Nézzünk egy kicsit feljebb!
Mitől minőségi a jelenkori családi ház? Mikortól beszélhetünk kortárs villáról? Nem vitás, Robert Konieczny, a közép-európai kortárs építészet egyik legikonikusabb alakja kifinomult mestere a tematikának. Az sem vitás, hogy a magyar építész szakma – vagy a közönsége – sokat tanulhat tőle arról, miként lehet egy közép-európai tervezőből világszerte elismert építész.
A Média Építészeti Díj 2018 gálaestjén Horváth Dénes budaörsi villáján egy dolgot megkérdőjelezett a zsűri: a kortárs homlokzat mögött egybehangzóan élhetőbb tereket kerestek egy család számára. Pedig építész és megrendelő kapcsolata nem is lehetett volna szorososabb jelen esetben. Saját családja életterét komponálta meg a tervező, mely — valljuk be — itthoni viszonylatban unikális esztétikummal párosult.
Érdemes egy kicsit északabbra tekinteni. Robert Konieczny, a KWK Promes vezető építésze így nyilatkozik a típus építészetéről: „Ez olyan, mintha ugyanazt a cipőt kellene mindenkinek hordania. Van, akihez illeni fog, de a legtöbb emberhez nem passzol majd. A lakóház építészetben is így kell gondolkodni.”
Az iroda karakterisztikus házairól, terveiről és válogatott fotóiból idén májusig volt megtekinthető egy kiállítás a Fugában. Munkásságuk figyelemre méltó és követendő a régióban, habár művészetük egy olyan országban tudott megvalósulni, mely sokkal nagyobb a miénknél, rengeteg gyártóval, nagyobb megrendelői réteggel.
Legikonikusabb épületük a Konieczny saját otthonának szentelt, brennai lankákon lebegő Bárka. Több évnyi tervezés áll a ház mögött, ahol a látványnak és környezetnek formáló ereje volt. A terep adottságai diktálták a struktúrát, melyet egy archaikus sziluettel és high-tech elemekkel társított. Időtálló, monolitikus megoldásra vágyott, melyet egyszerűen betonból, egy helyi mesterrel közreműködve valósított meg. Impulzív a látvány, mely egy egész világon ismert lengyel ikonná tudott válni.
A telek gyengepontjaiból általában a tervek legnagyobb erőssége születik meg a tervezőasztalon. Az Opole-ban álló ház terepszint különbségei például az autóval való felhajtást tette nehézkessé. A feljáró végül a mélyföldszintről halad a ház szívébe, ahol egy belső átrium körül szerveződnek tovább a terek.
A szczecin-i Szolidaritás téren ennél is komplexebb kültér és beltér viszonya. A város viharos történelmét bemutató Dialogue Centre Przełomy ( „Przełomy” = Fordulatok, Áttörések) a tér háború utáni látványos rehabilitációját koronázza meg. Itt áll az Estudio Barozzi Veiga tervezőinek Mies van der Rohe-díjas koncertterme is, mellyel semmiképpen sem akartak konfrontációt kezdeményezni. A kubusos architektúra így csak felsejlik a mélyből, de a az így keletkezett mesterséges dombok közösségformáló szerepet kapnak. Látható és láthatatlan. A rejtett architektúrák felfedezésére vágyunk a képek láttán, melyeken a felszín formái önálló szoborként is működő alkotásoknak tetszenek.
