Olvasni jó! — a MÉ: a sérülékeny érték!
Dr. Reischl Gábor DLA, a MÉSZ elnöke a régi/új Magyar Építőművészetről
régi/új Magyar Építőművészet
Olvasni jó! – a MÉ: a sérülékeny érték!
Elmúlt napokban elolvastam a Magyar Építőművészet utolsó három számának összes írását! Tanulságos volt így együtt, – jó volt! Vajon van-e a magyar média piacon még egy lap, amely ilyen sokrétűen, igényesen (kulturáltan) beszél komoly dolgokról? Mert az építészet komoly dolog, számunkra építészeknek maga az élet: küszködés, öröm és bánat, csalódás és feltámadás.
Tegnap az Építészek Házában vendégeimmel beszélgettünk a lapról. Köszönöm Csontos Györgyinek, Dévényi Tamásnak, Földes Lászlónak, Hegedűs Péternek, Kalmár Lászlónak, Szegő Györgynek, Wesselényi-Garay Andornak, hogy elfogadták a meghívásomat. Sajnos Gerle János és Kapy Jenő személyesen nem vehettek részt (nem tartózkodtak Budapesten), de János már korábban, itt az Építészfórumon, Jenő pedig a beszélgetésre írt levelében fejtette ki véleményét a MÉ elmúlt pár évéről.
Tartalom és forma, mint legfontosabb kérdés került napirendre, „fűszerezve” a nemes gondolatokat az anyagiakkal is. Nem kívánok jegyzőkönyv jellegű összefoglalót írni. A szóban forgó összejövetelen sem a határozathozatal volt a cél, hanem, hogy - a Wesselényi-Garay Andor MÉSZ közgyűlésén elhangzott felszólalásának ürügyén - beszéljünk a MÉSZ lapjáról, jelenéről és jövőjéről. Természetesen szóba került a „dicsőséges” múlt is. Többen emlegették a régi számokat - a fekete-fehér fotók mindegyike értékké nemesedett. Nagy érték a hagyomány, kivételes felelősség az évtizedek „bölcsességével” gazdálkodnunk, érezve és tudva, hogy viselnünk kell ezt a „családi” terhet. 2006, nem 1947, vagy ’64 - sajnos és szerencsére! Most kell valamit kezdenünk közös dolgainkkal, ezekben az években, ezen a helyen.
Van egy lapunk! – rendezett anyagiakkal, ami fantasztikus dolog a mai világban. Fantasztikus akkor is, ha az NKA nagyvonalú támogatása is csak szűkös kereteket jelent. Az UTÓIRAT-tal együtt, mintegy 110 oldalon megjelenő lap szerkesztése (nyomtatásának, terjesztésének, internetes megjelenésének és pénzügyének stb.) ügyintézése egy kis csapatra hárul - nélkülözve bármely médiai-befektető „védőhálóját”, illetve egyéb adminisztrációs és reklám segítséget. Természetesen az NKA támogatás évenkénti auditálást, a tervezetek, a teljesítések bírálatát, a felhasznált pénzeszközök egyre bonyolultabb igazolási mechanizmusát követeli meg. Nincsen - akár piac védelemből sem - nem nyilvánosságra hozott adat: a MÉSZ évenkénti költségvetésével, a Felügyelő Bizottság által is ellenőrzött, részletezett költségvetési háttéranyaggal dolgozunk. A többszörös ellenőrzési mechanizmus tartalmi és formai szempontból is jónak és méltónak tartotta a lapot a további támogatásra. Meg kell ehelyütt jegyezni, hogy a MÉSZ Ellenőrző Bizottsága kérte az elnökséget ez év tavaszán, hogy vállaljon aktívabb szerepet lapjának szerkesztésében, illetve a számok megjelenése előtt véleményezze a szerkesztőség lapterveit. A MÉSZ elnöksége egyhangúlag elvetette a javaslatot, kifejezve bizalmát a főszerkesztő személyét illetően. Ugyanakkor kötelezte is őt arra, hogy félévenként számoljon be az elnökségnek a lap terveiről, illetve teremtsen alkalmat arra, hogy az előző számokról az elnökség – szükség esetén - közvetlenül véleményt mondhasson.
Ennyit a belügyeinkről! Elnézést az olvasóktól, hogy a valóban fontos tartalmi kérdések mellett az „iktatás” szépségeiről is kénytelen voltam beszámolni… A tartalomról pedig - Dévényi Tamást idézve - annyit, hogy, ha a MÉSZ a közgyűlésén kinyilvánította, hogy „elit klub”, akkor a lapnak is ezt az „elitséget” kellene tükröznie… Szerinte igazán nem is az a kérdés, hogy milyen a lap, hanem inkább: milyen a MÉSZ?! Magam is úgy gondolom: minden felvetett kérdés alkalmat ad arra, hogy a dolgok mélyére nézzünk - persze vigyázva arra, hogy a szüntelen nagy figyelésben nehogy a kútba szédüljünk. Mert folytathatnám a sort, hogy olyan a MÉSZ, amilyen a magyar építészet és az építészetet művelők közössége… de így a végén eljuthatnánk akár a kárpát–medencei géniuszok Európában egyedül álló összetettségéhez is.
Minden ilyen alkalom, minden feltett kérdés vagy megállapítás újabb kérdéseket indukál: mit jelent manapság az „elit klub”, vagy maga az „elit” szó? Minőségi építészetet akarunk - a MÉSZ a minőségi építészt ügyéért tenni akarók közössége. Szavak, szavak, szavak… Mindenki másképp értelmezi – használja, vagy használtatja - a tájékoztatás ürügyén.
