Sáros László Ybl-díjas építész az organikus építészetről, az idő és az önismeret fontosságáról beszélt a Ház + Mesterek portrésorozatban.
”Építészként mindig az idővel kerülünk kapcsolatba, minden erről szól, erről tanulunk, miközben a valóságban azt látjuk, hogy napjainkban ennek nincs sok becsülete. Azt gondolom, hogy az épületeinknek időtállónak kell lennie, de emellett fontos ismerni azt a környezetet, ahová tervezem és a funkciót is, amire ezt szánom. Egy igazán jó ház olyan, mintha mindig is ott lett volna. Az idő kezdetétől. Ha a ház olyan, mintha mindig is ott lett volna, akkor integrálja a környezetét, észreveszi, figyelembe veszi azt, és megpróbálja megérteni azt a szituációt, amiben neki lehetősége lesz valamit létrehozni. Ez óriási ismeretről szóló törekvést feltételez, erre minden építésznek rá kell döbbenni. Ehhez csak önismerettel lehet hozzáfogni.
Én organikus építésznek számítok, a fél életemet arra tettem, hogy a házaim ne hasonlítsanak Makovecz Imre épületeihez. Míg a közvélemény az organikusságot stílusnak gondolja, számomra életszemléletet jelent. A házaim alapvetően organikusok, de ha mélyebben vizsgáljuk, akkor észrevehetők a számomra mindig is fontos, egyéb elemek is.”
Sáros László DLA Ybl-díjas építész, fotográfus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Építésztervezői munkásságát 1972-ben a SZÖVTERV-nél, Kovách István műtermében kezdte, ahol 1986-ban műteremvezető lett. Emellett 1987-89 a KÖŰR Építészstúdió Kft. vezetője és tervezője. 1991-ben megalapította a Sáros és Társa építészirodát, amely a Kós Károly Vándoriskola-hallgatók bevonásával dolgozik. Üdülők, szállodák, áruházak, vendéglátó-ipari és kereskedelmi funkciójú épületek tervezése mellett a ‘90-es évektől a családi házak, ill. a kisebb közösségeket szolgáló épületek megvalósítása került előtérbe munkásságában.
Fürdős Zsanett
A Ház + Mesterek potréfilmsorozat a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem együttműködésében valósult meg.