Nyílt levél: "Ne dögöljön meg a szomszéd tehene!"

Válasz Hőnich Henriknek a miskolci uszoda pályázathoz írt felvetéseire - a szerző Kalmár László.
”Személyes ismeretségünkre való tekintettel szeretném azt gondolni, hogy írásod jobbító szándékkal készült. Ha így van, igazán megkérdezhettél volna a cikked megjelenése előtt (Építész Közlöny 2007/11), hogy azt ne így és ne itt kelljen kiegészítenem.”

”Ne dögöljön meg a szomszéd tehene!”
(Válasz Hőnich Henriknek a miskolci uszoda pályázathoz írt felvetéseire)

Kedves Henrik!

Személyes ismeretségünkre való tekintettel szeretném azt gondolni, hogy írásod jobbító szándékkal készült. Ha így van, igazán megkérdezhettél volna a cikked megjelenése előtt (Építész Közlöny 2007/11), hogy azt ne így és ne itt kelljen kiegészítenem.

1. A cím. A cikked alcíme helytelen, nem opponálás helyett, hanem opponálás után (mellett, mögött, ellen) írtad. A tervpályázati opponens Dévényi Tamás volt, aki mindenben egyetértett a zsűri munkájával, de erről később.

2. Akkor sorjában:
A tervpályázati zsűribe a MÉK zsűrorjelölő bizottsága jelölt (mindenki tévedhet). A lebonyolító késve értesített, már a tervpályázati kiírás elkészülte után (ez szabálytalan). A kiírást a MÉK véleményezte, a kért javítások nem történtek meg. Ezeket kiegészítettem a saját véleményemmel, és elküldtem a lebonyolítónak. Azt javasolták, hogy a pályázók kérdéseinek megválaszolásával együtt módosítsuk (javítsuk ki) a tervpályázati kiírást (ez nem szabálytalan, csak butaság: jeleztem, hogy ilyen suta kiírással elriasztjuk a pályázókat, ez a jóslatom beigazolódott). A válaszokat a már szabályosan összehívott zsűri elkezdte megvitatni. A kényes pontokhoz érve az ülés botrányossá vált (leüvöltötték a hajamat). Felálltam és elindultam az ajtó felé. A folyosón csörgött a telefonom. Kétszer is. Legyen itt elég annyi, hogy hosszú telefonbeszélgetések után a MÉK személyes hangú kérésének megfelelően visszamentem, és megpróbáltam kompromisszumkészen viselkedni. Az ülés átváltott normális hangnemre, a javaslataim majdnem maradéktalanul bekerültek a kiírásba. (Az 1,4 milliárdos költségkeret eltörlését nem tudtam elfogadtatni, viszont később a zárójelentésben megfogalmaztuk annak felülvizsgálati igényét. A ”mellékelt tervezői szerződést” nem sikerült töröltetnem, csak szerződés-tervezetre módosíttatnom, de annak néhány súlyos pontját sikerült kigyomlálni.)
A zsűrizés kifejezetten nyugodtan, értelmes, szakszerű módon zajlott. Az írásban megkapott szakértői elemzések megvitatása után az (egyébként nagyon eltérő építészeti gondolkodású) kamarai tagok véleménye egyhangú volt. A zsűri díjazásra azokat, és csakis azokat szavazta meg, akiket mi javasoltunk. Ez a normális állapot az első díjas terv kiválasztásáig tartott. Itt hosszas, feloldhatatlannak tűnő vita bontakozott ki, a megbízó képviselői egyértelművé tették, hogy ha a kamarai zsűri nem hajlandó figyelembe venni a „város” (az ő) véleményüket, ők nem fogják figyelembe venni a miénket. Ez a reménytelen állapot újabb hosszas vita után az ismert döntést eredményezte: az egyetlen, még mindannyiunk számára vállalható kompromisszum az lett, hogy nem nevezünk meg egy első díjast, de a három megosztott első díjas terv az építészek által meghatározott három terv lesz. Azt állítom, hogy ebben a helyzetben ez volt a legjobb kiharcolható megoldás. Vagy: ennyi tellett tőlünk.

A díjazottak a kamarai zsűrorok egyhangú, de a személyes szakmai véleményemmel is egyező sorrendben lettek megállapítva. Később Dévényi Tamás opponensi véleménye ezzel szintén megegyezett. Úgy látom, a te személyes véleményed ettől eltérő (ismétlem: a személyes véleményed áll szemben három kamarai zsűroréval, és szemben az opponensi véleménnyel).

