ha lúd... legyen feltűnésmentesen kövér!

(Mivel a tervezők által rendelkezésünkre bocsátott leírás meglehetősen szűkszavú, azt kiegészítjük a 2012-es Építészkongresszuson elhangzott előadáson megismert részletekkel is.)

Volt egyszer Burgenlandban, St. Margarethen közelében egy lenyűgöző festőiségű, római kori kőfejtő, ahol a kitermelés nagyjából 20 m szintkülönbséget is elért, majd a bányászat befejezése után egyfajta „Grand Canyon”-t hagyott maga után. Ezen a területen felállítottak a helyi lakosok egy szabadtéri színpadot, s nyaranta előadták a Passiót saját kedvükre, saját lelkesedésükből. A hagyomány egyre ismertebbé és kedveltebbé vált, aminek meg is lett az eredménye.

Jött a jó érzékkel megáldott üzletember, aki a falu Passiója helyett nagyszabású operafesztivált, a 200 fős helyett 5000 fős nézőteret álmodott. Hozzá sörsátrakat, padokat, kolbász sütödét, tüzijátékot. Ehhez a volumenhez viszont nem volt már elég a színpad és a kis öltözőblokk, a sok látogató nagyobb kiszolgálóegységet, a rengeteg díszlet, jelmez, kiegészítők pedig raktárakat igényeltek. Az új funkciók építészeti kialakítására 2005-ben írtak ki pályázatot, melyet az AllesWirdGut iroda nyert meg.

Koncepciójuk alapja a lehető legkevesebb beavatkozás és pusztítás, a csodálatos környezet tiszteletben tartása, mely természetvédelmi besorolás és UNESCO védelem alatt áll. Azaz fő céljuk az volt, hogy az óriásira duzzadt infrastruktúrát elrejtsék, amennyire csak lehet. Ebben a munkában egyik inspiráció-forrásuk az ürge, a területen őshonos, zegzugos járataiban rejtőző állatka volt. Másik nagy hatást a kőfejtőben 30 éve megtartott szobrásztáborok itt felejtett, itt hagyott művei, különösen két japán szobrász alkotásai gyakorolták az építészekre. Utóbbi művészek érzékenyen integrálták minimalista, precíz vonalaikat a természeti környezetbe – ezt próbálta követni az AllesWirdGut csapata is.

Az építészeti hozzáállás mellett másik fontos tényező az akadálymentesség kérdése volt. A 20 méteres szintkülönbséget a tervezők rámparendszerrel akarták áthidalni, ám a megbízó attól tartott, hogy a hosszú útvonal unalmassá válik a látogatók számára. Hogyan lehet a problémából potenciált faragni? A rámpák mentén a hely múltját, a természetvédelmi terület állat- és növényvilágát, illetve az itt létrehozott szobrokat bemutató kiállítást helyeztek el a tervezők.

Az anyaghasználat is a folyamatosan változásban élő természeti helyszín és az ipartörténeti múlt érzékeltetését tűzte ki célul. Ehhez választották a corten acélt, mely idővel rozsdásodik, illetve a durva zsaluzatú látszóbetont, melynek lenyomatában a fa mint természetes anyag is megjelenik. Azokon a felületeken, melyekkel a látogatók érintkezhetnek, sokkal finomabb anyagot (vakolatot) alkalmaztak. Az építészeti formálás legfőbb szándéka volt, hogy a nagy léptékű beavatkozás a tájba olvadjon, s esélyt adjon a természetnek az épített elemek visszahódítására. Sikerét az idő azóta igazolta.

Gaschler-Gyeviki Nóra

helyszín: St. Margarethen (Ausztria)
megbízó: Fürst Esterházy Familienprivatstiftung
pályázat éve: 2005
kivitelezés kezdete: 2006. dec.
kivitelezés vége: 2008. máj.
bruttó alapterület 5 580 m²
szabadtéri területek: 4 430 m2
tervező: AllesWirdGut Architektur ZT GmbH
munkatársak: Ecki Csallner, Elmir Smajic, Ferdinand Kersten, Maria Magina, Mareike Kuchenbecker, Martin Brandt, Michael Sohm
szakági tervezők:
statika: Gmeiner Haferl ZT GmbH
épületgépészet: HPD Planungsdienst
infrastruktura: Bichler&Kolbe ZT GmbH
projekt menedzsment: FCP Fritsch Chiari ZT GmbH
konzulensek:
épületfizika: DI Prause
talajmechanika: 3P Geotechnik
világítástechnika: Klaus Pokorny
konyhaterv: Büro Stria
menekülési útvonal terve: Büro Düh
fotó: Hertha Hurnaus