A nyilvánosság, a tájékoztatás, a kommunikáció hazánkban gyakran egyirányú zsákutca, sajátos cirkuszi produkció: ha akarom művészet, ha akarom tréfa, játék, bolondozással leplezett méregkeverés… az eredeti bohóc-hivatást feledve, „a király meztelen” igazságának kimondása helyett.
Szembe merünk-e nézni igazán magunkkal, a magyar építészet közelmúltjával és jelenével - értelmiségi módon. Képesek vagyunk e még önállóan gondolkodni? Vagy belénk épített panelek kötöttsége uralja lelkünk és eszünk (legyen szó akár Budapest fejlesztéséről, lakásokról, bevásárló központokról, öregek otthonairól, vagy árvízi újjáépítésekről)?
Képesek vagyunk-e a MÉ folyóirat különböző rovatait értelmezni? Például elgondolkozni a PÁHOLY rovatban megjelenő, épületekről írt, tanulmány szintű cikket olvasva a legjobb fiatal építészeink mester-követő reflexein, mikor egy másik írásban a paradigmaváltásról: a mester és tanítvány - mai korunkban megkérdőjelezhető - viszonyáról beszélnek… Vagy át tudjuk-e gondolni - az ugyancsak ebben a rovatban megjelenő új ház – új élet ürügyén - a műemlékvédelem többrétű kérdéseit. Sorolhatnám a többi rovatot, utalhatnék a különböző cikkekre, írásokra, ahol építészeink gondolkodnak, olykor vívódnak egy-egy tervpályázat kiírását, eredményét boncolgatva, vagy épp’ bizonyítják egy régen elhordott zsinagóga emlékét felidézve, hogy most a 2000-es évek elején nincs más út: a kultúra templomát kell építenünk!
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban: hogy olvasni jó! Jó olvasni a MÉ számait a változatos tartalmú és témájú melléklettel együtt… és érték!... magam úgy gondolom, nagyon sérülékeny érték, amit könnyű hangzatos retorikával megsemmisíteni.
Idézet: „…a régi/új Magyar Építőművészet című folyóirat intézmény. Csakhogy ez az intézmény fényét vesztett, dísztelen, üres és kongó csarnokhoz hasonlít. Tömörebben: tartalom nélküli forma. Csak kérni tudom, hogy hatalmazzuk fel önmagunkat arra, hogy ezt a formát új tartalommal töltsük fel.
Kedves Andor! Ez a végszó nem igaz. Hangzatos, de nem igaz. A közgyűlésen elhangzott hozzászólásodat szigorúan a végére kérted helyezni a levezető elnöktől, tartalmáról a közgyűlés előtt nem nyilatkoztál. Tehát nem az elnöki beszámoló utáni menetrendszerű hozzászólásokhoz kívántál csatlakozni - teret engedve egy jó kis vitának -, hanem „a végén csattan az ostor” hatást kívántad érvényesíteni. Ez nem hozzászólás, ez: kiáltvány! - mint azt Gerle János írta. Magamnak másodpercek adódtak a végszóban, hogy reagáljak (mikor pedig leginkább Pelényi Margit fantasztikus minőségű előadására akartam reagálni), és természetesen megköszöntem alapos munkádat - megígérve az elemzést.
Az elemző munka első lépcsője ezennel megtörtént:
Egy éve a MÉSZ közgyűlése új elnökséget és felügyelő bizottságot választott a következő négy évre. A mindenkori elnöknek és elnökségnek joga és kötelessége a régi/új Magyar Építőművészet intézményét működtetni, a főszerkesztőjét kinevezni. A MÉSZ elnöksége és magam bizalmat szavaztunk Szegő György úrnak a következő négy évre, elismerve a magyar építészet ügyéért tett kimagasló munkáját. A MÉSZ elnöksége, mint választott és szigorúan ellenőrzött testület természetesen figyelemmel kíséri a folyóiratban megjelenteket, véleményezi a lap tagolását (lsd.pl.: új HÁZ fejezet), széleskörű, közvetlen és közvetett külső információs csatornákon reagál a feltett kérdésekre. Az elmúlt egy hónapban érzékelhettük, hogy a tartalom mélységét elismerve, többen szeretnének egy – bár egzakt módon nehezen megfogalmazható, de - „jobban kézbe-vehető” lapot látni. Erre figyelnünk kell, hiszen nekünk építészeknek fontos a forma, akár tagadjuk, akár nem. Akkor is, ha egyet értek Kapy Jenő véleményével: „Gondolati építészetről beszélünk, az ezredforduló építészetére hatással vannak a gondolkodás szinte minden területén zajló változások”. Természetesen számtalan dolgot kell tennünk, változtatnunk - ebben beszélgető társaim számos ötlettel és gondolattal segítettek. Én még mindig gyűjtögető típus vagyok, így megengedhetem magamnak, hogy mindenki véleményéből a jót, vagy akár a fájóan igazat próbáljam összerakosgatni, illetve elnökként a MÉSZ képére formálni.
A régi/új Magyar Építőművészet páratlan kincsünk és lehetőségünk. Köszönöm mindenkinek, aki segít, hogy ennek megőrzésében éberek maradjunk - mert a kincseket védeni kell!
2006-07-07
Dr. Reischl Gábor DLA, a MÉSZ elnöke
