Egyre nyilvánvalóbb tény, hogy környezetünk számára a legnagyobb terhelést az ipari méretű mezőgazdaság jelenti. Ennek egyik legnagyobb tényezője a nagyvárosokat ellátó, monokultúrás, nagyüzemi gazdálkodás, az ahhoz szükséges erdőirtás, a hatalmas mennyiségű vízhasználat, a talaj-, víz- és levegőszennyezés. A 19. század vége óta terjedő agresszív mezőgazdálkodás mára már érezhető károkat okozott földünkön és egyre többen próbálnak emberléptékű, fenntartható megoldásokban gondolkozni. Míg alig 1-2 évtizede a nyugati társadalom nagy része befüvezett hippiként tekintett az önfenntartó kommuna kísérletekre vagy a közösségi építészetre, mára kiderült, hogy ez a terület egyre több építészt és gondolkodót foglalkoztat. Vonzó és izgalmas területté vált, ez a szellemiség uralja az idei Velencei Építészeti Biennálét is.
Hollandiában, Amszterdamtól 20 percre, az 1950-es években a tengertől elnyert új területek egyikén, a most épülő Almere város szomszédságában, kísérleti jelleggel nemrég belevágtak egy olyan integrált közösségi alapon működő falu létrehozásába, ahol a legújabb technológiát alkalmazva indulna meg a zöld gazdálkodás. Noha a közösségi gazdálkodás fogalma nem új keletű, a kaliforniai székhelyű ReGen Villages fejlesztő cég olyan önellátó falut kíván létrehozni 2017-ig, amely amellett, hogy minden modern kényelmet megad lakóinak, képes lesz teljes mértékben fenntartható módon működni. Az egyelőre tervezés alatt álló faluban a lakók maguk termelhetik meg a génmanipulációtól mentes élelmiszereket sőt, a lakóházak is a termelési, energiagazdálkosási folyamatok részeivé válhatnak. A település természetesen energiából is önellátó lesz, valamint a megtermelt szemetet és szennyvizet is helyben kezeli.
„Ezzel a megújuló mintafaluval újraértelmezzük a lakóterületek ingatlanfejlesztésének fogalmát” – mondja James Ehrlich, a ReGen Villages vezérigazgatója, aki úgy látja, hogy az ilyen önfenntartó települések lényeges mennyiségű tiszta energiát, vizet, bioélelmiszert tudnak majd előállítani szennyeződés- és hulladék-kibocsátásmentesen. A vertikális kertekben biológiailag ellenőrzött körülmények között, egész évben változatos zöldég- és gyümölcstermesztés folyhat. A telepen csak nagyon korlátozott számú lenne az állattartás, amely nagyüzemi formában földünk legkörnyezetkárosítóbb tevékenysége. A farm-faluban nagy hangsúlyt fektetnek majd a termések szezonalitására is.
Az idillikusnak és futurisztikusnak ható tervet a dán Effekt cég mutatta be a Velencei Biennálén, ráadásul a holland fővárostól 20 km-re elkezdődött az első 25 mintaotthon megépítése is. Az első ütem jövő évi átadása után 100 házig lehet majd továbbfejleszteni a falut, ennek mintájára már újabb közösségi önfenntartó zöld falvakat terveznek Észak-Európában és a Közel-Keleten is. A projekt gazdái hamarosan kísérleteket kezdenek a Szubszaharai Afrikai övezetben és az indiai vidéken azzal a céllal, hogy miként lehet élhető és önfenntartó, de egyben modern településeket létrehozni olyan szélsőséges éghajlati viszonyok között, ahol rohamosan növekszik a lakosság száma is.
Ha a modell beválik, sok, ma épp az élelmiszerhiány és a termelésre egyre alkalmatlanabb területekről menekülő embernek adhat lehetőséget az otthon maradásra. Emellett világszerte - Afrikában és Indiában is - a középosztály az Amerikában és Európában megszokott kertes külvárosokra vágyik, ám ez már erőn felül megterheli bolygónkat. Az évtizedekkel korábban felhúzott kertvárosok fenntarthatósága is sok helyen problémás, ezért a természeti pazarlásra épült, de mára a zöld technológiák egyik éllovasává vált Kaliforniában nagyon várják a holland kísérleti falu sikerét.
Bán Dávid