Oda
A Detail magazin legfrissebb száma óvodákkal foglalkozik, főhelyen a Tezuka Architects zseniális épülete - lapszemle.
A Detail magazin legfrissebb, idei harmadik száma „Konzept”-füzet, vagyis nem egy építőanyag, szerkezet vagy technológia, hanem egy funkció köré épül. Ami nem annyira szerkezeti, mint inkább építészeti kérdés.
A tárgyalt funkció ezennel az óvoda, amit szokás szerint először általános cikkek járnak körül. Az angol, a finn és a francia óvodai rendszert mutatja be egy-egy írás, megvilágítva a háttérben meghúzódó, eltérő pedagógiai és szociális koncepciókat, futólag érintve megvalósult példákat is.
Német és osztrák egyetemi(!) projektek keretében tervezett és épített dél-afrikai óvodákról tudósít egy cikk a 146. oldalon, hátrébb az óvoda-funkció fejlődését áttekintő tanulmányt olvashatunk.
Következnek a konkrét óvodák, többek között az ausztriai Egg községé, ahol a gyerekek a helyi fúvószenekarral osztoznak az új épületen. Példás, visszafogott, korszerű épület, akár a portugál, olasz, német, francia társai, amik a lapban szerepelnek.
Egyiknél sem támad viszont olyan érzése az embernek, hogy de jó lett volna oda járni óvodába. Nagy, tiszta tereket látunk, helyenként színekkel feldobva, de ezek a terek erősen lélektelennek tűnnek. Hűvös eleganciájuk és józanságuk a felnőtt elméhez szól, az ovisok itt elsősorban kezelendő problémát képviselnek. Az az igazság, hogy ez a körülmény felnőtt szemmel nézve is unalmas építészetet eredményez.
Idáig érve egészen elkedvetlenedhet az olvasó, de ekkor jönnek a japánok, és mindenkit lemosnak a pályáról. A Tezuka Architects Fuji óvodája akkora, nyilvánvaló minőségi különbséget jelent a többi épülethez képest, hogy a lap szerkesztői is kapituláltak előtte, odaadták neki a címlapot és tizenhárom oldalt. Teljes joggal lett vezető anyag ez a pojekt, tele van lefegyverző finomságú (bár nagyon is gyakorlatias) gondolatokkal és megoldásokkal, amik igen meggyőző építészeti összhatást eredményeznek.
Aki volt a KÉK-ben a Tezuka-előadáson, az talán tudja, hogy mennyi empátia van ebben a tervben, és hogy a létrejött építészet mennyire az intézmény pedagógiai koncepcióját hivatott szolgálni. Utóbbi azt jelenti, hogy a gyerekek számára minél több alkalmat igyekeztek teremteni a valóság különféle aspektusainak megtapasztalására (azzal a deklarált szándékkal, hogy ellensúlyozzák a virtuális szféra túlerejét). Az udvarról az ovisok is fellátnak a teraszként funkcionáló, torzfelületű lapostetőre, a fényerőszabályozós csupasz villanykörtéken pedig tanulmányozhatják a fény keletkezését. A berendezés rakásolható dobozokból áll, amik lekerekített élűek és kellően puha fából vannak, hogy ne a gyerekek feje húzza a rövidebbet, ha találkozik velük. Lehetne még sorolni, őrület.
Külön öröm, hogy az alapajzon mennyire nem „építészes” a torz ellipszisforma, a tetőre vezető lépcső és mellette a csúszda, mint ahogy a közölt rajzok is tesznek az esztétikára, és a megoldandó problémákra koncentrálnak. Ebben elég sok tanulság van.
Oda, a Fuji-óvodába nagyon jó lett volna járni, de ha már nem jöhetett össze, legalább a polcon legyen róla valami – már csak ezért megéri befektetni a legfrissebb Detail-ba.
Török Tamás
