Ökologikus téglaház, ligetben

Egy budai domboldal lejtős telkén áll Bártfai-Szabó Gábor frissen elkészült családi háza. Racionális, stabil, higgadt, mégsem távolságtartó: megszületését személyes történetek kísérték. Mizsei Anett bemutatója.

Az építész ezen a környéken töltötte gyerekkorát: itt éltek szülei, nagyszülei, ide járt iskolába. A hely minden utcája, telke, fája jó ismerőse, és az évekig, majd évtizedekig üresen álló telekről gyakran álmodta annak idején: egyszer odaköltözik majd. Nem így lett. A telek mégis visszatalált hozzá egy fiatal, kétgyermekes családdal együtt, akik úgy határoztak, erre a domboldalra építik meg otthonukat.

A telek hosszú elhagyatottsága alatt zöld ligetté vált. Saját belső világa lett, amit óvatos, kimért mozdulatokkal a lehető legkevésbé dúlt fel az építkezés. A házat a meglévő fák közé telepítette Bártfai-Szabó Gábor, a hely egyenrangú partnere lett az épületnek. A ház éppolyan zárkózott, nem magamutogató, s éppúgy belső viszonyrendszerei határozzák meg, akár az egész telket.





 

A tervezési program egy környezetbarát polgári házat, élhető, tágas villát vázolt fel. A magas igények és a költséghatékonyság közt egyensúlyozva született meg a jó minőségű, időtálló anyagokból építkező, de hosszú távon is gazdaságosan üzemeltethető családi otthon. Belső vázkerámia fala és bontott tégla burkolata közt 25 centiméter cellulóz hőszigetelés védi a lehűléstől a házat.

Félnyeregtetős tömegét részint a lejtő határozta meg, részint – mint írtam – a fák. Alighanem a megtartott növényzet miatt is olyan magától értetődő ez a ház, mintha már évtizedek óta a helyén lenne - no meg persze a biztos kézzel, jó arányérzékkel komponált tömeg miatt. U alakú, szárnyai kis félátriumot fognak közre, ami a konyhához, étkezőhöz kapcsolódik. Ez a kis beugró fénnyel árasztja el a ház közepén elhelyezett lépcsőházat, s köti össze így az épület tereit nappalitól a gyerekek birodalmáig. A földszinti közös terek és a hátsó terasz intenzíven együtt él a kerttel.





 

Az utcafronton a garázs szürke szálcement burkolattal lábazatot képez. A vörös bontott tégla burkolatot ez a finom középszürke szín egészíti ki következetesen az egész házon, legyen szó a ragasztott fatartókról, amelyek a bejárat fölé tartanak előtetőt vagy épp a fém lamellás árnyékolókról. Olyan személyes részletek teszik emberközelivé az épületet, mint a házaspár monogramjával faragott szelemen, amit az építész édesanyjának üvegmunkája díszít vagy épp az előző lakásból elhozott, századelőről maradt falikút, ami a hátsó grillteraszt látja el ivóvízzel.

Az utcáról visszanézve bástyaként áll a fa köré szerkesztett épület két „lakótornya". Ez az otthon igazi bázis lehet az itt élőknek: védő, befogadó és megnyugtató.




 

Mizsei Anett