Opera a metrómegállóban
Ebben az egyedülálló projektben építészet, városfejlesztés kapcsolódik össze színházzal és zenei rendezvényekkel. Az alapkoncepció az volt, hogy a tér átalakítását, a társadalmi párbeszéd megindítását és a környék szociális fejlesztését rendhagyó zene-színházi módszerekkel valósítják meg.Az Eichbaumoper-t Nemes András mutatja be.
Eichbaum egy felszíni metrómegálló Essen és Mülheim között. 30 éve épült, akkoriban az A40-es autópálya mellett haladó vonal és annak megállói a Ruhr-vidék modern közlekedésének jelképei voltak. Ám Eichbaum azóta problémás hellyé vált. A vandalizmus mindennapos itt, előfordultak rablótámadások, nemi erőszak is – a külvárosi megálló a félelem terévé vált. Nem segítettek se az átépítések, se a különböző lakossági felhívások, ez a hely mintha ellenszegült volna minden pragmatikus intézkedésnek. Így hát 2009-ben néhány merész gondolkodó úgy döntött: nincs más választás, a helyet egy látomás mentheti meg: Az Eichbaum-megállónak operává kell válnia!
De mit jelent ez?
Az Eichbaumoper szóösszetételen a következőt értjük:
- magát a megállót, amely időnként szabadtéri operaházzá válik
- azokat a librettókat, amelyeket erre a helyszínre írnak
- azokat a zenés darabokat, amelyek itt kerülnek bemutatásra
- a környező lakókat, akik részt vesznek az operában, lásd társulat
- minden egyéb olyan műveletet, amely a helyi opera létrejöttét segíti
Ebben az egyedülálló projektben építészet, városfejlesztés kapcsolódik össze színházzal és zenei rendezvényekkel. Az alapkoncepció az volt, hogy a tér átalakítását, a társadalmi párbeszéd megindítását és a környék szociális fejlesztését rendhagyó zene-színházi módszerekkel valósítják meg. A különböző művészeti irányzatok képviselői és a helyi lakosok egymást inspirálhatják. A terv megvalósítására a városvezetés felkérte a raumlabor-berlin-t, egy elsősorban várostervezésre szakosodott, az urbanitás új lehetőségeit kutató építészirodát. Az iroda építészei, Matthias Rick és Jan Liesegang lettek a projekt művészeti vezetői.
Az Opera-bódé
Ez a leleményes nevű, építkezések munkásszállásaira hasonlító tákolmány az operai kísérletek helyszíne és a pozitív változás jól látható építészeti jele. A „színpadtól” balra magasodik, egymásra rakott hajó-konténerekből épült. Itt vannak a résztvevő művészek irodái és öltözői. Balkonja időnként a színpadi előadás részévé válik, néha exkluzív páholyként működik. A konténer-építmény emeleti része kerek ablakokon keresztül kap fényt. Az előadások napján az operabódé földszinti traktusában italbár üzemel.
A fotókon jól látható, hogy a tér, a megálló kiválóan megfelel drámai előadások számára. Több száz embert le lehet ültetni itt. Fontos szempont, hogy ilyenkor a közlekedés is zavartalanul üzemelhessen, valamint hogy mindenhonnan látható legyen az ingyenes előadás, még az éppen erre járó átutazók számára is. Az előadások során az állomás egész területét kihasználják - a színészek a tetőre, a neon világításű betűk mellé is felmásznak.
Az ősbemutató
Az első előadás 2009. július 24-én volt. Összegraffitizett betonfalak és vasrácsok között áriák és kórusművek csendültek fel. Három, egymással lazán összefüggő darabot mutattak be. A megvalósításban amatőr színészek, profi dramaturgok, helyi kórustagok és a Vesztfáliai Filharmónia zenészei vettek részt. A történetek Eichbaumról, és az itt élő, átutazó emberekről szóltak – ez ugyanis közlekedési opera. „Érkezés” „15 perces tülekedés” „Simon, a kiválasztott” - rövid darabok törzsutasokról, ingázókról, szerelmespárokról, hajléktalanokról, akiknek sorsát a megálló köti össze. A vonatok és az autópálya zajait, a külvárosi közlekedés monoton ritmusait is beépítették az előadások hangszövetébe.
Bár a helyet operaháznak álmodták meg, azóta rendeztek már itt box-meccset és rap-találkozót is.
Nemes András
