Orgovány — Művelődési Ház
Egy – a szerzői jog kapcsán érintett – építész véleménye • Az írás szerzője: Varga Levente
Egy – a szerzői jog kapcsán érintett – építész véleménye
Az építész lételeme, örömforrása az építés, célja az épület, a HÁZ. Építészként gátolni, akadályozni egy építési szándékot, egy építmény létrejöttét roppant kényelmetlen feladat. Számomra is az! Szomorú, sajnálatos tény, hogy ilyen jelentőségű ügy, mint az orgoványi művelődési ház bővítése, ennyire előrehaladt fázisban került elénk, az építész szakma elé, illetve becsült mesterem, Jurcsik Károly nemrégen bekövetkezett halála miatt elém, az épület építésztervező társa elé. Véleményemet igyekeztem gondos, körültekintő mérlegelést követően kialakítani, előre is megértését kérve a pályázó orgoványi önkormányzatnak és a projekt-tervet készítő kollégának, Makkainé Hoksza Évának.
Megítélésem szerint az orgoványi művelődési ház a tervezett módon – az épület szellemiségének súlyos sérelme nélkül – nem bővíthető! Úgy vélem, ebben az esetben (is) igaz az iskolákban tanult bölcs mondás: az alkotáshoz hozzátenni, vagy abból elvenni a mű sérülése nélkül nem lehet. A tervezett bővítmény az épület hátsó kiszolgáló funkcióit tartalmazó részén „toldalékként” tapad a meglévő épülethez, figyelmen kívül hagyva az épület alaprajzi szerkesztésmódját, funkcióegységeinek, közlekedő tereinek kapcsolatrendszerét. (Mindenkinek figyelmébe ajánlom: az 1969/5. sz. Magyar Építőművészetben az orgoványi művelődési ház ismertetése kapcsán Szrogh György építész erről írt sokatmondó méltatást.)
Mit kellett volna, vagy mit lehet még tenni?! Megpróbálom a rendelkezésemre álló adatok alapján építész fejjel ezt végiggondolni, bár tudom, ebben a kérdésben véleményem csak egy a többi között, és a megoldás keresésével hamar átlépünk a szerzői jog határmezsgyéjén. Építészeti szempontból meghatározó kell, hogy legyen a tervtanácsi szakmai vélemény, de a döntés végül is a pályázó – építtető – megbízó hatásköre, felelőssége.
A bővítménynek, ami mintegy 200 m2 bruttó alapterületű, önálló, igényes épületelemként kellene megjelenni. Tisztességgel illeszkedjen az épített környezetéhez, de ne utánozza, ne másolja a kultúrház architektúráját. (Az eltelt idő alatt a műszaki követelmények és lehetőségek változása azt egyébként is megnehezítheti.) Ezzel a megközelítéssel egy nagy gond van: önálló épületelemként, alkalmazkodva a kultúrház alaprajzának szerkesztési rendjéhez, betartva a szabályozási terv előírásait, a bővítmény nem fér el a telken!
Az említett problémából adódik a következő gondolat, lépéskényszer. Jó lenne igénybe venni a szomszédos telket. Ez bizony messze vezethet! A megmaradt kultúrházi funkciók, az új bővítmény helyiségei, a kultúrháztól „kissé” idegen presszó, ill. presszók? elhelyezésének átgondolását, rendszerezését, új telek igénybevételi lehetőségét, vagy a telkek egyesítését, a település központjának szerteágazó rendezési kérdéseit stb.
Úgy gondolom, ezzel kellett volna kezdeni, hogy ne sérüljön a művelődési ház, és továbbépüljön, gazdagodjon a település.
Varga Levente építész