3. A zsűri nem hazudik. (Itt néhány kifejezésemet töröltem, öncenzúra.)

4. A konkrét felvetéseid egy része helytálló, azokért a pályázóktól ezúton elnézést kérek. Ugyanakkor hangsúlyozom, csak a tárgyilagosság szempontjából érdekes, a végeredmény szempontjából érdektelen részletkérdésekbe bonyolódsz. Ezek nem változtatják meg a véleményemet a végeredményről, azt ma is tartom, vállalom. A kamarai értékelés után, amikor ezeket elsoroltad, nem változtatták meg az opponens véleményét sem. Erőt gyűjtök ahhoz, hogy a kettőnk személyes viszonyát se változtassák meg.

5. A zsűrizés végén szóban megállapodtunk a jelenlévő döntéshozókkal arról, hogy a tervező kiválasztása nemcsak szabályos, hanem etikus, tiszta, mintaszerű eljárás során fog történni. Egymás szemébe nézve, az adott szóra kezet ráztunk. Naiv voltam, nem ez az első eset (attól tartok nem is az utolsó). Úgy éreztem, hogy személyes felelősséggel is tartozom a kialakult állapotért. Többször beszéltem a kamara ügyvédjével, más közbeszerzéshez értő szakemberrel is. A polgármesternek és a döntéshozóknak címzett levelet én írtam. (Szóban is próbáltam a döntéshozókat jobb belátásra bírni, sikertelenül). A MÉK-nek javasoltam az eljárás leállítását, az ajánlattétel kamarai letiltását, sikertelenül. Az öt, akkor még esélyes pályázó figyelmét írásban felhívtam a szabálytalanságokra, törvénytelenségekre, etikai problémákra, kérve őket, hogy ajánlatukat ezek ismeretében tegyék meg (ne tegyék meg), ha összefognak, ezzel a lépéssel meghiusíthatták volna a megbízó mindannyiuk számára kedvezőtlen, építész- és kamara-ellenes, cinikus akaratát. Az ötből hárman (ezúton is köszönöm a kollégáknak: B. Szabó Veronikának, Rosta S. Csabának, Tarnóczky Tamásnak) elálltak az ajánlattételtől, és ezzel a munka megszerzésének lehetőségétől. Egyikük, Kováts András szóban felajánlotta, hogy ha az ötödik pályázó is visszalép, ő is visszavonja a már beadott ajánlatát (bár ezt az ígéretét később szóban visszavonta). Az ötödik díjnyertes pályázó, Kiss Gyula nem kívánt visszalépni, csak ha a kamara erre konkrét írásbeli utasítást ad. Az ő ajánlatát később formai okok miatt érvénytelennek nyilvánították és a munkát Kováts András nyerte el.

6. A zsűri nem volt híján a pártatlanságnak. (Itt néhány kifejezésemet töröltem, öncenzúra.)

7. Emlékeztetnélek egy korábbi, a budaörsi iskola tervezésére kiírt országos tervpályázatra, ahol zsűrorként, a borítékbontáskor elmulasztottad bejelenteni összeférhetetlenségedet a nyertes terv készítőjével. A zsűror hazudik? A zsűror nem pártatlan? Ugyan! A zsűror figyelmetlen, néha téved. Írásod nagy részét csak zsurnalisztikai túlzásként tudom értékelni (mint ahogy a levelem első sora is ilyen zsurnalisztikai túlzás). A felvetett kifogásaid egy része (a kisebbik) viszont több helyen jogos. A zárójelentés néhány ponton pongyola, bár ezen részek egyikét sem én írtam, a jegyzőkönyv aláírása után annak minden soráért felelősséggel tarozom, az érintett pályázóktól elnézést kérek. De mégegyszer hangsúlyozom, a pályázat végkimenetelét nem befolyásoló részletkérdésekről van szó.

8. Végül kérem a MÉK-et, hogy a pályázat után lezajlott hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást törvényi úton támadja meg (ezt a kérésemet szóban réges-rég megtettem, úgy tudom az ügy jogi előkészítése zajlik). Az ügyben több kamarai tagunk is hibázott (bizonyára én is), de fontosabbnak tartom az opponens egy gondolatát: reménykeltő, hogy három ennyire eltérő habitusú építész egységes véleményt tud kialakítani egy zsűriben. Kívánatosnak tartom, hogy a magunkra vonatkozó tanulságok levonása után, közös erővel álljunk ellen a megbízó - szakmánk tekintélyét fenyegető - súlyos támadásának.

Üdvözlettel:
Kalmár László