No. 250 – Herzog & De Meuron a müncheni Haus der Kunstban és egy képzőművészeti válogatás a new york-i MoMA-ban
2006. május 12. és július 30. között a müncheni Haus der Kunstban volt látható a Herzog & De Meuron iroda No. 250 című kiállítása. Ugyan a kiállítás néhány hete bezárt, jelentősége miatt mégis érdemesnek tűnik felidézni azt néhány adattal, információval és képekkel.
Az előzmények négy évvel korábbra vezetnek vissza, amikor 2002. október 23-tól 2003. április 6-ig Kurt W. Forster és Philip Ursprung a montreali CCA-ban (Canadian Centre for Architecture) hívták életre a Herzog & de Meuron iroda Archaeology of the Mind című bemutatóját, és Natural History / Naturgeschichte címen katalógust jelentettek meg. Az eredeti terv szerint ezt a kiállítást hozták volna el Európába és mutatták volna be az iroda által tervezett Schaulagerben, Baselben. Végül azonban ez nem így történt. 2004. május 8-tól szeptember 12-ig Herzog & de Meuron No. 250 – Eine Ausstellung / An Exhibition címmel a Schaulagerben új kiállítás nyílt, a címben utalva az iroda 250. munkájára: magára a kiállításra. Erre az alkalomra megjelentettek egy kis füzetet is kísérő anyagként. Májusban azután a bazeli kiállítás költözött át Münchenbe, újabb bővítésekkel egészülve ki.
A kiállítás nem nélkülözött aktualitásokat sem. A németországi futball Világbajnokságra készült el ugyanis München mellett a Herzog & de Meuron iroda Arena-ja. Az épület finanszírozója az Allianz volt, így a kiállítás finanszírozására is meg lehetett nyerni a céget. A futball VB fő finanszírozója viszont a T-Com volt, ezért a frissen elkészült stadionról le kellett szereltetni az Allianz kéken világító emblémáját, amit aztán a VB és a kiállítás időbeli egybeesése miatt ideiglenesen a Haus der Kunst bejárata fölé helyeztek el.
A kiállítás plakátján és szóróanyagán egy farmernadrágot, rövid ujjú kockás inget, rajta piros pólót, fején sárga védősapkát viselő, kezében gereblyét tartó férfit látunk, amint egy gyeptégla elemet illeszt egy másik mellé. Eltekintve attól, hogy a kép eredeti-e vagy inkább digitális montázs – feltehetően inkább az utóbbi –, könnyen összekapcsolhatjuk azt a stadion építésének utolsó, finomságokat sem mellőző fázisával, az Arena füvesítésével. A képnek azonban ars poetikus olvasata is van. Mint azt az iroda munkásságát ismerők és a kiállítás látogatói is jól tudhatják, természetes képződmények, mint inspirációforrások több Herzog & de Meuron ház esetében is kiemelt szerepet játszanak. A gereblyére támaszkodó munkás, aki a raszterbe szorított füvet precíz kézmozdulattal egy másik elem mellé helyezi, hasonló feladatot végez, mint azt az iroda munkáiban felhasznált természeti elemek geometrikus transzformációja során már láthattuk.
A kiállítás az épület jobb szárnyában, egy nagy és körülötte hat kisebb teremben volt látható. Az installáció döntően fém lábakra helyezett asztalokból állt, zsúfolásig teleszórva makettekkel, vázlatokkal, tervlapokkal és esetenként egy-egy épület kiindulópontjául szolgáló elemmel (ezek leggyakrabban kövek, kristályok stb. voltak). A központi kiállítótér második harmadát a 2008-ban megnyíló beijingi olimpiai stadion tartószerkezetének 1:1-es részlete jelölte ki, az épület kiállított fázisterveihez, makettjeihez vezetve a látogatót. A kiállítás összképére a tervezet-precizitás helyett a zsúfolt frissesség volt jellemző (visszautalva a kiállítás plakátjára, a frissen lefektetett gyeptégla elem is ezt hangsúlyozza). A látottak egy valóban elképesztő innovativitással dolgozó iroda elmúlt másfél évtizedének gondolkodását, fejlődésének fontosabb állomásait rajzolják körül. Mindebből, illetve a már említett könyvből is egyértelmű, hogy az innovációhoz, és a házak szinte minden esetben az anyagok vizsgálatán keresztül felépített struktúrájához, látványához kísérletek során keresztül jutottak el, képzőművészek, anyagtervezők, designerek sorát vonva be a tervezés folyamatába. Ezt erősíti és támasztja alá a helyszín, ami nem építészethez kötődő intézmény, hanem a Haus der Kunst épülete, illetve a katalógus képanyagának egy része és hivatkozásai is (pl. Joseph Beuys, Alberto Giacometti, Gerhard Richter, Yves Klein, Andy Warhol stb.). Érdemes hangsúlyozni, hogy Jacques Herzog és Pierre de Meuron abban a városban, Bazelben tartják fent központi irodájukat, amelyben a gondolatok inspirálta művészet és a mű mint rögzített gondolati állomás lehetőségét hangsúlyozó fluxus hagyománya Joseph Beuys hetvenes évek óta történt megjelenése óta igen erőteljesek (és ezt csak erősíti a művészet klasszikus hagyományait, struktúráit felrúgó svájci dada 10-es évek óta tartó töretlen népszerűsége is).
A kiállításon többek között olyan projekteket mutattak be, mint a müncheni Goetz Gyűjtemény épülete (1989-1990; 1991-1992), a stuttgarti faház (1995), az öt udvar bevásárlóközpont Münchenben (1994-1998), a Walker Art Center bővítése (1999-2003; 2003-2005), és a Hamburgi Filharmónia (2003-2006; 2006-2009) vagy a 2008-as kínai olimpia beijingi központi épülete. A kiállításhoz a látogatók szükség esetén tárlatvezetők munkáját is igénybe vehették.
A fentiekkel kapcsolatban érdemes még megemlítenünk, hogy a new york-i MoMA — amely a világ legnagyobb és egyik legtőkeerősebb művészeti intézménye — a müncheni kiállítás ideje alatt, június 21-én nyitotta meg — és szeptember 25-ig még nyitva is tartja — a Perception Restrained (Visszafogott érzékelés) című tárlatát, amelynek anyagát a „művész választ" sorozat 7. állomásaként Jacques Herzog és Pierre de Meuron válogatta.
szöveg + kép: Sz. Szilágyi Gábor