Közélet, hírek

Occupy 55 – Hallgatói ötletpályázat a BME K255-ös termének közösségi átalakításáról

2021.03.25. 15:56

A BME Építészmérnöki Kara az ország leghíresebb építészeti képzése, azonban a tanítás és az alkotás terei már hosszú idő óta változatlanok. A Kar máig nem rendelkezik a hallgatók számára feltételek nélkül nyitott műteremmel, pedig ez a funkció szinte minden építészeti képzés elengedhetetlen része. A most zajló pályázat a hallgatók ötleteire kíváncsi: hogyan lehetne a legjobban kialakítani az Építészkar új közösségi műtermét?

A Műegyetem Építészmérnöki Kara régóta tartozik a hallgatóinak egy olyan hellyel, ahol szabadon élhetnek közösségi életet, dolgozhatnak és találkozhatnak egymással. Az ilyen terek hiánya már korábban is megmutatkozott: a hallgatók az egyetem folyosóin játszottak örök székfoglalót, rutinná vált a kollégiumi szobákban való tervezés, ami atomizálta a hallgatók erőfeszítéseit, ellehetetlenítve az együttműködést köztük.

A járvány alatt tovább erősödött az az érzés, hogy az építészet gyakorlása és tanulása alapvetően kollaboratív műfaj. A különböző évfolyamok találkozásának hiányát a mostani első- és másodévesek elemi erővel érzik át. Hiányzik az az informális háló, ami a szigorúan kronologikus, a tervezőintézetek korában körzővel és vonalzóval megtervezett építészképzés korlátait képes lenne meghaladni. Az építészet ugyanis egy rendkívül sokszínű műfaj, amire a Műegyetem struktúrája egyáltalán nem reagál: az itteni építészhallgató elméletileg egyszerre tájékozott mindenben, a kétféle szakirány pedig vajmi kevés lehetőséget jelent a valós specializációra. Míg a Kar oktatói a saját praxisukban is gond nélkül tudnak együtt dolgozni a különböző szakterületek integrálásával, az egyetem hallgatói közül mindenkit reneszánsz építészként – az összes szakterületet egyformán jól ismerő, önálló entitásként – kezelnek.

„In futile conservativism, the design schools maintain the tradition of trying to transform avarage students into universal men of the highest order to graduate an annual horde of Leonardos. This makes pretentious pseudo artists out of fools and inhibits our best talents because they cannot be conviniently pigeonholed in a conventional manner."

/ Serge Chermayeff, Christopher Alexander: Community and Privacy – Toward a New Architecture of Humanism

A kollaboráció tehát nem a rendszerből következik, ezért annak a pótlása egyelőre a hallgatók egyéni törekvésein múlik. A szakkollégiumokba, így az Építész Szakkollégiumba jelentkező rengeteg új tag is azt bizonyítja, hogy a mai hallgatók egyre inkább érzik ennek az átjárhatóságnak a hiányát, a tanszékek pedig elkezdték kialakítani saját műtermeiket, helyet szorítva nekik könyvtáraikban. Utóbbiak azonban elsősorban konzultációs helyszínekként működnek, továbbra is „rendszeren belüliek" maradnak, emellett pedig továbbmélyítik a különböző érdeklődési körök közötti átjárhatóság hiányát – egy „épszerkes" hallgató az Épszerk műhelybe jár, a középtanszékesek megpróbálnak beférni a saját tanszékükre, a lakósok pedig a „Lakó nappali" kulcsát kérik el, ha még bent van a titkárnő. A hallgatók tehát továbbra is maguk keresik az együttműködés helyszíneit.

Ennek a törekvésnek a szimbolikus tere a Központi épület 255-ös terme. A teremben korábban állattani gyűjtemény volt, majd a II. világháború sérülései után a tömegképzésre berendezkedő Műegyetem egy előadója lett a sok közül. A 160 m2-es terembe 208 széket zsúfoltak be, a délnyugati ablakokat befalazták, hogy elférjen a hatalmas mechanikus táblaszerkezet.

2020. februárjában óriási lendülettel vetettük bele magunkat a terem átalakításába. A cél egy olyan hely létrehozása volt, amire nem érvényesek az egyetem fenti szabályai. Az első alkalommal a tervezettnél is erősebben nekiálltunk megfosztani a termet előadó-mivoltától. Lebontottuk a katedrát, a szétszerelt padok pedig csak azt várják, hogy kivágjuk őket. A korlátozások rögtön hibernálták az akkori állapotot, de ezzel együtt is megmaradt a remény, hogy végre lesz egy olyan hely az egyetemen, aminek a használói írják a szabályait.

A most kiírt ötletpályázat célja, hogy meghatározzuk azokat a vágyakat és lehetőségeket, amik ebbe az 1000 légköbméterbe beleférnek. A pályázat nem csak terveket vár, bármilyen műfajt befogad – azt szeretnénk megmutatni, hogy a Műegyetem épületei is lehetnek barátságos, befogadó és kreatív helyek, amik inspiráló központjai a hallgatói életnek. A pályázatból kialakuló program lesz az alapja annak a munkának, amit a folyamatosan csatlakozó önkéntes hallgatókkal együtt fogunk elvégezni, hogy szeptemberre egy felszabadultabb és kollaboratívabb Építészkarra térhessünk vissza.

Győrfi Dániel – Occupy 55

A pályázat határideje 2021. április 4.

Részletes információk a Facebook-eseményben.

És Google Drive-mappában.